ELVÁGYÓDÁS -szerintem.

A már említett megkeresés miatt sok gondolatot szült bennem az elvágyódás kérdése!

Más az, ha látható, kézzel fogható oka van a partnerkapcsolatból való elvágyódásnak, és más, ha "igazából" minden rendben, jól működik, de mégis valami kifelé húz belőle.

Mostanában sokat hallgattam a Jetleg együttes egyik számát. "Menekülés a megszokás elől"- éneklik benne. Nos, igen, otthon, minden szép és jó, minden folyik a megszokott mederben, reggeli-esti rutin.... Eltűnik már a pezsgés, ami egyedivé teszi a napokat, minden egyhangúvá, lapossá, rutinszerűvé válik.

Aztán jön valaki, aki újra csempész egy kis izgalmat a mindennapokba, aki hatására nőnek, vagy fordított esetben férfinak érzi magát az ember. Rég elfeledett érzések kerülnek felszínre, melyek észrevétlenül hatalmába kerítik és már vonják is ki a "jól működő" kapcsolatból. (Viszik egy valóságnak tűnő illúzió felé - és már meg is fogalmaztam a véleményemet!)

Szerintem ez nem egyszerű helyzet, hiszen mérlegelni kell, mennyit ér az a kapcsolat, ami fölött döntést kell hozni. Az együtt töltött idő, az együtt átéltek, a sok év történései mindenképpen összekötnek, melletted volt-e a másik, amikor szükséged volt rá és ő számíthatott-e rád.

(Bár pont most olvastam, hogy: Nehogy már ez tartson vissza egy új kapcsolattól valakit! Kérdezem én: Akkor mi számít, ha nem ez!?)

De lépjük ezen túl és nézzük csak a tényeket. Az említett esetben lassan a személyiségkép összeállításához érkezem. Látom, hogy érzi magát a hölgy a kapcsolatban, miként vélekedik a párjáról, mit gondol önmagáról..., a párkapcsolatban betöltött szerepéről. Nagyon jó lett volna látni a házastárs írását is, hiszen úgy lett volna teljes a kép.

Ami menthető érték, azt menteni kell, amíg menteni érdemes!