Egy beszélgetés során szóba került, hogy ki mennyire elégedett az íráselemzés eredményével. Mindenki azt kapja-e, amit várt.

Nem, néhányan nem azt kapják, hanem az igazságot!


Mindenkinek van egy elvárása felém. A legtöbben arra kíváncsiak helyes-e az önismeretük, lapul-e meg bennük valami rejtett képesség, ami kiaknázásra vár, bizonytalan helyzetben egy kis iránymutatásra. Azzal, hogy elkészítem az elemzést és rávilágítok bizonyos dolgokra már utat is mutathatok, még ha soha nem is mondom, hogy erre vagy arra menj.

És igen, van aki nem azt kapja, amit szeretne, mert helytelenül áll a grafológiához. A grafológia és a grafológus nem azt fogja mondani, amit hallani szeretnél, hanem azt, ami a valóság. Ami akár lehet számodra kedves, de az is előfordulhat, hogy nem.

Van, aki nem örült annak, amit mondtam.

A szülő elhozta hozzám a pályaválasztás előtt álló gyermekét. Neki is volt egy elképzelése, hogy hogyan tovább és a gyermeknek is, ami merőben ellent mondott a szülő által elképzeltekkel. Az nagyon szép, hogy meghallgatta a gyermekét, érdekelte a véleménye, hogy mit szeretne. De...

Az elemzés elkészült, amely a gyermeknek "adott igazat", minden azt támasztotta alá, hogy jól látja magát, a képességeit és komolyan gondolja az elhatározását az adott szakma iránt. A szülő viszont nem örült, mert nem igazoltam az ő elképzelését.

Na hová ment tovább tanulni a gyermek? Természetesen ahová a szülő szerette volna.

Sajnálom, de előfordul az ilyen!