Ugye te is érezted már, hogy valaki, valami, úgy leszívta az energiádat, hogy megmozdulni, gondolkodni sem volt erőd. Tehetetlenné tett, megbénított a másik ember hülyesége, aki saját működéséhez máshonnét - mondjuk tőled - rabolt energiát.

De akár te magad lehetsz olyan, hogy valamibe értelmetlenül sok időt, energiát teszel, jobban belemész, mint kellene. Pazarlóan bánsz saját magaddal, mert azzal, hogy túl sokat adsz az idődből, a gondolataidból, az érzéseidből, magadból, a másik embernek, vagy valami tevékenységre sokat áldozol, azzal magadat forgácsolod szét.

A lelki energia mozgat bennünket és, ha nem figyelsz oda mire mennyit fordítasz belőle, és nincs utánpótlásod, amiből újratöltődhetnél, akkor olyan leszel, mint egy gyöszös akkumulátoros autó. Szóval időről-időre, vagy inkább napról-napra kell valami, ami számodra is pluszt ad, amire rácsatlakozva te magad is újra erőre kapsz.

Van, akinek ez is nehezebben megy. Aki kevésbé veszi észre az élet apróbb szépségeit, aki csak a nagy csodára várva elmegy mellettük, az elmegy a saját lehetőségei mellett is. Őt egy nyaralás Bora Borán sem fog feldobni. Aki azonban nyitottabb, annak a lelke egy napfelkeltétől, egy kávétól, egy jó szótól is szárnyra kap.