FOLYAMATOSAN ÍTÉLÜNK ÉS ÍTÉLTETÜNK.

Persze gondolom te nem, és alapvetően mindannyian elfogadónak gondoljuk magunkat, egészen addig, amíg nem kerülsz - kerülünk - "éles" helyzetbe. Mert abban a pillanatban, ahogy szembetaláljuk magunkat egy hajléktalannal, egy mozgáskorlátozottal, aki a saját neméhez vonzódik, akinek más a bőrszíne, aki alacsony és duci vagy magas és vékony, akinek kék a haja, aki 5 diplomás, vagy iskolázatlan, tetkós, piercinges, aki másképp öltözködik, stb., aki kicsit is más, mint mi, azonnal ítélünk.

Ítélünk, mert nem olyan, mint mi. Pedig attól, hogy más, nem rosszabb, nem kevesebb, mégis amiatt, amiben eltér tőlünk rásütünk egy bélyeget és nem az fog számítani milyen tulajdonságokkal bíró ember, hanem a "mássága" fogja meghatározni.

Észrevetted már magadon vagy a környezetedben valakin...?

Sokszor nem is azért bántunk mást, mert nem olyan, mint mi, hanem mert ő mer MÁS lenni, mer olyat mondani, tenni, mer úgy élni, ahogy mi nem! Igazából irigyeljük tőle a másságot, miközben mi magunk is arra vágynánk. Amiért ő ki mer lépni egy pocsék kapcsolatból - mi meg csak kínlódunk benne -, amiért ő sikeres - mi meg nem teszünk érte semmit -, vagy nádszál vékonyra edzi magát - mi meg mivel egy lépést se teszünk magunkért, ezért nem .

Az tény, hogy mindenkit nem lehet és nem tudunk elfogadni, de mi lenne, ha nem csípnénk, rúgnánk, aláznánk meg valakit azért, mert MÁS!?

Ha jobban belegondolsz, ahogy te ítélsz, a környezeted téged ugyan úgy ítélni fog, hisz a másik ember szemében te leszel az, aki más.