VÁGYAINK.

Életünk szinte minden pillanatában szeretnénk valamit, vágyakozunk valami után.

De mire is vágyunk?

Hol egy teára, kávéra, egy nyugodt pillanatra, egy sétára, egy piros cipőre, egy rózsaszín kabátra. Hosszú fekete hajat vagy rövid szőkét akarunk. Legyen munkánk, amiből meg tudunk élni. Hogy elolvashassunk egy könyvet, hogy ma ne kelljen munkába menni. Legyen házunk, autónk, ....meg még egy autónk. Világ körüli utazást szeretnénk, vagy csak leugranánk a Balatonhoz. Hosszú, egészséges életet kívánunk magunknak és családtagjainknak. Tetszik valaki, aki szeretnénk, ha a párunk lenne. Majd pár év múlva lehet, hogy azt kívánjuk, bárcsak mégse lenne az.

Hogy gyermekünk legyen, aki boldog életet élhessen.
Néha hidegben meleget, melegben hideget, esőt, vagy havat.
Vágyunk szeretetre, megértésre, megbecsülésre, egy jó szóra vagy egy ölelésre.
De mitől függ, hogy ki mire vágyik? És kinek mikor elég? Az apró, mindennapi örömök is boldoggá tudnak-e tenni bennünket vagy csak a sok, a nagy, a rengeteg okoz kielégülést?
Van, akinek látszólag mindene megvan és mégis többre vágyik! Van, akinek alig van valamije, mégis úgy érzi övé a világ!

Mindig szeretnénk, akarunk, kívánunk valamit. Mindenki másra áhítozik, néha viszont ugyanarra. Van, aminek az eléréséhez tenni kell, de olyan is akad, amire nincs ráhatásunk. Van, amelyik szárnyakat ad és boldogság a gyümölcse, van, amelyik gúzsba köt és szenvedéssel jár.

Napjaink, az életünk, szükségleteink, vágyaink és mások vágyainak kielégítéséről, teljesítéséről szól.