MUNKAVÉGZÉS.

A személyiségkép nyolc területe közül még a munkavégzéssel vagyok adós. E terület vizsgálata nem pusztán arra világít rá, hogy te miként végzed a munkahelyeden a munkádat, hanem arra is, hogy állsz neki a mindennapi tevékenységeidnek, feladataidnak, hogy építed fel, éled az életedet.

Hogy indítod a napodat, a tennivalóidba hogy fogsz bele, mennyi energiát, időt, tudást, tapasztalatot viszel bele. Könnyedén vagy szorongással teszed az életben a dolgaidat. Mennyire vagy hatékony, célszerű a munkahelyeden, vagy az otthoni cselekedeteid során. Szeretsz-e új dolgokat kipróbálni, ha helyzet-,feladatmegoldásról van szó. Szoktál-e hibázni, és ha igen, mit teszel. Mennyire vagy alapos, megfontolt és megbízható. Önállóan vagy csak irányítással, útmutatással mennek a dolgok. Kisebb közösségben vagy akár nagyobb csapatban is megy a munka, esetleg csak magadra támaszkodva dolgoznál. Bírod az egyhangúságot és úgy is helyt tudsz állni, vagy kellenek az újabb impulzusok, amik megtörik a monotóniát és érdekesebbé teszik az életet, a feladataidat.

Ahogy látjátok, ez a terület is elég összetett, a személyiség több képességét is csokorba gyűjti.

Sokszor szoktam a bejegyzéseimben, az általam elkészített személyiségrajzokban említeni a kedvenc hármasomat.

Merni, tudni, akarni...

Ha nem mersz, tudsz, vagy akarsz kilépni egy kapcsolatból, otthagyni a vacak munkahelyedet, megmondani a véleményedet, kiállni magadért, a gondolataid, az érzéseid mellett, vagy felvállalni magadat, megtenni valamit, kimondani ami bánt..., az szép lassan elhatalmasodva, szétáramolva a testedben, lelkedben mérgezni, pusztítani fog.

Bizonyos értelemben mindegy, hogy a három közül melyik jellemző rád, hogy miért nem jutsz előrébb, mi a baj, mert a hatása mindegyiknek ugyanaz, így is, úgy is lenn maradsz a víz alatt és nem jutsz levegőhöz.

Elemzés során azonban, a működési mechanizmusod megértése miatt mégsem lesz mindegy. A vizsgálatom során, ha azt látom valami olyan gonddal küzdesz, aminek az elengedése, megoldása nem megy, akkor muszáj kicsit jobban a mélyére néznem, mert nagyon nem mindegy miért nem megy.

Mondok egy példát! Hosszú évek óta nyomasztó, fojtogató, önbizalmat ingató kapcsolatban élsz. Mára utálod a másikban, amit egykor imádtál. Minden új színezetet kapott, ami régen szivárványszínű volt, az most már szürke és fekete színűre változott. Megcsalás, magalázás, hazugság.

Lépj ki! Ennyi! Hisz megpróbáltad helyrehozni, gürcöltél érte, beáldoztad a legszebb éveidet, de még lehetne jó néhány, mondjuk nélküle. Mennél is, mert eleged van.

Nos, sokat agyalsz, forgolódsz éjszaka, eljátszol a gondolattal hogy bevágod magad mögött az ajtót - ezt csinálod hosszú hónapokig, évekig.

Jó esetben meg is teszed, de ha nem, miért nem? Mert nem mered, nem tudod vagy nem akarod megtenni. Nem mered, mert félsz a következményektől, mi lesz veled, mi lesz a gyermekeiddel, mit fognak szólni az emberek, kapod majd tőlük a bélyeget. Vagy úgy döntesz, nem is akarsz kilépni belőle, mert felsorakoztatva magadban a kapcsolat mellet az érveidet - mondjuk anyagiak, egzisztenciális biztonság, a gyerekeknek jobb így -, inkább maradsz. Egyik sem jó, mert szép csendesen felőröl mindegyik, de a legrosszabb mégis, ha nem tudsz lépni. Ha nincs hová menned, ha nincs kibe kapaszkodnod, ha a saját magadba vetett hitedet is elhagytad félúton, ha azt sem tudod hogy "kell" megtenni az első lépést, mert lényegében eszedbe sem jut a menekülés, már nem is tudsz hinni abban, hogy lehet menekülni, hogy ott lehet hagyni a másikat a francba.

Na ezért van a három között különbség. Látszatra könnyű! Ami nem szolgál téged, amiben rosszul érzed magadat, azt ott kell hagyni. Igen ám, de valaki azt sem tudja hogyan tegye, vagy fel sem ismeri a saját vacak helyzetét.

Bizony, ha analizálom a kézírásodat, látnom kell, hogy te melyik vagy. Aki nem mer, nem tud vagy nem akar!

November 10-én van a SZEX ÉS AZ ORGAZMUS VILÁGNAPJA, amit lehet poénnak is, de akár komolyan is venni, kinek hogy.

Személyiségkép felállításánál az írásod alsó zónájának és a többi zónához való viszonyának vizsgálata közben nézni fogom, milyen a szexualitáshoz való viszonyod.

Miért fontos ez?

Mert bár fontos szerepet tölt be - illetve egyénenként változó - az életünkben, mégis kicsit félve nyúl a témához a grafológia, mert az intim szférád legféltettebb, legsérülékenyebb részéről van szó. A jellemrajznak is csak a végén kb. 1-2 gondolatban jelzem, hogy mit látok erre vonatkozóan a kézírásodból.

Pedig nagyon is fontos lenne többet foglalkozni vele, hiszen az ott megélt, vagy meg nem élt vágyak hatással vannak életed más területeire is.

Hány olyan ismert emberről hallottunk, akik vagy azért alkottak valami maradandót, mert a jól működő szexuális életük hatására kibontakozott művészi tehetségük! Vagy fordítva, az ilyen vagy olyan okból meg nem élt vágyaikat "átcsoportosították" és például a festészet, a szobrászat vagy egyéb területeken élték meg.

De nem kell ismert emberek között kutatnunk. Több általam vizsgált kézírásban is tapasztaltam hasonlókat.

Természetesen a grafológia ezen területe sem maradt feltáratlan. Bodroghy Péter, Szex a kézírásban című könyve kifejezetten erre fókuszál és részletesen feltárja, hogy a g és gy betűd vonalvezetése milyen szexuális életet takar.

A szexualitás nem pusztán a testiségről szól, hiszen jó esetben nem csak a test, de a lélek is jelen van az intim együttlét során, ahol az érzékiség, az erotika, a szeretet, és a szerelem is.

Elemzés során nem ásom magam bele a szexuális szokásaidba - tehát nincs mitől tartanod -, de bizony akár meg is tehetném..., viszont nincs jogom befurakodni a hálószobádba és belesnem a takaród alá. Általánosságban viszont kell és jó beszélni róla.

A g betűdben a saját szexualitásodhoz való viszonyod ölt formát, a szexuális beállítottságod, az igényed. Mennyire szereted, vagy utasítod el a testi kapcsolatot. Vannak-e vágyaid, azokat meg tudod-e éli. Ha igen, akkor hogyan, ha nem, akkor miért nem. Az elfojtásokat, a frigiditást, aszexualitást, az orgazmushiányt, a túlzott önkielégítést, és a szexuális aberrációkat is itt lehet tetten érni. A g betű szárának hossza, nyomatéka, vonalminősége, bekötésének helye, a hurokrész nagysága, nyitottsága, zártsága, törése, szögesedése, duplázása, a betűfejhez való szoros, laza, vagy különálló kapcsolata, kivitelezésének sebessége, mind a testiség bonyolult lélektanát mutatja meg.

A gy betűben pedig a kettőtök közötti kapcsolat, természetesen a te szemszögedből nézve. Hogy te milyennek látod a párodat. Mennyire érzed magadhoz közel testileg, lelkileg. Kiegészítitek egymást és harmonikus a kapcsolatotok, vagy csak elfogadod a közeledését, de nem kívánod az együttléteket, esetleg még a gondolatától is irtózol. Mi a véleményed róla, fontos szerepet tölt-e be az életedben, vagy "csak" együtt vagytok. Hozzád, a g betűhöz képest, hová és hogyan helyezed el a párodat, az y betűt. Kiemeled, vagy jelzésértékű vonallá csökevényesedik. A betűfejek a középzónában azt mutatják, hogy szellemileg, lelkileg milyen a viszony köztetek, az alsó zóna hurkolása pedig, hogy milyenek az intim együttlétek.

Részemről az elemzés eddig tart, azonban Bodroghy Péter szerint a g betűd nem csak a szexuális élménykészségedet mutatja meg, hanem akár azt is, hogy mennyi időt fordítasz az együttlétekre, milyen intenzitásúak ezek, konkrétan mit szeretsz csinálni és hogyan a pároddal vagy éppen egyedül.

Kicsit nehéz olvasmány, már csak az írói stílus miatt is, de vitathatatlanul érdekes. Kicsit Freud feelingem volt olvasás közben: Nem minden a szex, de mindennek az alapja a szex.

Ahogy a képen is láthatjátok, a g betű szárának hossza, a hurok ívének nagysága, bekötési pontja, a szexuális együttlét egyes szakaszait jeleníti meg.

És ahány ember, annyi g betű, annyi szárhossz, annyi hurokméret, megannyi fenti, vagy lenti vagy elmaradt bekötési pont.

És ilyen a motivációs bázis adatainak diagramja és annak nagyon rövid elemzése:

Az írást adó egyén kerüli azokat a helyzeteket, amelyek számára kényesek, kellemetlenek, esetleg kudarccal végződhetnek. Nem törekszik nagy célok megvalósítására, sikerek elérésére. Önmegvalósítási igénye magas értéket mutat, de valószínű, hogy ez csak vágyként jelenik meg, nem képes Én-jét magasabb szintre emelni. Mint sokunknál, nála is nagy motiváló ereje van az anyagi javadalmaztatásnak. Fontos számára, hogy olyanok legyenek a munkakörülményei, amelyekkel ő is elégedett. Lehetőség szerint kis munkaközösségben szeretne dolgozni, ahol nem kívánja magához ragadni az irányító szerepet, szép csendesen eldolgozna. Nem szereti ha folyamatosan sürögni - forogni kell, hiszen személyes tempója sem túl gyors.

MOTIVÁCIÓS BÁZIS.

Mindenkinek van célja, amit el szeretne érni. Napi, heti, vagy egy egész életet is felölelő. Bizonyos szempontból nem is maga a cél a fontos, hanem, hogy mennyire vagy motivált, mit vagy hajlandó megtenni érte, hiszen egy karnyújtásnyira lévő célt sem fogsz tudni elérni, ha nincs benned elég hajtóerő, elszántság, de akár hét mérföldre is lehet tőled, amit akaraterővel, kitartással biztos el tudsz majd érni.

A motiváltságod vizsgálata során, arra keresem a választ, hogy mennyire fontos számodra az önmegvalósítás, hogy meg tud mutatni, ki tudd bontakoztatni és fejleszteni önmagadat. Szeretnél-e vezető szerepet betölteni, uralkodni, irányítani és, ha igen, hogy viselkednél, vagy hogy viselkedsz vezetőként. Tudsz-e, akarsz-e alárendelődni, segíteni másoknak, másokon. Hajlandó vagy-e háttérbe szorítani magadat, feladni a kényelmedet, ha a szükség úgy kívánja. Fontos-e az anyagi javadalmaztatás, a pénzszerzés az életedben. Igen, mindenki pénzből él, de neked mennyi elég és meddig mennél el "érte"?

Kielégít a mindennapi ez+az, vagy nagy élménykészséggel bíró emberként szeretsz újra és újra valami izgalmasabbat kipróbálni.

Képes vagy-e koncentráltan elmélyülni egy adott feladatban vagy a csapongó gondolataid miatt nehezedre esik a fókuszálás. Kisebb közösségben vagy nagyobb csapatban, esetleg egyedül szeretsz dolgozni? Nahát, erre is megtalálom a választ a kézírásodban.

Ahogy látod e terület vizsgálata is elég sokrétű.

“Ha valakit megszeretsz, vegyél hozzá egy jó nagy szemeteszsákot. Minden nap dobd bele a másik hibáit! És felejtsd el! Nézz a szemébe! Ember ő is, szegény, mint te, és teli van hibával. Ne azt nézd, hanem a szemeit! Csakis a szemeit! Vagy még inkább: a szívét!”

Müller Péter

Általában nem ezt tesszük. Időről-időre előkotorjuk a szemetesből és meglóbáljuk a másik előtt a hibáit, hiányosságait, tévedéseit, emlékeztetve őt arra, hogy nem tökéletes. (Ahogy velünk is teszik.) Pedig, ha igazán szeretünk valakit, akkor minden rossz vonásával együtt tegyük azt, hisz mi is azt várjuk el a másiktól. Igaz?

FOLYAMATOSAN ÍTÉLÜNK ÉS ÍTÉLTETÜNK.

Persze gondolom te nem, és alapvetően mindannyian elfogadónak gondoljuk magunkat, egészen addig, amíg nem kerülsz - kerülünk - "éles" helyzetbe. Mert abban a pillanatban, ahogy szembetaláljuk magunkat egy hajléktalannal, egy mozgáskorlátozottal, aki a saját neméhez vonzódik, akinek más a bőrszíne, aki alacsony és duci vagy magas és vékony, akinek kék a haja, aki 5 diplomás, vagy iskolázatlan, tetkós, piercinges, aki másképp öltözködik, stb., aki kicsit is más, mint mi, azonnal ítélünk.

Ítélünk, mert nem olyan, mint mi. Pedig attól, hogy más, nem rosszabb, nem kevesebb, mégis amiatt, amiben eltér tőlünk rásütünk egy bélyeget és nem az fog számítani milyen tulajdonságokkal bíró ember, hanem a "mássága" fogja meghatározni.

Észrevetted már magadon vagy a környezetedben valakin...?

Sokszor nem is azért bántunk mást, mert nem olyan, mint mi, hanem mert ő mer MÁS lenni, mer olyat mondani, tenni, mer úgy élni, ahogy mi nem! Igazából irigyeljük tőle a másságot, miközben mi magunk is arra vágynánk. Amiért ő ki mer lépni egy pocsék kapcsolatból - mi meg csak kínlódunk benne -, amiért ő sikeres - mi meg nem teszünk érte semmit -, vagy nádszál vékonyra edzi magát - mi meg mivel egy lépést se teszünk magunkért, ezért nem .

Az tény, hogy mindenkit nem lehet és nem tudunk elfogadni, de mi lenne, ha nem csípnénk, rúgnánk, aláznánk meg valakit azért, mert MÁS!?

Ha jobban belegondolsz, ahogy te ítélsz, a környezeted téged ugyan úgy ítélni fog, hisz a másik ember szemében te leszel az, aki más.

Mindenkinek szüksége van társas kapcsolatra, kapcsolatokra. Lehetsz te a világ legintrovertáltabb embere, akkor is alapvető szükségleted, hogy érintkezz, hogy kommunikálj néhány emberrel, hogy szeress és szeretve legyél.

Fontosak a családtagjaiddal, ezen belül szüleiddel, testvéreiddel, gyermekeddel, pároddal és a barátaiddal való kapcsolatod. Ezek minősége természetesen nem minden esetben "ideális", de ha rossz, akkor abból tanulhatsz, ha jó, akkor téged is jobbá tehet. A lényeg, hogy így is, úgy is építeni fogja a személyiségedet, formálja a jellemedet, mert minden társas kapcsolatunk önmagunk kiterjesztése, általuk magunkról is sokat megtudhatunk, másrészt összekötő kapocs a külvilággal, és ezek nélkül gyökértelennek, magányosnak éreznénk magunkat.

Bármilyen kapcsolatról is van szó, az csak úgy jó, ha te is és a másik fél is jól érzi magát benne, ha önmaga lehet, ha nem kell megfelelni, ha nincs benne görcs, ha feltétel nélküli, ha kölcsönös. Ha tényleges kapocs van a két fél között. 

Az tény, hogy minél régebbi egy kötelék, annál több mindent meg kellett már élnie és ezzel együtt annál több pozitív és negatív dolgot is felszínre hoz a benne szereplőkről. Még, ha alapjaiban teljesül is a bizalom, a meghittség, az őszinteség, az odafigyelés, a megértés, akkor is olykor felütheti magát valami, ami próbára teszi és kicsit megkínozza azt, ami köztetek van. Ez sem baj, sőt megtudhatsz olyat is a másikról, amit eddig nem is sejtettél és saját magad is okozhatsz meglepetést. Maga a kapcsolat is változik, mint ahogy a benne résztvevők is. Átminősül, mélyebbé, összetettebbé válik és lassan megtalálja mindkét ember életében a megfelelő helyét, ha teljesül a feltétel nélküli elfogadó szeretet.

De legyen szó szülő-gyermek, férj-feleség, vagy akár baráti kapcsolatról, egyik sem biztos, hogy állja és bírja a rá nehezedő terhet, van, hogy összeroppan, darabjaira hullik. Persze ezeket a darabokat össze lehet ragasztani, a sérüléseket lehet kezelgetni, de...

És persze meg is mutatom, hogy néz ez ki diagramon. Nincs telenyomva semmi extrával, könnyen átlátható, ami rövidre is zárja a magyarázatát is, ami ténylegesen csak a látott értékekre fókuszál.

A duktor - az írást adó személy - nagy energiamennyiséggel rendelkezik, de energiáit nem jól hasznosítja. Erejét, idejét pazarlóan, gazdaságtalanul használja fel. Ez valószínűleg annak tudható be, hogy eleve rosszul tervez és szervez. Nem jól méri fel az előtte álló feladatot, így viszont a feladatra szánt időt és energiát sem tudja jól koordinálni.

Ugye te is érezted már, hogy valaki, valami, úgy leszívta az energiádat, hogy megmozdulni, gondolkodni sem volt erőd. Tehetetlenné tett, megbénított a másik ember hülyesége, aki saját működéséhez máshonnét - mondjuk tőled - rabolt energiát.

De akár te magad lehetsz olyan, hogy valamibe értelmetlenül sok időt, energiát teszel, jobban belemész, mint kellene. Pazarlóan bánsz saját magaddal, mert azzal, hogy túl sokat adsz az idődből, a gondolataidból, az érzéseidből, magadból, a másik embernek, vagy valami tevékenységre sokat áldozol, azzal magadat forgácsolod szét.

A lelki energia mozgat bennünket és, ha nem figyelsz oda mire mennyit fordítasz belőle, és nincs utánpótlásod, amiből újratöltődhetnél, akkor olyan leszel, mint egy gyöszös akkumulátoros autó. Szóval időről-időre, vagy inkább napról-napra kell valami, ami számodra is pluszt ad, amire rácsatlakozva te magad is újra erőre kapsz.

Van, akinek ez is nehezebben megy. Aki kevésbé veszi észre az élet apróbb szépségeit, aki csak a nagy csodára várva elmegy mellettük, az elmegy a saját lehetőségei mellett is. Őt egy nyaralás Bora Borán sem fog feldobni. Aki azonban nyitottabb, annak a lelke egy napfelkeltétől, egy kávétól, egy jó szótól is szárnyra kap.

ENERGIÁK.

A lélek vitalitása nem fizikai erőben nyilvánul meg, hanem akaraterőben, tetterőben, szívósságban, erélyben. A benned lévő lelki energia mennyisége, azonban fizikai szinten is dolgozni fog, hiszen, ha belül pezsegsz és hajt a tettvágy, akkor nem lógatod a lábad, hanem felpattansz és testet fog ölteni a benned munkálkodó erő.

Hogy mennyi és milyen "minőségű" energiával rendelkezel, és azt hogy tudod beosztani, mennyire tudod saját terveid, céljaid szolgálatába állítani, azzal a nyolcból, egy egész személyiségterület foglalkozik.

Ha hallok, látok valamit, ami megfog, amit érdekesnek találok, azonnal toll és papír után nyúlok és már írom is le, nehogy elfelejtsem.

Tegnap este is így volt. Mosogatás közben hallottam a TV-ben és azonnal eldobtam mindent, hogy leírhassam:

" Ki kell úsznod a komfortzónából, hogy egy hullám megváltoztassa az életedet!"

Tényleg jó!

De azért előtte jó, ha megtanulsz úszni!

Nézd csak milyen érdekes ember lehet az, akiről az alábbi diagram készült! (Sok a hiányossága.)

Az írást adó személy gondolkodása gyors. Problémamegoldásban nem ragaszkodik elvekhez, rugalmasan, jól alkalmazkodik az egyes nehézségekhez, új megoldásokhoz is szívesen nyúl, ha azzal sikeresnek látja a feladat megoldásában az előbbre jutást.

Figyelmét nem tudja jól koncentrálni, összpontosítani, szétszórt és felületes. Holisztikus gondolkodású, nem törődik a részletekkel. Egy feladat megoldása kapcsán nem bíbelődik az apró részletekkel. "Nagyban" gondolkodik. Oldjuk meg, legyünk rajta túl - elvet követve dolgozik. Mint ahogy önmagát, viselkedését nem kontrollálja, úgy gondolkodását sem ellenőrzi. Rendszerező képessége gyenge, sem gondolataiban, sem önmaga körüli nem tud rendet, tartani. Hanyagsággal kezeli a dolgait, feladatait, kapcsolatait is. Humán érdeklődésű, fogékony a másik ember problémáira, de nem azonosul velük.

MENTÁLIS KÉPESSÉGEK.

Egy jó nagy kitérő után, jó lesz visszatalálni a személyiségképhez.

Az érzelmek, a szociabilitás, az ösztönök és az ÉN elemzése után a mentális, értelmi képességek feltárásán a sor. Ezek közül a legkiemelkedőbb, a gondolkodás.

Az egyénenként eltérő gondolkodási mechanizmust, a tempót, a rugalmasságot vizsgálva, következtetéseket tudunk levonni, nem csak a szellemi szférában, hanem a mindennapokban való helytállásra is. De a gondolkodási stratégia, a kreativitás, a fantázia, a variációs képesség vizsgálata is ide tartozik.

A logikai készség, a kritikai hajlam, a szervező-, tervező-, rendszerező képesség, a tanulékonyság, a megtanultak gyakorlati alkalmazása, a tájékozódás, a problémakezelés, a külső információ befogadása, annak feldolgozása és kezelése mind-mind, mint mentális jellemzők, felszínre kerülnek az analízis során.

A kívülről jövő információ gondolatot ébreszt, a gondolat cselekvésre késztet és cselekedeteinken keresztül információt fogunk szolgáltatni magunkról a környezet felé. Viselkedési mechanizmusaink, védekező stratégiáink, megküzdési technikáink személyiségünk alapjait képezik.

Válasz kapunk, a Mit?, Miért? kérdésekre.

Az éjszakában az a jó, hogy nem kell feltétlenül alvással töltened.  Csinálhatsz bármit, amire napközben nem jutott időd, de alapvetően is jó néha fennmaradni.

Én mondjuk akár írást is elemezhetek, megírhatok egy bejegyzést vagy, mint te, elgondolkodhatok az éppen aktuális testet-lelket gyötrő történésekről.

Nem véletlen, hogy a másnap reggelt egy új kezdetnek, egy új lehetőségnek érzi az ember, hiszen az előző nap terheit, történéseit, az éjszakai csendben átgondolva, a megfelelő helyre pakolva, tisztább fejjel kezdhet neki a következő napnak.

Persze lehet hogy a tegnapi történet ma is megtalál vagy ha nem az, akkor egy másik, de nem kell, hogy tovább és tovább cipeld, ha te nem akarod.

Ha valami befészkeli magát a fejedbe és a gondolataidat beszűkítve, minden cselekedetedet befolyásolja, ha a lelkedre is hatalmas nyomás nehezedik és kezded érezni, hogy átformálja a személyiségedet, akkor nincs mese, le kell ülni és szanálni. Gondolatot, terhet, kapcsolatot.

Minden új nap olyan, mint egy tiszta fehér lap. Rajtad - is - múlik mit kezdesz vele, mivel töltöd meg, mivel írod tele.

AZ ÖLELÉS VILÁGNAPJA.

Az ölelés, mint az érzelemkifejezés egyéb eszközei is, oly sok mindent kifejezhet.

Ha rutinszerű, akkor egy amolyan " kicsit átkarollak" mozdulat lesz belőle, például üdvözlésnél, ami igazából túl sokat nem ad egyik félnek sem.

Egyéb esetben viszont érzelemátvivő szerepet betöltve nagyon sok információt hordoz magában. Ki tudod fejezni vele mit érzel a másik iránt és egyben le is tudod "mérni" vele, hogy ő milyen érzéseket táplál irántad.

Az ölelés által tudathatod a másikkal, hogy fontos számodra, szereted, boldoggá tesz a létezése, de egyben te magad is boldogságot, szeretetet adhatsz át, erősítve ezzel a köztetek lévő kapcsolatot. Az ölelés megnyugtató, biztonságot nyújtó lehet, azáltal, hogy oldja a feszültséget, csökkenti a stresszt, elűzi a rossz gondolatokat.

Ha maga az érintés alapvetően sem kellemes valaki számára, akkor ő egy ölelő kar látványától kifejezetten frászt fog kapni, mert fél kapcsolódni, tart az intimitástól és retteg, hogy az ölelő mozdulat által felszabaduló érzések mit fognak vele tenni. Fél saját magától, ezért inkább kitér egy-egy ölelkezést ígérő helyzetből.

Észrevetted, hogy sokszor aki ölelgetni szeretne, igazából nem is minden esetben téged akar megszeretgetni, hanem olykor előfordul, hogy olyan szeretethiányos állapotban van, hogy neki van szüksége szeretetre, törődésre, figyelemre, hogy ha csak egy pillanatra is, de úgy érezze fontos valakinek?

Ma, az ölelés világnapján, nyugodtan ölelgesd kedvedre, akit csak akarsz, akit eddig nem mertél, aki fontos számodra...

A VONZÁS TÖRVÉNYE...

...kicsit másként.

A gondolataidnak teremtő ereje van, ezért nem mindegy mi jár a fejedben. Ha azt szeretnéd, hogy megtörténjen, sikerüljön, teljesüljön az a pozitív dolog, amire vágysz, akkor azon kívül, hogy teszel érte - mert ne feledjük el, hogy ez sem mellékes -, fejben is arra kell fókuszálnod. Tehát minden idegszáladdal jó, ha arra tudsz koncentrálni: Sikerülni fog!

De ez nem ilyen egyszerű. Mert sok esetben nem akar jönni a pozitív gondolat, ám helyette ott van minden egyéb. Az önbeteljesítő jóslat úgy is működni fog, ha azt negatív hangok idézik elő. Ha mentális szokásaid egyikeként mindig negatívan állsz a dolgokhoz, ha reflexszerűen jönnek a sötét gondolatok, zsigerből az árnyoldalát látod mindennek, akkor nyilván nem is fog menni a pozitív teremtés. Sőt a gondolataid által generált negatív történések még jobban megerősítenek majd abban, hogy tényleg minden rossz és neked semmi nem sikerül.

A jó, a rossz és a...

De mi van azzal, amitől tartasz, ami megrémít, ami félelemmel tölt el, amit alapjáraton elutasítasz, ami nem te vagy, éppen ezért hárítasz, kikerülsz, fiókba pakolsz, elfordítod róla a fejed és próbálod kiűzni a gondolataidból. De! Nem megy! Mert, ha belenézel a tükörbe, úgy érzed az néz vissza rád, kirúgva a fiókot eléd ugrik és belecsimpaszkodva a karodba mindenhová követ. Lassan úgy érzed akarod is már egy kicsit, azt, amit egyébként NEM! Mit csinál a gondolatteremtő erő, mit fog suttogni a belső hang a füledbe, amikor pont annyira akarod azt a valamit, amennyire tartasz is tőle? Mi fog történni?

Bevonzod! Ha sokáig ott fészkel a fejedben, lehet az bármennyire is torz és taszító, meg fog találni, mert előhívod, megteremted magad számára. És ha majd ott lesz, már nem lesz kérdés, hanem örülsz, hogy magadhoz ölelheted, azt amitől féltél.

AMIKOR ÚGY ADSZ, HOGY IGAZÁBÓL KAPNI SZERETNÉL.

Fontos, hogy szerethessünk és szeretve legyünk, hogy az érzés kölcsönös legyen. A kölcsönös szeretet meghittsége megnyugvást, biztonságot ad minkét fél számára.

De van a szeretet adásnak-kapásnak egy - illetve a sok közül most csak ezt az egyet emelem ki - szürkébb szeglete, amit sok emberen meg lehet figyelni.

Amikor úgy ad, hogy igazából kapni szeretne.

A szeretethiányos ember így viselkedik. Illetve így is viselkedhet. Mert minden olyanra vágyik, amit a szeretetet által kaphat és amiben ő maga hiányt szenved. Figyelemre, megértésre, törődésre, együtt töltött időre, a fontosság érzésére, arra, hogy számít az ő személye is.

Persze, hogy megint a gyermekkor, ahová vissza lehet nyúlni, ha ezt a kérdést feszegetjük. Ha akkor megkaptad azt a figyelmet, gondoskodást, szeretetet, amire szükséged van ahhoz, hogy egészséges mennyiségű pozitív emocióval feltöltve lépj ki az életbe, akkor semmi gond. Ha nem így van, akkor lehet, hogy olyanná válsz, aki folyamatos megerősítésre áhítozva úgy ad - ha egyáltalán tud adni -, hogy igazából csak a cserébe kapott érzelmekre hajt. Így az általa nyújtottak nem is lesznek valódiak, csak azokkal kívánja kicsikarni a másikból, amire vágyik. Önös érdek hajtja, mert sérült, mert hiányérzete van. Az ilyen ember észrevétlenül leszívhat, hogy megkaphassa, amit akar.

A kézírásban a sérült önértékelés, az erőteljesebb intro- vagy extroverzió, a személy-től föggőség jelei lehetnek árulkodóak.

Ezért szoktam azt mondani, ha valaki ölelésre nyitja a karját, olykor érdemes elgondolkodni rajta, hogy téged akar "megszeretgetni" vagy neki van szüksége szeretetre.

SZERINTEM...

Minden tulajdonság csíráját magunkban hordozzuk, legyen szó kedvességről, empátiáról, agresszióról, bátorságról, szerénységről, rosszindulatról, önzőségről, türelmetlenségről, stb.

Az, hogy melyik bontakozik ki bennünk és személyiségfejlődésünk során melyik válik állandó jellemzőnkké, az természetesen függ génjeinktől, neveltetésünktől, hogy eddigi életünk alatt milyen történéseken mentünk keresztül.

Bár téged is és engem is jellemezhet ugyanazon tulajdonság, attól még nem leszünk egyformák, hiszen az adott jellemvonás benned és bennem is más szinten dolgozik, másként formálja az egyéniségünket. Ugyanaz a tulajdonság más vonásokkal egyesülve már eltérő reakciókat, cselekedeteket eredményez nálad és nálam is, a közöttünk lévő különbség tehát már nyilvánvaló lesz.

Lehet, hogy te is figyelmes vagy és én is, de biztos, hogy e tulajdonság más-más árnyalata jellemez bennünket.

Észrevetted?

Egyszer csak úgy kezdesz viselkedni, mint még soha. Mert mondjuk valaki kihozza belőled az állatot! Vagy olyasmi történik veled, ami eddig még nem. Ilyenkor egy addig nem ismert arcoddal fogsz találkozni, egy olyan tulajdonságot fedezel fel magadban, amiről nem is gondoltad, hogy a részed. Ha ez negatív, akkor elkezdesz kihátrálni a dologból, és átmész tagadásba, mert te nem vagy ilyen, te soha nem viselkedtél még így. Ez nem te vagy.

Pedig de igen! Lehet, hogy ezután is csak alkalmanként bukkan fel benned, de hiába nem tetszik, amit tapasztalsz magadon, akkor is te vagy. A gyökere mindvégig benned volt, tehát csak olyasmi hozható ki belőled, ami benned is van, volt!

Lehetsz 25, 42, 57, vagy akár 73 éves, mindig tudsz magadnak meglepetést okozni. Vannak helyzetek, melyek az ÉN-ed azon részét mutatják meg, amik eddig előled is rejtve voltak.

Önmagunk megismerése így lesz egy életen át tartó történet.

Amit most nem tudsz, nem mersz vagy nem akarsz kimondani, megtenni, annak a gyökerei, okai a múltban keresendők. Mert úgy neveltek, hogy nem lehet. Vagy úgy tapasztaltad, hogy jobban jársz, ha nem teszed. De lehet, hogy a szavaid, tetteid következményétől félsz.

A ki nem mondott gondolatok, érzések, a vágy elfojtása az iránt, amit meg szeretnél tenni, beindítják azt a spirált, mely egyre mélyebbre húz, miközben pont, hogy szeretnél kikecmeregni ebből az egészből. Folyamatos hátrálásba kezdesz, holott az lenne a jó, ha előre haladnál.

Valahol az életed egy pontján fel kell ismerned, hogy akkor is oda kell állni és akkor is ki kell mondani dolgokat, ha azok fájnak és vállalhatatlannak tűnnek. Akkor is meg kell tenni, ha az másoknak nem tetszik. És addig tedd meg, amíg az időd le nem jár.

Egy életed van, ami rólad kell, hogy szóljon!

"Ha majd belefáradsz abba, hogy az legyél, aki nem vagy, akkor majd végre élvezheted az életet. Idővel rájössz, hogy ez nemcsak örömet szerez, hanem valami sokkal mélyebbet ad: értelmet az életednek."

Paulo Coelho

Képzeljétek csak!

Észrevettem - még jó -, hogy minden kézíráson, az elejétől a végéig végigvonul egy adott hangulat, egy érzés, egy tulajdonság. Kinek az írásán a feszültség, a szeretetteljes melegség, kinek az arrogancia, a dominancia vagy bármi egyéb. Ez már alapvetően ad egy hangulatot az írásnak, azon keresztül pedig a mögötte megbújó embernek, akinek az egész lényét átjárja az adott vonás, érzés, tulajdonság.

Sokszor ez az egyetlen jellemző olyan kiindulópontot jelenthet az elemzés során, ami végigkísérve az írást, támpontul, egyben magyarázatul is szolgálhat az egyén viselkedésére, cselekedeteire, szemlélet- vagy életmódjára.

Például, ha azt látom, hogy fokozott aggodalmaskodás kíséri a betűidet, akkor oko-okozati összefüggésként meg "kell", hogy jelenjen a kézírásodban a belső feszültség, a megfelelési vágy, az önmagaddal szembeni kritikusság, a szociális térben való szorongás, a nyughatatlanság, a merevség, zaklatottság. Egyik a másikat erősíteni, támogatni fogja, kéz a kézben kísérik végig az írásképedet. (Persze nem feltétlenül jelenik meg minden a felsoroltak közül.)

Az alábbi írásmintát - amit egy 19 éves lánytól kaptam - csak jellemzés nélkül, pusztán illusztrációként oszthatom meg veletek, de ugye, hogy van ennek is egy érdekes hangulata!?