Még egy kicsi NEM!

A tegnapi bejegyzéshez szeretnék egy picit visszakanyarodni...

Grafológiai vizsgálat során nézem, hogy külső vagy belső kontrollos vagy-e!

Azaz mennyire számít neked más ember véleménye, mennyire adsz arra, hogy ő milyennek lát. Saját boldogságodat mástól, más véleményétől teszed-e függővé, vagy képes vagy függetleníteni magadat, önmagad megítélését a másiktól. Ha ő jónak lát és dicsér, akkor elhiszed magadról, hogy jó vagy, ha ő lehúz és negatívan vélekedik rólad, akkor azzal a véleménnyel azonosulsz-e.

Természetesen nem lehet figyelmen kívül hagyni a környezetünket. Fontos mit gondolnak, mit éreznek velünk kapcsolatban, tehát viselkednünk is ennek megfelelően illik. Azonban az sem mellékes, hogy sikereinket, kudarcainkat ne külső körülmények határozzák meg, képesek legyünk uralni, irányítani azt, ami velünk történik, saját magunk feletti kontrolltevékenységet ne adjuk ki a kezünkből, álljunk ki magunkért.

Hogy mi köze van ennek ahhoz, hogy mennyi NEM-et mondunk!?

Ha mindig bólogatunk, indokolatlanul sokat vállalva, magunkkal szembemenve, mindig igent mondunk, külső kontrollossá válunk, aki akkor lesz csak elégedett önmagával, ha a másik is az. És piszok rosszul fogja magát érezni, ha a másik - okkal vagy ok nélkül - pálcát tör felette. Lelkiismeretfurdalás, önelfogadás hiánya, önbizalomhiány fogja gyötörni.