BETEGSÉGEK MEGJELENÉSE A KÉZÍRÁSBAN.

Még az oldalam indulása elején több bejegyzésem is szólt a klinikai grafológiáról, a különböző pszichét érintő megbetegedésekről. Azért tettem ki ezeket a bejegyzéseket, mert valós alappal rendelkező megállapításnak éreztem, amit abban leírtam.
Egyéb esetekben azonban félve nyúlnék az íráshoz, ha betegségről lenne szó.

Arról már sokszor írtam és még fogok is, hogy egy íráselem több pozitív és több negatív tartalommal bírhat, annak megfelelően, hogy milyen a kivitelezése, milyen a tanult normáktól való eltérése.

Az is biztos, hogy bármi történik velünk, a történés súlyától függően kisebb, nagyobb nyomot hagy a lelkünkben, személyiségünkben. Bizonyos vonásaink építését, rombolását is eredményezheti, ami természetesen az írásunkban is tükröződni fog.

 Ebből következik, hogy, ha valamilyen - főleg súlyos - betegség gyötör bennünket, az akár a testi változásokon kívül személyiségváltozással is járhat, így megint oda jutunk vissza, hogy a kézírásunkban is mindenképpen meg fog mutatkozik.

Bizonyára helytállóak azok a megállapítások is, hogy bizonyos betűk, bizonyos szerveinkkel asszociálhatók. Annál is inkább, mert több idős ember írásában is láttam hosszabb ideje fennálló betegségek jeleit, melyek már az életvitelüket is átalakították, de ezek már orvosilag is alátámasztott esetek voltak. Ettől függetlenül vagy éppen ezért, én maradok a kézírás vizsgálatán keresztül, a lélek feltárásánál.

Ha látom egy betegség jelét, szólok, de ha nem látom, nem magyarázom bele!

HA ISMERLEK, HA NEM!

A legutóbbi nyertesem egy fiatal hölgy, akit néhány éve ismerek. Tudom mivel foglalkozik, mi a hobbija. Természetesen mivel ennyi ideje ismerem, már rég túl vagyok az első benyomás kialakulásán.

Ilyenkor mindig felvetődik a kérdés, hogy befolyásol-e, ha ismerem az elemzett személyt, mert ha igen, akkor milyen könnyű is a dolgom!

Igen, mivel ismerem, másként állok hozzá, de nem hagyhatom, hogy befolyásoljon. Kíváncsian vizsgálgatom, hogy tényleg olyan ember-e, amilyennek megismertem, vajon tud-e újat nyújtani számomra. (Persze, hogy igen, hiszen a személyes ismeretség is nyugodhat csalóka alapokon és az, hogy ismerünk valakit, nem azonos azzal, hogy tudjuk is milyen valójában.)

Minél jobban ismerem az analizált személyt, annál nagyobb rajtam a nyomás, mivel a felém támasztott elvárás is megnövekszik. Az, akit nem ismerek, minden általam feltárt jellemvonást örömmel fogad, míg akit ismerek, betudja annak, hogy: Ja, nem volt nehéz, hisz ismersz!

Tehát, nekem éppen nem származik előnyöm abból, ha ismerlek.

A VÉGÉHEZ ÉRTÜNK!

A nyolc személyiségterület kidolgozása után, a sok-sok személyiségtipológiai meghatározások közül néhányat alkalmaztam Marcinál. (Ebből egyet megmutatok nektek.) Majd összefésültem a jellemvonásait és véleményeztem.

Természetesen az ő beállítottságát figyelembe véve fogalmaztam. Marci kicsit flegma, nemtörődöm, lazán veszi a dolgokat, sokat elvisel és kibír, nem nagyon vesz a szívére semmit, így nem kívánt igazán nagy körültekintést a véleményezésem súlyozása.

Ebben az esetben viszont arra kellett ügyelni, hogy a kísérő hölgy is jelen volt a beszélgetésünkkor, hiszen magát az elemzést is a párjánál ő kezdeményezte, tehát a megfogalmazáson ez a tény változtatott valamennyit.

Az elkészült személyiségrajzot szívesen megosztanám veletek, de 5 és fél oldal lett, tehát ebben a formában közölhetetlen, rövidítve pedig nem akartam kitenni.

ELVÁGYÓDÁS -szerintem.

A már említett megkeresés miatt sok gondolatot szült bennem az elvágyódás kérdése!

Más az, ha látható, kézzel fogható oka van a partnerkapcsolatból való elvágyódásnak, és más, ha "igazából" minden rendben, jól működik, de mégis valami kifelé húz belőle.

Mostanában sokat hallgattam a Jetleg együttes egyik számát. "Menekülés a megszokás elől"- éneklik benne. Nos, igen, otthon, minden szép és jó, minden folyik a megszokott mederben, reggeli-esti rutin.... Eltűnik már a pezsgés, ami egyedivé teszi a napokat, minden egyhangúvá, lapossá, rutinszerűvé válik.

Aztán jön valaki, aki újra csempész egy kis izgalmat a mindennapokba, aki hatására nőnek, vagy fordított esetben férfinak érzi magát az ember. Rég elfeledett érzések kerülnek felszínre, melyek észrevétlenül hatalmába kerítik és már vonják is ki a "jól működő" kapcsolatból. (Viszik egy valóságnak tűnő illúzió felé - és már meg is fogalmaztam a véleményemet!)

Szerintem ez nem egyszerű helyzet, hiszen mérlegelni kell, mennyit ér az a kapcsolat, ami fölött döntést kell hozni. Az együtt töltött idő, az együtt átéltek, a sok év történései mindenképpen összekötnek, melletted volt-e a másik, amikor szükséged volt rá és ő számíthatott-e rád.

(Bár pont most olvastam, hogy: Nehogy már ez tartson vissza egy új kapcsolattól valakit! Kérdezem én: Akkor mi számít, ha nem ez!?)

De lépjük ezen túl és nézzük csak a tényeket. Az említett esetben lassan a személyiségkép összeállításához érkezem. Látom, hogy érzi magát a hölgy a kapcsolatban, miként vélekedik a párjáról, mit gondol önmagáról..., a párkapcsolatban betöltött szerepéről. Nagyon jó lett volna látni a házastárs írását is, hiszen úgy lett volna teljes a kép.

Ami menthető érték, azt menteni kell, amíg menteni érdemes!

Még egy kicsi NEM!

A tegnapi bejegyzéshez szeretnék egy picit visszakanyarodni...

Grafológiai vizsgálat során nézem, hogy külső vagy belső kontrollos vagy-e!

Azaz mennyire számít neked más ember véleménye, mennyire adsz arra, hogy ő milyennek lát. Saját boldogságodat mástól, más véleményétől teszed-e függővé, vagy képes vagy függetleníteni magadat, önmagad megítélését a másiktól. Ha ő jónak lát és dicsér, akkor elhiszed magadról, hogy jó vagy, ha ő lehúz és negatívan vélekedik rólad, akkor azzal a véleménnyel azonosulsz-e.

Természetesen nem lehet figyelmen kívül hagyni a környezetünket. Fontos mit gondolnak, mit éreznek velünk kapcsolatban, tehát viselkednünk is ennek megfelelően illik. Azonban az sem mellékes, hogy sikereinket, kudarcainkat ne külső körülmények határozzák meg, képesek legyünk uralni, irányítani azt, ami velünk történik, saját magunk feletti kontrolltevékenységet ne adjuk ki a kezünkből, álljunk ki magunkért.

Hogy mi köze van ennek ahhoz, hogy mennyi NEM-et mondunk!?

Ha mindig bólogatunk, indokolatlanul sokat vállalva, magunkkal szembemenve, mindig igent mondunk, külső kontrollossá válunk, aki akkor lesz csak elégedett önmagával, ha a másik is az. És piszok rosszul fogja magát érezni, ha a másik - okkal vagy ok nélkül - pálcát tör felette. Lelkiismeretfurdalás, önelfogadás hiánya, önbizalomhiány fogja gyötörni.

TUDOK-E NEMET MONDANI?

NEM‼️ - tehát igen.

Régebben, a mindennapokban még nem nagyon tudtam NEM-et mondani. Tartottam a kimondott szó következményeitől. Hogy jaj, mit gondolnak rólam, nem fognak úgy szeretni, nem fogadnak el, nem lehet rám számítani, meg egyébként is milyen embernek fognak így tartani!

Talán pont a grafológusi munka hozta meg a változást az életemben, hiszen a munkám során a furcsábbnál-furcsább megkeresések mindegyikére nem mondhattam igen-t. Muszáj volt ragaszkodnom az elveimhez és nem volt szabad minden megbízási lehetőséget a keblemre ölelni, mert az csak rossz irányba vitt volna. 

Viszont észrevettétek, hogy az tud nehezen NEM-et mondani a másiknak - legyen bárki a másik fél, családtag, barát, ismerős, ismeretlen -, aki maga is nehezen tudja elfogadni a NEM-et!?

Ha te az elutasítás jelének érzed, ha valaki NEM-et mond egy kérésedre, esetleg személyes sértésként éled meg, akkor nagyon valószínű, hogy te magad sem tudsz NEM-et mondani egy feléd irányuló kérésre, még akkor sem, ha az a kérés nem passzol az elveiddel. Ezzel viszont feladod önmagad, mert ha mindenre - válogatás nélkül - igent mondasz, szembefordulsz önmagaddal.

Ezzel egy elvárásnak akarunk megfelelni, amit vagy a másik fél, vagy mi támasztunk önmagunkkal szemben. Azt gondoljuk, hogy ha mindig csak bólogatunk és igen-t mondunk, akkor jobban fognak szeretni, elfogadni, becsülni..... Pedig nem.

A munkám során pedig nagyon fontos és jó döntés volt, hogy már az elejétől kezdve elutasítottam azt, aki más írását, beleegyező nyilatkozat nélkül hozta el hozzám, vagy aki hamis véleményezésre szeretett volna rávenni, pusztán ismeretségünk okán....

Már nemsokára "végzünk" Marcival!

A legutolsó terület, amelyet vizsgálat alá vetek, az ösztönterület. Ki gondolná, hogy az írásunk intimitásunk fokát, ösztöneink erejét is megmutatják? Pedig bizony, ahogy éljük az életünket, ahogy gondolkodunk, amit teszünk, amiben hiszünk, ahogy szeretünk, az mind, mind személyiségünk lenyomataként az írásunkban is megmutatkozik.

SZERETNÉK EGY ÍRÁSELEMZÉST!

Sokszor előfordul, hogy amikor valaki szembetalálkozik az oldalammal és elkezdi olvasgatni a bejegyzéseket, fellobban benne a vágy, hogy de jó lenne nekem is egy "ilyen". 

Mert érdekes, mert milyen sok mindent ki lehet olvasni a kézírásból, meg de jó is lenne kipróbálni, hogy mit lehet látni az én írásomban! Ugye, hogy ez megfordult már néhányotok fejében?

A kezdetekben, amikor a gyermekrajz elemzésről meséltem nektek, több szülő is jelezte felém, hogy majd gyermeke rajzát szeretné elemeztetni. Majd amikor az írásokról beszéltem, akkor is hasonló volt a reakció.

Ez teljesen természetes, mert a bejegyzések valóban fel tudják kelteni az érdeklődést és közelebb tudják hozni hozzátok a grafológiát, de hát ezt is szerettem volna elérni. Hogy nagyobb rálátásotok legyen erre a területre és jobban megismerhessétek mivel is foglalkozom.

A puszta kíváncsiság azonban kevés szokott lenni, ahhoz, hogy megkeressen valaki. Ha a kezdeti lelkesedés az elemzés iránt elmúlik, az is természetes.  Nincs vele semmi baj. Tapasztalataim szerint megkeresni úgy is az fog, akinek alapos indoka van rá és régóta foglalkoztatja a gondolat. Problémát észlel a családban, nem jól érzi magát a bőrében, válaszút elé került. 

MINDEGY MIKOR ÉS MIÉRT KERESEL MEG, ÉN SZÍVESEN ÁLLOK A RENDELKEZÉSEDRE!

Én még nem feledkeztem meg Marciról!

Most azt láthatjátok, hogy a sok-sok lemért íráselem mit mutat az ő motiváltságáról. Mivel lehet inspirálni a több, jobb munkavégzésre, mennyire törekszik önmegvalósításra, mennyire teljesítmény orientált, egyáltalán mit tart fontosnak ezen a területen.

Több, munkaerőt kereső vállalatnál, ahol grafológiai vizsgálatnak is alávetik az egy adott munkára jelentkezők kézírását, a pályázó motiváltságára is kíváncsiak.

NEKEM EZ FONTOS!

Amikor kapok egy megbízást, mindig többet foglalkozom vele, mint "kellene". El sem tudnám képzelni, hogy az adott írás csak egy legyen a sok közül, mindegyiket a "magaménak" érzem.

Azon kívül, hogy ugye vele fekszem és vele is kelek - ahogy szoktam mondani -, vele is érzek. Azaz, az író személlyel. Azzal, hogy leülök, betűelemről-betűelemre, szóról-szóra, sorról-sorra végig vizsgálom az írását, én is - kis túlzással - átélem, amit ő átél, érzem, amit ő érez.

Vannak nagyon ismert és sokat foglalkoztatott grafológusok, akik időhiány miatt, már nem saját maguk végzik az írás méréses vizsgálatait, hanem a tanítványaik teszik meg azt helyettük. (A végén összeállítják a személyiségképet.) Jól is van ez így - gondolom -, de ebben az esetben nem alakul ki a mérési folyamat során az írás és a grafológus között az a kapcsolat, amelyet én átélek. Ezért is érzem azt a személyiségkép átadásánál, hogy már ezer éve ismerem a megbízómat.

Nem is tudom mit kívánjak magamnak? Legyen olyan sok munkám, mint nekik, vagy legyen időm elemezni és végigjárni a megismerés folyamatát, átélni a kapcsolat kialakulását.

A következő lépésben Marci munkavégzését, tervszerűségét, döntésképességét láthatjuk. Ez már egy kicsit összetettebb diagram, mint a tegnapi.
Kicsit úgy tűnik, az eddigieket nézve, mintha Marci a kora ellenére egy éretlen személyiség lenne! Majd meglátjuk mi rajzolódik ki a végére.

Marci megismerése során mutattam már néhány diagramot és azok értelmezését. Most a legkönnyebben értelmezhetőt csatoltam be nektek.

Marci nagy energiamennyiséggel rendelkezik, de energiáit nem jól hasznosítja. Erejét, idejét pazarlóan, gazdaságtalanul használja fel. Ez valószínűleg annak tudható be, hogy eleve rosszul tervez és szervez. Nem jól méri fel az előtte álló feladatot, így viszont a feladatra szánt időt és energiát sem tudja jól koordinálni. Marci ilyen! De azért szeretjük őt, igaz!?

ELVÁGYÓDÁS.

Megkeresett egy fiatal hölgy. Azt mondja, jónak mondható, kiegyensúlyozott kapcsolatban él, de...

Észrevettétek már, hogy mindig a "de" után jön a lényeg?

Felbukkant valaki az életében, aki mióta jelen van a mindennapjaiban, nem hagyja nyugodni. Felsorolt számtalan érvet, hogy miért nem kellene foglalkoznia ezzel az új helyzettel, mégis nem hagyja nyugodni az érzés, ami most hatalmába kerítette.

Hát nagyon-nagyon meglepett ez az új feladat. Azt, a mindenit, nagyon kíváncsi vagyok miben tudok én segíteni!
Mondtam a hölgynek, hogy én pusztán az írását tudom analizálni, de ez a "helyzet" közel sem az én kompetenciám, nem vagyok pszichológus, pedig de jó is lenne.

Hogy mit tehetek!? Függetlenítem magamat a megkeresés tárgyától és elvégzem az írása vizsgálatát. Jaj, de kíváncsi vagyok mi lesz ebből!

(Ha íráselemzés céljából megkerestek, csak akkor teszem ki a hasonló gondolatokat, ha megkapom a hozzájárulásotokat. Ebben az esetben megkaptam. Talán a történet végén is megkapom.)

EGYRE KÖZELEBB.

A mentális jellemzők kerülnek most sorra. "Szegény" Marci! Tényleg kezdem sajnálni, hogy pont őt választottam ki az elemzés háttérmunkájának bemutatására. De nagyon jó volt őt elemezni. Mást mutat kifelé, mint amilyen valójában. A belső vívódásai, amelyek közben gyötörték megmutatták igazi ÉN-jét és ezzel együtt szerethetővé is tették. Ő ilyen!

ALAKUL MÁR ....

Lassan, lépésről-lépésre kirajzolódik előttünk Marci személyisége. A harmadik diagram, a érzelmek területet tárja elénk. A gátlások, a frusztrációk, az azokkal való megküzdés. Az érzelmi aktivitás, azok megnyilvánulási szintje, mind közelebb visz bennünket Marcihoz.

ÉRDEKES!

Ahányan vagyunk, annyi félén kezelünk egy helyzetet. Nincs ebben semmi különös, megbeszéltük már, hogy nem vagyunk egyformák...

Mindenkiben - kivétel nélkül  - van egy kis félsz, hogy jaj, mit fogok látni az írásából.

Van, aki attól tart, csupa rossz dolog kerül a felszínre, ő általában alul értékeli magát. Van, aki engem nyugtatgat, hogy ne féljek elmondani, ha valami nem stimmel, ő nem fog haragudni rám, pedig, de igen, pont ő lesz az, aki zokon vesz mindent. Előfordul, hogy: - Én mindent tudok magamról, nem fogsz meglepni! Őt nem tudom hová tenni. Akkor miért is keresett meg!?

Senki sem fehér vagy fekete, rossz vagy jó. Mindenkinek vannak értékelhető, szerethető tulajdonságai, becsülni való vonásai. De van kevésbé jó oldalunk is. Én sem vagyok mindig jó fej és cuki, te is lehetsz okoskodó, akadékoskodó, nehéz természetű. Van bennünk ilyen is, olyan is. A mérték nem mindegy.

De nekem nem tisztem ítélkezni, és nem is török pálcát feletted. Félni pedig nincs mitől, hiszen csak önmagaddal kell szembenézned.

Amiben biztos lehetsz, mindent mondani fogok. Ha jó, ha rossz, de csak annyit rakok le eléd, amennyit elbírsz. A grafológusnak ez a feladata. Őszinte, tárgyilagos, objektív legyen, véleményével, jellemrajzával építse a te személyiségedet.

DE NÉZZÜK IS TOVÁBB MARCIT.....!

A következő diagram a szociális térben való viselkedéséről ad információt. Hogyan közeledik a másik félhez? Milyen "céllal" teszi azt? Mindeközben hogyan érzi magát?

Ha elolvassátok a diagram értelmezését, és hozzá veszitek azt, amit már tudunk Marci önmagához való viszonyáról, akkor már alakul a kép bennetek is róla, ugye?

MI KÖVETKEZIK EZUTÁN?

Minden mérési eredményt egy nyolc részből álló "fő-fő" számítógépes táblázatba felvezetek, amelyet Katona Ágnes, az Országos Írásszakértő Intézet vezetője fejlesztett ki. Ez a nyolc táblázat, nyolc személyiségterületet ölel fel. Az adott táblázatba beírt adatok, egy személyiségterületre rávilágító diagramban formálódnak értékelhetővé.

Megmutatom nektek miről is van szó!

Az írásmintát, amivel dolgoztam, egy 38 éves fiatalembertől kaptam, akit nevezzünk Marcinak. Nem önszántából keresett meg. A párja kérésére jött el hozzám, aki el is kísérte mindkét találkozásunk alkalmával.

Az első diagram Marci önmagához való viszonyát mutatja meg. A diagram által mutatott képet értelmeznem kell. A 100%-os skálán, melyek a kiugró, melyek a megbúvó eredmények és a kettő közöttieket sem szabad figyelmen kívül hagyni.

Csatoltam a diagramot és az ehhez tartozó hivatalos magyarázatot.

(Ha el szeretnéd készítettni a személyiségképedet, akkor nem fogsz kapni ilyen diagramokat, ezek csak az én munkámat segítik.)

HOGYAN FOLYTATÓDIK AZ ELEMZÉS?

Készítek az eredeti írásmintádról kb. 15 fénymásolatot, majd a következő 3-4 napban a kézírásod körülbelül 200 (!) grafikai jegyei közül a grafológiai mérősablonnal mérhetőknek a magasságát, szélességét, hosszúságát, dőlését, stb. lemérem, összegzem, táblázatba foglalom. Ami nem mérhető - pl. ovál zártság -, azt szemrevételezéssel, vagy nagyítóval - pl. nyomaték - vizsgálom.

Ezek számotokra kissé száraz információk, de a mérési munkák nélkülözhetetlenek, ha komplex személyiségrajzot akarok felállítani.

Gyors elemzés esetén pusztán - fél óra alatt - szemrevételezéssel és intuíció "alkalmazásával" kapjuk meg a kívánt eredményt, ami 1-2 főbb jellemvonásodra rámutathat, de "kissé" sablonos. Az árnyalatnyi különbségeket nem mutatja meg és mérföldekre lemarad a kidolgozott, mindenre kiterjedő elemzéstől.

A csatolt képek egy ici-pici szeletét mutatják meg az elemzés menetének.

NÉZZÜK CSAK, HOGY IS INDUL A KAPCSOLATOM A KÉZÍRÁSODDAL!

A mindennapi életben is felmérjük egymást az első találkozás alkalmával. Megítéljük egymás külső adottságait, véleményt formálunk a másik öltözködési stílusáról és a ránk ható viselkedésével együtt kialakul bennünk az első benyomás. Amiről tudjuk, hogy közel sem biztos, hogy a valóság, de lesz egy "kiindulási alapunk".

Így van ez a kézírásoddal kapcsolatban is. Az első nap 1-2 órát vagy néha kevesebbet, - attól függően, mennyire beszédes az írásod - azzal töltök, hogy az első benyomásokat összeszedem róla. Csak nézegetem, ismerkedem vele.

Nézem a rendezettségét, tagoltságát, szemrevételezéssel felmérem az írástömb elhelyezkedését, méretét, a margóid, a soraid futását, alakját, a betűméretet. Ekkor találom meg a hívószót  is, ha van. Nem hagyom figyelmen kívül a leveled tartalmát sem. Fontos, hogy mit szeretnél közölni velem. Ez idő alatt rögzül is bennem az írásképed és kezdetét veszi az az időszak, amikor vele fekszem és vele kelek.

Hogy az első benyomásaim mennyire megalapozottak, a levél tartalma mennyire fedi a valóságot, az ekkor még nem fog kiderülni. Ahhoz méréseket kell végeznem, ami egy következő lépés lesz.

HOGYAN ISMERHETŐ FEL A HÍVÓSZÓ?

Azon kívül, hogy kisebbre vagy nagyobbra formálhatod, mint a többi betűdet, szavadat, a hívószó előtti megtorpanás jeleként nagyobb helyet hagyhatsz két szó között, mint általában. "Végre magam mögött hagyom"- így utána is nagyobb lehet a szóköz.

Felgyorsulhat vagy lelassulhat az adott szó leírásának sebessége, összenyomhatod, széthúzhatod a betűket.

Hívószónak számítanak azok a szavak is, amelyek jelentésüket tekintve olyan tartalmat hordoznak, ami rossz érzést kelt benned. Ezek leírása nehézséget okoz, ezért kerülni fogod őket. A tabuszóban a tudatos tagadásod tudattalan tartalma fog formát ölteni.

Persze te szeretnéd elkerülni az adott szó leírását, de mit hoz az élet..... Nagyon-nagyon régen történt. A fiatalok párkapcsolatában az összeillőség vizsgálatáról írtam dolgozatot. Még nem volt saját számítógépem. Elmentem a segítségemhez, aki felajánlotta, hogy begépeli nekem. Nekiálltunk a munkának, elkezdtem diktálni..... telis-tele volt a szöveg "szexualitás", "pszichoszexualitás", "szexuális érdeklődés" szavakkal. Az első óra egy szenvedés volt. Minden egyes "szex"-et tartalmazó szónál megbicsaklott a keze, folyamatosan korrigálnia kellett. Aztán, ahogy ment az idő, úgy megszokta, hogy sajnos, most tényleg erről kell írni, és a keze is egyre jobban ráállt.

HÍVÓSZÓ.

Hogy ez mi?

Nem mindenkinek az írásában van, de ha valahol meglátom nagyon örülök neki. Plusz információt kapok általa.

A hívószó a szövegből valami miatt kilógó, kiemelkedő, attól valamiben eltérő szó. Ha ránézünk az írásra, szinte azonnal látszik, hogy nem passzol bele a képbe. Keresni nem keresem, annak szinte azonnal ki kell kiabálnia a szövegből. Az adott szó konkrét jelentése vagy mögöttes tartalma okoz valamilyen nehézséget, problémát, esetleg gátlás, feszültség húzódhat meg a háttérben.

Sajnos megmutatni nem tudom, csak elmesélni......

Az egyik ismerősöm írt nekem. Mivel épp, hogy elmúlt karácsony, arról írt, hogy kik voltak a vacsoravendégek náluk. Sorban leírta név szerint a népes családot, akik az asztalnál helyet foglaltak. Elolvastam a levelet és megkérdeztem nem lát-e valami kirívót a családtagok között. Nem látott!

A sok név közül az egyik jóval kisebb betűkkel volt formálva, mint a többi. Arra kértem nézze meg, szerinte valamelyik nem-e kisebb. Nem, még így sem látta a különbséget.

Az a név az egyik menyének a neve volt. Hogy ez mit jelent? Hogy még saját maga sem veszi észre, de negatív értelemben megkülönbözteti a többi családtagtól. Neheztel rá, nem kedveli, vagy bármi más lehet a háttérben. Miután erre felhívtam a figyelmét, még mindig nem látta a különbséget, viszont elmesélte, hogy valóban azt a menyét nem szereti.

Ez azonban, nem azt jelenti, ha te most leülsz és ugyanúgy leírod a családtagjaid nevét, nálad is ki fog ugrani, akit kevésbé kedvelsz. Mindenkinél más formában nyilvánulnak meg a jó és rossz dolgok egyaránt.

De hol van az írásban az ÉN?

Az a és az o betű vagy te a kézírásodban, ami a norma írástól eltérve rengeteg féle lehet, úgy ahogy mi is sokfélék vagyunk.

Nagyon ritka, hogy ezek a betűk szép kerekek. Hol ezen, hol azon az oldalon horpadás, szögesedés, csomósodás jelenhet meg rajta, attól függően, hogy életünk során honnét kaptuk a "pofonokat". Ezek a gátló élményeink, frusztrációnk kiindulási helyeit jelölhetik. 

Kialakítása sem mindig a tanult körforma. Kié laposabb, kié magasabb, szélesebb, teltebb. Van, aki kisebbre zsugorítja, van, aki felfuvalkodott óriássá duzzasztja. Mindez attól függ milyen az önértékelésünk, van-e ezen a területen problémánk, mennyire hiszünk magunkban. Szociális térben viselkedésünket befolyásolják-e félelmek, szorongások. Mennyit akarunk, tudunk megmutatni magunkból. 

A zárt, a nyitott és a spirálformán becsavarodó oválbetű az őszinte kommunikáció, a nyíltság, a bezárkózás vagy a meggondolatlan kitárulkozás, a taktikázás mutatója.

Ebben az esetben is igaz, hogy az oválbetűket nem szerencsés kiemelni a szavakból, a szövegből. A vizsgálat során a személy írássebességét is szem előtt kell tartani, hiszen a gyors írás, dőltté, szűkké teheti az oválbetűket, ami téves megítélést is eredményezhet. A többi betűhöz viszonyított nagysága, dőlése, elhelyezkedése mutatja meg viszonyunkat a környezethez, a mindennapokhoz, az életünkhöz. Jól érezzük magunkat vagy elvágyódunk, szabadulnánk belőle. 

AKKOR MOST KI IS VAGYOK ÉN!?

Nagyon nehéz egy belénk rögzült ÉN-képen változtatni. A negatív ÉN-megítélése ugyanis akár a gyermekkorig visszamenően több okból is eredhet. Szülőtől, rokontól, tágabb környezettől. A sérelem érhetett bennünket szóban, tettben, ezek enyhébb, de akár durvább változatában is. A skála, a lehetőségek tárháza óriási. Ezektől a sérelmektől, sebektől, amelyeket már hosszú évek, évtizedek óta gyűjtögetünk nagyon nehéz megszabadulni.

De észre sem vesszük, hogy milyen szívesen őrizgetjük ezeket a sérelmeket! Elővesszük őket, simogatjuk nap, mint nap, ezzel is életben tartva őket. Lassan beépülnek a személyiségünkbe, meghatározó részévé válva így életünknek.

Azt mondják örökké nem hibáztathatod a múltadat, nem okolhatsz mást, állj fel és tegyél végre magadért. Vedd kezedbe az életedet és hagyd hátra, ami volt. Aha, de ez nagyon kemény munka! Úgy küzdeni, hogy közben ott liheg a nyakadban a sok régi emlék.

A múlttól teljesen úgysem szabadulhatunk, hisz minden jó és rossz hozadékával együtt, attól lettünk olyanok, amilyenek most vagyunk.

De, hogy miért foglalkozom ennyit ezzel a témával? Természetesen azért, mert a mélyreható grafológiai elemzés azt is fel tudja tárni, hogy az esetleges önértékelési problémáid honnét erednek, milyen jellegűek, milyen hatással vannak rád, hogyan befolyásolják a személyiségedet.

KI VAGYOK ÉN?

Ez egy nagyon fontos kérdés!

Régen senkit nem érdekelt, hogy van-e EGO-d és az hogy érzi magát.Viszont ma már rengeteg könyv, újságcikk, blog, tv műsor, stb. született arra hivatva, hogy segítsen, ha nem találod, ha ki akarod bontakoztatni önmagad, ha fejlődni szeretnél. De ha kicsi vagy sérült az önbizalmad, ha nincs megfelelő hited magadban, akkor is rengeteg lehetőséged nyílik arra, hogy megtaláld a neked megfelelő utat. Lépten-nyomon önsegítő, önbizalom növelő bejegyzésekbe, idézetekbe botlunk itt az interneten is. Egész iparág épült erre a témára, szakemberek sokasága várja, hogy segíthessen. Néha én is szívesen olvasgatom őket, mert ad egy kis pluszt, megerősít, biztatásul szolgál.

És igen, tényleg egyre nagyobb gond van az önértékelésünkkel, önbizalmunkkal. Néha sokat, néha keveset "képzelünk" magunkról. Nincs elég önbizalmunk, s a hit is magunkban elég rendesen megtépázódott.

Mindig elégedetlenek vagyunk és szuperül beleesünk abba a hibába, hogy másokhoz hasonlítgatjuk magunkat. Kevesebbnek, kövérebbnek, rosszabbnak, csúnyábbnak, tehetségtelenebbnek, szerencsétlenebbnek érezzük magunkat a másikhoz képest. ( Vagy éppen mindenki felett állónak.) És a média, a környezet is javarészt azt sugallja, hogy csak a tökéletes a jó...

Kevés ember az, aki helyesen ítéli meg magát, látja és értékeli, azt aki ő maga. Nehéz is jó fejnek lenni saját magunkhoz, ha a világ is torz tükröt tart elénk. A belső értékek fontossága eltűnni látszik, a mérleg nyelve igencsak a látszat felé lendül ki.

Vagy a kor, vagy a tapasztalás, vagy ahogy a személyiségünk elér egy érettségi szintet, de előbb, utóbb rájövünk, hogy semmi értelme magunkat másokkal összevetni. Mindannyian egyediek, értékesek vagyunk!

Egyre több munkahelyen alkalmazzák munkaerő kiválasztás során, különösen vezető pozíció esetén a grafológiai elemzést, hogy a lehető legalkalmasabb személyt találják meg az adott munkakörre. Mindezt azért, hogy a legmegfelelőbb munkatársat már első körben megtalálják. Ezzel időt, pénz kívánnak megtakarítani.

Ebben az esetben valóban nem szükséges teljes személyiségképet felállítani. Bár.....

A munkaadót mi fogja érdekelni?

Például az energiakészleted, munkatempód, aktivitásod, kreativitásod, szellemi teherbírásod, határozottságod, felelősségvállalásod, motivációd, stb., attól függően milyen munkaterületről van szó. Esetenként arra is kíváncsi lehet, hogy csapatban hogy tudnál dolgozni.

Szerintem az is fontos, hogy a munkát végző személy milyen "ember", de ez valószínűleg a MUNKA szempontjából teljesen mindegy.

Tehát vannak területek, ahol nincs szükség teljes körű elemzésre. Például a pályaválasztási tanácsadás sem követeli meg, és talán az én heppem csak, hogy mindent "tudni akarok". Úgy érzem, hogy kevés, ha csak kiragadok egy-egy jellemzőt, személyiségvonást az írásból.

Így, te bármire is vagy kíváncsi, mindenképpen arra készülj, hogy egy komplett elemzésben fogsz részesülni.

A VÉGVONAL.

Ha elkezdesz egy tevékenységet, akkor azt így vagy úgy, de be is kell fejezned. De hogy teszed?

Van íve, levezetése, hirtelen abbahagyod vagy erre, arra kanyarítod?

Attól függően, hogy a szavaid utolsó betűjének végvonalát elnyújtod, elrántod vagy ki sem teszed, a cselekvésed befejeződhet energiatöbblettel, hiánnyal, vagy hamar feladod és be sem fejezed, amit elkezdtél.

De ezen kívül formálhatod girlandosra, homorúra, árkáddá. Lehet kihegyesedő, kampós és horgos is. Felviheted a felső zónába, vagy le az alsóba. A kialakításnak megfelelően a külvilághoz való közeledésedre, nyitottságodra, kapcsolatteremtési készségedre, viselkedésed természetességére vagy mesterkéltségére (!) is rávilágíthat. Hogy barátságos, vagy inkább ellenséges és kritikus vagy a másik féllel szemben.

A KEZDŐVONAL.

A szavaidat kezdővonallal indítod!

Az "indítás" formája, hossza, indulásának helye azt mutatja, hogy viszonyulsz az előtted álló helyzethez. A cselekvésedet megelőző szakaszról ad információt. Mennyi időt töltesz a tevékenység előtt a rákészüléssel, tervezéssel. 

Határozottan vagy bizonytalanul közelíted meg azt. Milyen a helyzetfelismerő képességed. Tudatosan, túltervezve, esetleg ösztönvezérelve, spontán cselekszel.

A kezdővonal is rengeteg variációban jelenhet meg. A különleges formák viszont nem pusztán a feladataidhoz való hozzáállásodról árulkodhatnak. Az induláskor kialakított ormányszerű, csomós, homorú, domború, kampós, tremoros vonalaid meggyőzhetőségedről, mások véleményétől való elzárkózásról, annak befogadásáról, önállóságodról, felelősségvállalásodról is szólnak.

Megint csak egy aprócska íráselemről beszélünk, de látható, hogy ez is mennyi mindent elárul rólad.

Így lesz majd a sok kicsi elemből egy kerek személyiségkép!

Előfordult már veled, hogy belenéztél a tükörbe és nem tetszett, amit láttál? Nem, nem a külsőd miatt!

Mert olyat tettél, amit utólag megbántál? Úgy viselkedtél, hogy visszagondolva rá vállalhatatlannak érezted? Hogy rossz volt látnod, érezned, szembesülnöd azzal, hogy valamit elszúrtál, mert nem vagy tökéletes?

Nos, igen, ilyenkor nem azt látjuk a tükörben, amit, akit szeretnénk.

Amikor grafo suliba jártam ugyanezt éltem át.

Nekem nem kellett leülnöm elemeznem a kézírásomat. Mivel sokat, nagyon sokat jegyzeteltünk, ezért miközben tanultunk, láttuk a saját írásunkban az egyes jelentések megnyilvánulását. Szuper volt! Egyáltalán nem lepődtem meg. Tudtam, hogy türelmetlen, sértődékeny, távolságtartó, aggodalmaskodó..... vagyok, de rossz volt ezt viszontlátni a papírlapon, ami akkor éppen egy tükörként funkcionált előttem.

Ilyen a grafológia. Tény, hogy nem csak szép és jó vonások tarkítanak bennünket. Kinél több, kinél kevesebb negatívum is becsúszik. Az már csak rajtam fog állni, hogy ezt milyen tálcán nyújtom át neked.

MIT LÁTOK A KÉZÍRÁSBAN?

Régebben azt szoktam válaszolni, hogy akár azt is, merre kevered a kávét. Tehát MINDENT!

Aztán rá kellett döbbennem, hogy ez is egyénenként változó. Ha rád jobban hatnak a veled, körülötted történtek, azaz érzékenyebb, fogékonyabb típus vagy, akit mélyen átjárnak az érzések, akkor sokkal több téged jellemző dolog fog látszódni az írásodon, mint annak, aki lazábban veszi az életet, vagy kissé szenvtelenebb. Ám, hiába vagy nagyon érzékeny, ha emellett kissé merev vagy, akkor nagyon feladod nekem a leckét.

Lehet, hogy valamit nem "veszek észre" az írásodban?

Igen. A változás folyamatának finom árnyalatai nehezen felismerhetőek. Egy érzés, egy jellemformáló történés, egy gondolatébresztő esemény, ha csak "tegnap" óta van jelen az életedben, akkor az még nem vált a részeddé, nem formált még át, nem épült be a jellemedbe. Minél régebb óta áll fenn egy állapot, annál nagyobb erővel nyilvánul meg az írásodban.

Az egyébként is elmondható, hogy a kézírásunk már érett felnőtt korban normál esetben (!) hatalmas változásokon nem megy át - ám fontosak azok a változások is, amelyek alig észrevehetőek. Mint, ahogy mi sem változunk már olyan mértékben, mint gyermekként, tinédzserként, fiatal felnőttként.

Egy beszélgetés során szóba került, hogy ki mennyire elégedett az íráselemzés eredményével. Mindenki azt kapja-e, amit várt.

Nem, néhányan nem azt kapják, hanem az igazságot!


Mindenkinek van egy elvárása felém. A legtöbben arra kíváncsiak helyes-e az önismeretük, lapul-e meg bennük valami rejtett képesség, ami kiaknázásra vár, bizonytalan helyzetben egy kis iránymutatásra. Azzal, hogy elkészítem az elemzést és rávilágítok bizonyos dolgokra már utat is mutathatok, még ha soha nem is mondom, hogy erre vagy arra menj.

És igen, van aki nem azt kapja, amit szeretne, mert helytelenül áll a grafológiához. A grafológia és a grafológus nem azt fogja mondani, amit hallani szeretnél, hanem azt, ami a valóság. Ami akár lehet számodra kedves, de az is előfordulhat, hogy nem.

Van, aki nem örült annak, amit mondtam.

A szülő elhozta hozzám a pályaválasztás előtt álló gyermekét. Neki is volt egy elképzelése, hogy hogyan tovább és a gyermeknek is, ami merőben ellent mondott a szülő által elképzeltekkel. Az nagyon szép, hogy meghallgatta a gyermekét, érdekelte a véleménye, hogy mit szeretne. De...

Az elemzés elkészült, amely a gyermeknek "adott igazat", minden azt támasztotta alá, hogy jól látja magát, a képességeit és komolyan gondolja az elhatározását az adott szakma iránt. A szülő viszont nem örült, mert nem igazoltam az ő elképzelését.

Na hová ment tovább tanulni a gyermek? Természetesen ahová a szülő szerette volna.

Sajnálom, de előfordul az ilyen!

Ha itt-ott megfordulok esetleg szóba kerül, hogy grafológus vagyok. Ez az információ néhány emberben olthatatlan vágyat lobbant és már szed is elő egy papírfecnit:

- Írok valamit, na mondd meg milyen ember vagyok!

Neki állhatnék magyarázni, hogy ez nem így megy, meg idő, meg A/4 oldal, meg különben is!
- Mit szeretnél megtudni ebből az öt szóból?
- Hát, hogy milyen vagyok?- Jó, de mégis mire vagy kíváncsi?- Mindenre.- Ebből az öt szóból szeretnéd megtudni?- Miért ez kevés?- Nem lenne kevés, ha látnám a jobb, a bal, a felső, az alsó margód méretét, formáját, irányát. A soraid távolságát, formáját, irányát. Ha láthatnám az aláírásodat, több ékezetet, több t áthúzást, több ovál betűt. Ha tudnám, hogy írod a páros betűidet, ha.......

Ennyi!

TE ÉS A VÁGYAID.

A kívánságok, a vágyak mozgató rugói lehetnek életednek. Tettre, cselekedetre sarkallhatnak. 

Ha szeretnél valamit, bármit az életben, mit teszel? Vársz? Hogy a szerencse rád találjon, az öledbe hulljon? Hogy valaki megvegye, idehozza, megszerezze, elérje neked? Vagy felállsz és kezedbe veszed a dolgokat? Mersz lépni, tudsz-e, akarsz-e tenni azért, hogy a vágyaid, az álmaid teljesüljenek? Mi lesz, ha akadályokba ütközöl a célod eléréséhez vezető úton? Van hozzá elég akarat erőd, kitartásod, hiszel magadban? És, ha közben mások érdekeit sérteni fogod, mész előre rendületlen, vagy visszakozni fogsz?

S ha eléred mit érzel? Beteljesülést, boldogságot?

Ha nem szövögetsz nagy álmokat, de egy apróság is örömet okoz, akkor kishitű és igénytelen, ambíció nélküli lennél? Ha pedig örökké hajtod magad előre és keresed az újabb és újabb célokat, akkor nagyravágyó és elégedetlen?

Egyáltalán reális álmokat dédelgetsz, vagy a valóságtól kissé elrugaszkodva teszed azt!?

Másokért mire vagy képes? Szívből adsz, szívből teszel vagy mert muszáj és áldozatnak érzed magad közben?

Látod, a kézírásodból ez is kiderül, a már sokat emlegetett zónaarányaid, írássebességed, irányultságod, térfoglalásod, sorvezetésed, ovál betűid vizsgálata során.

VÁGYAINK.

Életünk szinte minden pillanatában szeretnénk valamit, vágyakozunk valami után.

De mire is vágyunk?

Hol egy teára, kávéra, egy nyugodt pillanatra, egy sétára, egy piros cipőre, egy rózsaszín kabátra. Hosszú fekete hajat vagy rövid szőkét akarunk. Legyen munkánk, amiből meg tudunk élni. Hogy elolvashassunk egy könyvet, hogy ma ne kelljen munkába menni. Legyen házunk, autónk, ....meg még egy autónk. Világ körüli utazást szeretnénk, vagy csak leugranánk a Balatonhoz. Hosszú, egészséges életet kívánunk magunknak és családtagjainknak. Tetszik valaki, aki szeretnénk, ha a párunk lenne. Majd pár év múlva lehet, hogy azt kívánjuk, bárcsak mégse lenne az.

Hogy gyermekünk legyen, aki boldog életet élhessen.
Néha hidegben meleget, melegben hideget, esőt, vagy havat.
Vágyunk szeretetre, megértésre, megbecsülésre, egy jó szóra vagy egy ölelésre.
De mitől függ, hogy ki mire vágyik? És kinek mikor elég? Az apró, mindennapi örömök is boldoggá tudnak-e tenni bennünket vagy csak a sok, a nagy, a rengeteg okoz kielégülést?
Van, akinek látszólag mindene megvan és mégis többre vágyik! Van, akinek alig van valamije, mégis úgy érzi övé a világ!

Mindig szeretnénk, akarunk, kívánunk valamit. Mindenki másra áhítozik, néha viszont ugyanarra. Van, aminek az eléréséhez tenni kell, de olyan is akad, amire nincs ráhatásunk. Van, amelyik szárnyakat ad és boldogság a gyümölcse, van, amelyik gúzsba köt és szenvedéssel jár.

Napjaink, az életünk, szükségleteink, vágyaink és mások vágyainak kielégítéséről, teljesítéséről szól.

AZ ÍRÁS MÁZOLTSÁGA.

Micsodája? Ez meg mi fán terem?

Az íróeszközöd által létrehozott írásárok, írásbarázda szélének nagyítós vagy mikroszkópos vizsgálata mutatja meg vonalaid minőségét. Attól függően, hogy egyenes vagy egyenetlen a vonal széle megkülönböztetünk éles és mázolt írást.

A vonalaid felépítésüket tekintve lehetnek homogének, amikor a festékszemcsék egyenletes eloszlásúak, granuláltak, ha lyukacsosan töltik ki a teret és amorfak, ha a vonal szélei egyenetlenek a szabálytalan festékeloszlás miatt.

Az írásod nyomatékát és mázoltságát összegyúrva állapítom meg, hogy mekkora energia, hajtóerő munkálkodik benned. Szellemi síkon, a mindennapok mezején vagy az ösztönök szintjén hasznosítod-e őket.