Képzeljétek csak!

Észrevettem - még jó -, hogy minden kézíráson, az elejétől a végéig végigvonul egy adott hangulat, egy érzés, egy tulajdonság. Kinek az írásán a feszültség, a szeretetteljes melegség, kinek az arrogancia, a dominancia vagy bármi egyéb. Ez már alapvetően ad egy hangulatot az írásnak, azon keresztül pedig a mögötte megbújó embernek, akinek az egész lényét átjárja az adott vonás, érzés, tulajdonság.

Sokszor ez az egyetlen jellemző olyan kiindulópontot jelenthet az elemzés során, ami végigkísérve az írást, támpontul, egyben magyarázatul is szolgálhat az egyén viselkedésére, cselekedeteire, szemlélet- vagy életmódjára.

Például, ha azt látom, hogy fokozott aggodalmaskodás kíséri a betűidet, akkor oko-okozati összefüggésként meg "kell", hogy jelenjen a kézírásodban a belső feszültség, a megfelelési vágy, az önmagaddal szembeni kritikusság, a szociális térben való szorongás, a nyughatatlanság, a merevség, zaklatottság. Egyik a másikat erősíteni, támogatni fogja, kéz a kézben kísérik végig az írásképedet. (Persze nem feltétlenül jelenik meg minden a felsoroltak közül.)

Az alábbi írásmintát - amit egy 19 éves lánytól kaptam - csak jellemzés nélkül, pusztán illusztrációként oszthatom meg veletek, de ugye, hogy van ennek is egy érdekes hangulata!?