NEKEM EZ FONTOS!

Amikor kapok egy megbízást, mindig többet foglalkozom vele, mint "kellene". El sem tudnám képzelni, hogy az adott írás csak egy legyen a sok közül, mindegyiket a "magaménak" érzem.

Azon kívül, hogy ugye vele fekszem és vele is kelek - ahogy szoktam mondani -, vele is érzek. Azaz, az író személlyel. Azzal, hogy leülök, betűelemről-betűelemre, szóról-szóra, sorról-sorra végig vizsgálom az írását, én is - kis túlzással - átélem, amit ő átél, érzem, amit ő érez.

Vannak nagyon ismert és sokat foglalkoztatott grafológusok, akik időhiány miatt, már nem saját maguk végzik az írás méréses vizsgálatait, hanem a tanítványaik teszik meg azt helyettük. (A végén összeállítják a személyiségképet.) Jól is van ez így - gondolom -, de ebben az esetben nem alakul ki a mérési folyamat során az írás és a grafológus között az a kapcsolat, amelyet én átélek. Ezért is érzem azt a személyiségkép átadásánál, hogy már ezer éve ismerem a megbízómat.

Nem is tudom mit kívánjak magamnak? Legyen olyan sok munkám, mint nekik, vagy legyen időm elemezni és végigjárni a megismerés folyamatát, átélni a kapcsolat kialakulását.