De hol van az írásban az ÉN?

Az a és az o betű vagy te a kézírásodban, ami a norma írástól eltérve rengeteg féle lehet, úgy ahogy mi is sokfélék vagyunk.

Nagyon ritka, hogy ezek a betűk szép kerekek. Hol ezen, hol azon az oldalon horpadás, szögesedés, csomósodás jelenhet meg rajta, attól függően, hogy életünk során honnét kaptuk a "pofonokat". Ezek a gátló élményeink, frusztrációnk kiindulási helyeit jelölhetik. 

Kialakítása sem mindig a tanult körforma. Kié laposabb, kié magasabb, szélesebb, teltebb. Van, aki kisebbre zsugorítja, van, aki felfuvalkodott óriássá duzzasztja. Mindez attól függ milyen az önértékelésünk, van-e ezen a területen problémánk, mennyire hiszünk magunkban. Szociális térben viselkedésünket befolyásolják-e félelmek, szorongások. Mennyit akarunk, tudunk megmutatni magunkból. 

A zárt, a nyitott és a spirálformán becsavarodó oválbetű az őszinte kommunikáció, a nyíltság, a bezárkózás vagy a meggondolatlan kitárulkozás, a taktikázás mutatója.

Ebben az esetben is igaz, hogy az oválbetűket nem szerencsés kiemelni a szavakból, a szövegből. A vizsgálat során a személy írássebességét is szem előtt kell tartani, hiszen a gyors írás, dőltté, szűkké teheti az oválbetűket, ami téves megítélést is eredményezhet. A többi betűhöz viszonyított nagysága, dőlése, elhelyezkedése mutatja meg viszonyunkat a környezethez, a mindennapokhoz, az életünkhöz. Jól érezzük magunkat vagy elvágyódunk, szabadulnánk belőle.