ELVÁGYÓDÁS.

Megkeresett egy fiatal hölgy. Azt mondja, jónak mondható, kiegyensúlyozott kapcsolatban él, de...

Észrevettétek már, hogy mindig a "de" után jön a lényeg?

Felbukkant valaki az életében, aki mióta jelen van a mindennapjaiban, nem hagyja nyugodni. Felsorolt számtalan érvet, hogy miért nem kellene foglalkoznia ezzel az új helyzettel, mégis nem hagyja nyugodni az érzés, ami most hatalmába kerítette.

Hát nagyon-nagyon meglepett ez az új feladat. Azt, a mindenit, nagyon kíváncsi vagyok miben tudok én segíteni!
Mondtam a hölgynek, hogy én pusztán az írását tudom analizálni, de ez a "helyzet" közel sem az én kompetenciám, nem vagyok pszichológus, pedig de jó is lenne.

Hogy mit tehetek!? Függetlenítem magamat a megkeresés tárgyától és elvégzem az írása vizsgálatát. Jaj, de kíváncsi vagyok mi lesz ebből!

(Ha íráselemzés céljából megkerestek, csak akkor teszem ki a hasonló gondolatokat, ha megkapom a hozzájárulásotokat. Ebben az esetben megkaptam. Talán a történet végén is megkapom.)