HA ISMERLEK, HA NEM!

A legutóbbi nyertesem egy fiatal hölgy, akit néhány éve ismerek. Tudom mivel foglalkozik, mi a hobbija. Természetesen mivel ennyi ideje ismerem, már rég túl vagyok az első benyomás kialakulásán.

Ilyenkor mindig felvetődik a kérdés, hogy befolyásol-e, ha ismerem az elemzett személyt, mert ha igen, akkor milyen könnyű is a dolgom!

Igen, mivel ismerem, másként állok hozzá, de nem hagyhatom, hogy befolyásoljon. Kíváncsian vizsgálgatom, hogy tényleg olyan ember-e, amilyennek megismertem, vajon tud-e újat nyújtani számomra. (Persze, hogy igen, hiszen a személyes ismeretség is nyugodhat csalóka alapokon és az, hogy ismerünk valakit, nem azonos azzal, hogy tudjuk is milyen valójában.)

Minél jobban ismerem az analizált személyt, annál nagyobb rajtam a nyomás, mivel a felém támasztott elvárás is megnövekszik. Az, akit nem ismerek, minden általam feltárt jellemvonást örömmel fogad, míg akit ismerek, betudja annak, hogy: Ja, nem volt nehéz, hisz ismersz!

Tehát, nekem éppen nem származik előnyöm abból, ha ismerlek.