Sokszor szoktam a bejegyzéseimben, az általam elkészített személyiségrajzokban említeni a kedvenc hármasomat.

Merni, tudni, akarni...

Ha nem mersz, tudsz, vagy akarsz kilépni egy kapcsolatból, otthagyni a vacak munkahelyedet, megmondani a véleményedet, kiállni magadért, a gondolataid, az érzéseid mellett, vagy felvállalni magadat, megtenni valamit, kimondani ami bánt..., az szép lassan elhatalmasodva, szétáramolva a testedben, lelkedben mérgezni, pusztítani fog.

Bizonyos értelemben mindegy, hogy a három közül melyik jellemző rád, hogy miért nem jutsz előrébb, mi a baj, mert a hatása mindegyiknek ugyanaz, így is, úgy is lenn maradsz a víz alatt és nem jutsz levegőhöz.

Elemzés során azonban, a működési mechanizmusod megértése miatt mégsem lesz mindegy. A vizsgálatom során, ha azt látom valami olyan gonddal küzdesz, aminek az elengedése, megoldása nem megy, akkor muszáj kicsit jobban a mélyére néznem, mert nagyon nem mindegy miért nem megy.

Mondok egy példát! Hosszú évek óta nyomasztó, fojtogató, önbizalmat ingató kapcsolatban élsz. Mára utálod a másikban, amit egykor imádtál. Minden új színezetet kapott, ami régen szivárványszínű volt, az most már szürke és fekete színűre változott. Megcsalás, magalázás, hazugság.

Lépj ki! Ennyi! Hisz megpróbáltad helyrehozni, gürcöltél érte, beáldoztad a legszebb éveidet, de még lehetne jó néhány, mondjuk nélküle. Mennél is, mert eleged van.

Nos, sokat agyalsz, forgolódsz éjszaka, eljátszol a gondolattal hogy bevágod magad mögött az ajtót - ezt csinálod hosszú hónapokig, évekig.

Jó esetben meg is teszed, de ha nem, miért nem? Mert nem mered, nem tudod vagy nem akarod megtenni. Nem mered, mert félsz a következményektől, mi lesz veled, mi lesz a gyermekeiddel, mit fognak szólni az emberek, kapod majd tőlük a bélyeget. Vagy úgy döntesz, nem is akarsz kilépni belőle, mert felsorakoztatva magadban a kapcsolat mellet az érveidet - mondjuk anyagiak, egzisztenciális biztonság, a gyerekeknek jobb így -, inkább maradsz. Egyik sem jó, mert szép csendesen felőröl mindegyik, de a legrosszabb mégis, ha nem tudsz lépni. Ha nincs hová menned, ha nincs kibe kapaszkodnod, ha a saját magadba vetett hitedet is elhagytad félúton, ha azt sem tudod hogy "kell" megtenni az első lépést, mert lényegében eszedbe sem jut a menekülés, már nem is tudsz hinni abban, hogy lehet menekülni, hogy ott lehet hagyni a másikat a francba.

Na ezért van a három között különbség. Látszatra könnyű! Ami nem szolgál téged, amiben rosszul érzed magadat, azt ott kell hagyni. Igen ám, de valaki azt sem tudja hogyan tegye, vagy fel sem ismeri a saját vacak helyzetét.

Bizony, ha analizálom a kézírásodat, látnom kell, hogy te melyik vagy. Aki nem mer, nem tud vagy nem akar!