FREUD SZERINT: NEM MINDEN A SZEX, DE MINDENNEK AZ ALAPJA A SZEX.

Személyiségkép felállításnál az írásod alsó zónájának és a többi zónához való viszonyának vizsgálata közben nézni fogom, milyen a szexualitáshoz való viszonyod.

Miért fontos ez?

Mert bár fontos szerepet tölt be életünkben - illetve egyénenként változó -, mégis kicsit félve nyúl a témához a grafológia, mert az intim szférád legféltettebb, legsérülékenyebb részéről van szó. A jellemrajznak is csak a végén kb. 1-2 gondolatban jelzem, hogy mit látok erre vonatkozóan a kézírásodból, pedig nagyon is fontos lenne többet foglalkozni vele, hiszen az ott megélt, vagy meg nem élt vágyak, hatással vannak életed más területeire is.

A szexualitás nem pusztán a testiségről szól, hiszen jó esetben nem csak a test, de a lélek is jelen van az intim együttlét során, ahol az érzékiség, az erotika, a szeretet, és a szerelem is.

Elemzés során nem ásom magam bele a szexuális szokásaidba - tehát nincs mitől tartanod -, de bizony akár meg is tehetném. Viszont nincs jogom befurakodni a hálószobádba és belesnem a takaród alá. Általánosságban viszont kell és jó beszélni róla.

A g betűdben a saját szexualitásodhoz való viszonyod ölt formát, a szexuális beállítottságod, az igényed. Mennyire szereted, vagy utasítod el a testi kapcsolatot. Vannak-e vágyaid, azokat meg tudod-e éli. Ha igen, akkor hogyan, ha nem, akkor miért nem.

Az elfojtásokat, a frigiditást, az aszexualitást, az orgazmushiányt, a túlzott önkielégítést, és a szexuális aberrációkat is itt lehet tetten érni. A g betű szárának hossza, nyomatéka, vonalminősége, bekötésének helye, a hurokrész nagysága, nyitottsága, zártsága, törése, szögesedése, duplázása, a betűfejhez való szoros, laza, vagy különálló kapcsolata, kivitelezésének sebessége, mind a testiség bonyolult lélektanát mutatja meg.

A gy betűben pedig a kettőtök közötti kapcsolat, természetesen a te szemszögedből nézve. Hogy te milyennek látod a párodat. Mennyire érzed magadhoz közel testileg, lelkileg. Kiegészítitek egymást és harmonikus a kapcsolatotok, vagy csak elfogadod a közeledését, de nem kívánod az együttléteket, esetleg még a gondolatától is irtózol. Mi a véleményed róla, fontos szerepet tölt-e be az életedben, vagy "csak" együtt vagytok.

Hozzád, a g betűhöz képest, hová és hogyan helyezed el a párodat, az y betűt. Kiemeled, vagy jelzésértékű vonallá csökevényesedik. A betűfejek a középzónában azt mutatják, hogy szellemileg, lelkileg milyen a viszony köztetek, az alsó zóna hurkolása pedig, hogy milyenek az intim együttlétek.

Bodroghy Péter Szex a kézírásban című könyvében írtak szerint, a g betűd nem csak a szexuális élménykészségedet mutatja meg, hanem akár azt is, hogy mennyi időt fordítasz az együttlétekre, milyen intenzitásúak ezek, konkrétan mit szeretsz csinálni és hogyan a pároddal vagy éppen egyedül.

Ahány ember, annyi g betű, annyi szárhossz, annyi hurokméret, megannyi fenti, vagy lenti vagy elmaradt bekötési pont.

Akinek családi háza van, gyakran szokta mondogatni, hogy: Kertes házban soha nem lehet végezni a munkával, csak abbahagyni. Ugye ismerős?

Mindig van mit tenni. Veteményezhetsz, füvet nyírhatsz, festhetsz, söpörhetsz, havat lapátolhatsz, konyhát- fürdőt újíthatsz, tetőt cserélhetsz, térkövezhetsz, parkettázhatsz... És, ha mindezzel végeztél, kezdheted elölről.

Soha nem leszel igazán kész, jó esetben mégis tudsz örülni, hogy ez is, az is elkészült, és nem csak a végeredményt tudod élvezni, hanem minden egyes lépés, az egyik tégla másikra rakása is örömmel tölt el.

Ha önmagadat építed, akkor is örülj annak, amit magadért teszel és értékeld, ahol tartasz. Hisz igazán, te sem leszel soha "kész".

"A sors olykor kíméletlen akadályokat gördít elénk, mintha azt mérné fel, elég erősek vagyunk-e az életben maradáshoz." - olvastam Szalai Vivien, Drága kéj című könyvében.

Szerencsére nem mindig az életben maradás a tét, de az biztos, hogy az élet folyamatos próbatételek sorozata. A hozott minta és saját személyiséged ötvözete létrehoz egy olyan megküzdési technikát, amellyel feldolgozod a téged ért sérelmeket, csalódásokat, kezeled a fájdalmaidat, felállsz egy bukás után.

Nem kell mindig "fejtágítós" könyvet olvasni. Bármilyen könyvről is van szó, ha nyitott vagy, minden lapja gazdagabbá tehet.

MIT TESZEL, HA HIBÁZOL?

Saját hibáinkat, tévedéseinket, botlásinkat eltérően kezeljük. Ki azonnali hárításba kezd és mintegy önmaga feloldozásaként, más számlájára írja, mást okol az általa elkövetett hibákért. Más mérhetetlen önostorozásba kezd, bármekkora tévedésről legyen is szó. A két véglet között megannyi reakciót vált ki belőlünk, annak a felismerése, hogy: Ezt jól elszúrtam!

Tudjuk, hogy olyan nincs, hogy mindig minden flottul megy és olykor megesik, hogy mellé nyúlunk, rosszul döntünk, rosszkor szólunk, elrontunk valamit, bántunk, sértünk, egyszóval hibázunk.

A kérdés az, hogy mit kezdesz vele, hogy próbálod, egyáltalán megpróbálod-e kijavítani, amit véletlenül, vagy akarattal tettél. (Ugyanis nem csak véletlenül lehet hibázni, hanem szándékosan is lehet hibát elkövetni. Pl. véletlenül is kicsúszhat a szádon egy bántó szó, de lehet, hogy eleve bántani is akarsz a szavaiddal.)

Ahogy ezeket a helyzeteket kezeled a mindennapi élet során, úgy fogod a papírlapon is az elvétet betűket, szavakat javítani. Ha ki "mersz" adni a kezedből olyan kézírást, amiben felfedezhető hiba és annak javítása, akkor - az önkontrolláltságon kívül - azt is nyilvánvaló lesz, hogy vállalod: Ilyen vagyok! Néha hibázom!

A hibásan leírt szavakat áthúzhatod, zárójelbe teheted, átsatírozhatod, hibajavítóval áthúzhatod. A javítás során a vonalaid lehetnek könnyedek, vagy agresszívek, annak megfelelően, ahogy a saját hibáidat a mindennapokban kezeled. A papírlapon ejtett hiba drasztikus javítása viszont inkább kiemeli, felhívja a figyelmet a hibára, mintsem elfedné azt.

Van, aki éppen azért nem ír szívesen tollal, mert ott, a hiba és annak javítása megmutatná a tökéletlenségét, ami ceruzával való írás során rejtve maradhat, hiszen ebben az esetben a radírozás "eltünteti" a tévedést.

Munkám során néha kapok olyan elemzésre szánt kézírást, ami hemzseg a felvállalt, "rosszul" javított hibáktól... Azért az is elgondolkodtató...( A sok hibának mi lehet az oka? Miért úgy javítja, ahogy? Miért nem érzett igényt arra, hogy új papírlapot vegyen elő?)

Vagy mint, az az íráskép, ami annyira merev, jól "komponált", hogy látom magam előtt az író személyét, amint túlzásba esve, a sokadik elkezdett levelet dobja ki, mert ejtett rajta egy jelentéktelen hibát. Ő csakis és kizárólag tökéletes kézírást akar átnyújtani nekem. ( Nem vállalom fel magam, azt a látszatot akarom kelteni, hogy nem szoktam hibázni.)

„Az írástudomány a pszichológia része, annak alkalmazott területeihez illeszkedik, egyenjogúságának elismerését szakmailag szükségesnek tartom.”
Dr. Bagdy Emőke

Kedvenc témáim egyike, a gyermekkorban szerzett lelki sérülések, a gyermek viselkedésére, személyiségbeli fejlődésére gyakorolt hatása. A következmények megjelenési formái felnőttkorban. (Természetesen ilyen sérülések az élet bármely szakaszában "beszerezhetőek", de akár genetikai eredetűek is lehetnek. Ez azonban más lapra tartozik.)

Minél több bántás ért téged gyermekként, a későbbiekben annál nehezebb lesz számodra a "normális" élet. Ha már a gyökereid sérültek, számodra nehezebb lesz a későbbi levélbontás, virágba borulás, gyümölcs hozás, mint ép társaidnak.

A skizofrénia, a szorongás, a neurózis, a depresszió és a kábítószerfüggőség témája, ami kifejezetten közel áll hozzám, ha patológiás betegségekről beszélünk.

Ezek kialakulása egy hosszú folyamat és sokszor az egyén környezete nem látja vagy nem akarja meglátni a benn zajló átalakulást, változást. Így sokszor magára marad és csak tehetetlenül vergődik a megmagyarázhatatlannak tűnő félelmeivel, feszültséggel, önostorozó gondolatokkal.

A probléma súlyosságától függően ön- és közveszélyessé válhat. Mint ahogy a gondolatai, úgy azon keresztül a mozgása, a beszéde, és egyéb cselekedetein belül, az írása, a rajza is árulkodó lehet.

Ezek az emberek köztünk élnek, sőt mi magunk is hordozunk magunkban gyermekkori hozadékként félelmeket, fóbiákat, szorongásokat. Kinek rövidebb ideig tart az ebből való felállás, kinél óriássá nőve állandósult ez az állapot.

A kézírásod, és a rajzaid megmutathatják, te hordozol-e magadban ezek közül valamit.

ZAKLATOTT ÉLET=ALVÁSI PROBLÉMÁK.

Szerencsés esetben, ha este álomra hajtod a fejed, néhány percen belül elalszol.

De kevesen ilyen szerencsések.

A sok feladattal, élménnyel, problémával teletűzdelt nap után, nem is olyan egyszerű elaludni. Mire oda jutsz, hogy: Na akkor én most alszok!, a napi ingerek sokasága nem fog hagyni pihenni.

Napközben annyira sok minden ér bennünket, hogy az agyunk képtelen mindent a történés pillanatában feldolgozni. Az este csendjében, amikor már elcsitul minden körülöttünk és nem jön elő újabb inger, az agyunk elkezdi a még feldolgozatlan információk rendezgetését. Zakatoló fejjel viszont hiába erőlteted az alvást, nem fog menni. Ha rövid időn belül nem tudsz elaludni, mert valami még bánt, ha a gondolataid még össze-vissza cikáznak, akkor attól leszel feszült, hogy tudod, nyakadon a reggel és még semmit nem aludtál.

Ha viszont nem pihened ki magadat, a másnap számodra igazi gyötrelem lesz, hiszen ott állnak előtted a újabb feladatok, amikkel meg kell birkóznod, de még a tegnapiakat sem tetted helyre, plusz nem is tudtál felkészülni a maiakra...

Aztán ismét este lesz, megint kattog az agyad, megint nem alszol...

"Megoldásként" vehetsz be altatót, amivel kényszerítheted az agysejtjeidet a "pihenésre". Azt gondolod ezzel jót teszel magadnak, mert ha segítséggel is, de végre tudsz aludni.

Ugye megvan? Ha le akarod kapcsolni a számítógépedet, de még futnak rajta programok, a gép kiírja: Kényszeríted a gép leállítását? Ha igen, akkor "erőszakkal" szakítasz meg egy vagy több lezáratlan folyamatot. Így "működik" az altató is.

Nem mindegy, hogy csak alkalmanként nem megy az alvás, vagy kifejezetten rossz alvó vagy. Ha alapból is frusztrál az ÉLET, ha a napi tennivalóid gyötrőek, ha nehezen tudsz elengedni, megbocsájtani, ha mindig csak a tökéletes a jó számodra, akkor mindig lesz min este agyalnod.

Ha mentálisan túlterhelt vagy, sérül a belső természetes szabályozórendszered. Zaklatottan kelsz, szorongóan élsz és a várva várt éjszaka sem hozza el a kívánt megváltást.

Bármilyen tűzről is van szó, amelyiket nem tápláljuk, előbb-utóbb elalszik magától.

Van, amelyiket életben kell tartani!Van, amelyiket meg kell fékezni!Van, ami ki sem szabad, hogy alakuljon!

TE MIT GONDOLSZ ERRŐL?

Nem rajongok költőért, nincs kedvenc versem. Nem mennék el a világ végére egy énekes, egy zenekar miatt, nincs kedvenc számom. Nem bújom a múzeumokat, nem gyűjtöm egy híres festő festményét sem. Nincs kedvenc íróm, sem kedvenc rendezőm, színészem....

Viszont szeretem a verseket, a filmeket, szeretek könyvet olvasni, szeretem a szép képeket, a jó zenét...éppen milyen a hangulatom.

Néha rácsodálkozom egy-egy filmre, hogy atya ég, milyen elme szülte, egyáltalán hogy jutott ilyen szörnyű lény, ilyen abberált történet az író eszébe. Vagy mi késztette a festőt egy számomra értelmezhetetlen kép megfestésére, egy megfoghatatlan tartalmú szobor kifaragására a szobrászt, egy kóros jegyeket hordozó bizarr zenemű megalkotására a zeneszerzőt.

Ráadásul elismert, híres emberekről és az ő munkájukról, alkotásaikról van szó. Néha egy megbomlott elme, egy sérült lélek, egy önmagával vagy a világgal harcban álló, sokszor pedig egy pszichiátriai eset művét emeljük piedesztálra.

Bármit is teszel az életben, abban az egész személyiséged benne van. Az érzéseid, a gondolataid, a múltbéli emlékeid, az önmagaddal és a másokkal való kapcsolataid, a tulajdonságaid, mind átszövik a tevékenységeidet. Tehát teljesen természetes, hogy a művészek is azt tudják megjeleníteni alkotásaikban, ami bennük van, ami átjárja, foglalkoztatja őket. Ha sérültek, ha mentális betegséggel küzdenek, akkor a mű azt mutatja meg, ha elfojtás, félelem, megborult elmeállapot jellemzi őket, akkor a mű nem tud mást közvetíteni, csak ezt az állapotot.

Nem véletlen, hogy sok nagy művész a súlyos problémákkal küzdő emberek közül kerül ki. Valahol, valamilyen formában ki kell, hogy dolgozzák magukból, amit éreznek, gondolnak. Esetükben ezek az érzések az egyéni látásmódnak köszönhetően, megzabolázatlanul, nyers valójukban kerülnek felszínre.

A csatolt kép Nicolas de Staël festménye.

ZENE.

Mindenki szeret zenét hallgatni. Van, aki meditáláshoz, főzés, vasalás közben, van, aki sportoláshoz, kerti munkához, vezetés közben, mert egyedül van, vagy mert nincs egyedül...

Hogy éppen milyen zene esik jól a lelkünknek, az attól függ milyen tevékenységet űzünk, mert ugye rockra nem lehet meditálni - vagy igen? - és, hogy milyen a lelkiállapotunk. Alapvetően is van egy-egy zenei stílus, amit szívesebben hallgatunk, mint a többit, de olyan is van, hogy tegnap még az érzelmes, szerelmes számokat kerested a rádióban, ma viszont elkapcsolsz róla, mert valami pörgősebbre vágynál.

A fülünk mindig arra a zenére, dalra nyitottabb, ami adott pillanatban szinkronizál a hangulatunkkal. Könnyebb a ráhangolódás arra, a befogadása annak, amelyik velünk együtt rezdül, amelyik olyan húrokat penget, amilyen húrok a lelkünkben szólnak.

Ha szomorú vagy, akkor melankolikusabb dalt keresel, ha zaklatott, akkor lehet, hogy egy erőteljesebb, dob alapú, feszített ritmus ragad meg, ha fűt a szerelem, akkor minden jöhet, ami romantikus. Az adott lelkiállapotodhoz passzoló zene mélyíti azt, amiben vagy. Ha eddig levert voltál, még levertebb leszel, ha szárnyaltál, még magasabbra fogsz szállni és ha szerelemes vagy, akkor a romantikus érzések is fokozódnak benned.

Ha valami fáj, hiába akarnál életvidámságot hirdető dalt hallgatni, ha pedig madarat lehet veled fogatni, akkor nem leszel nyitott a depresszív zenére.

A zene ritmusában visszaköszönnek érzések, emlékek, felszakíthatnak sebeket, de gyógyírként is hathatnak.

A MÚLT.

Nem tudok és nem is akarok azonosulni, a "Felejtsd el a múltat!", "Hagyd magad mögött!", "Soha ne nézz vissza!" "Engedd el!" tanácsokkal.

Miért ne nézzünk vissza? Miért felejtsük el? És nem csak az a kérdés, hogy miért, hanem az is, hogy hogyan? Hogyan lehet elfelejteni valamit, ami az életünk része? Hiszen bármennyi idős is vagy, minden egyes nap ami mögötted van, az már a múltad és a mai napot megelőző napok, évek, évtizedek eseményeinek hatására formálódtál azzá, aki ma vagy.

Minden múltbéli történés adott valamit a személyiségedhez. Minden múltbéli élmény lenyomatot hagyott benned, és attól, hogy hátat fordítasz, hogy nem foglalkozol vele, még örökre benned marad.

Grafológiai analízis során pedig kifejezetten fontosnak tartom a múlt felgöngyölítését, hiszen az is az életed része, és mint ilyen, anélkül nem teljes a rólad alkotott kép.

A múlt kutatása számomra mindig a fogantatás pillanatáig való visszanyúlást jelentette, de azt is tudom, hogy génjeink, felmenőinkről is rengeteg információt hordoznak, így sokszor saját nehézségeinkre, problémáinkra - melyekkel évekig, vagy akár évtizedekig nem tudtunk zöld ágra vergődni - szüleink, nagyszüleink, dédszüleink, ... életében keresendő a válasz.

AGRESSZÍV VONALAK.

Csak azt az állatot lehet kihozni belőled, ami benned van!

Minden tulajdonság gyökerét magunkban hordozzuk, de, hogy melyik bontakozik ki bennünk és személyiségfejlődésünk során melyik válik állandó jellemzőnkké, az függ génjeinktől, neveltetésünktől, hogy eddigi életünk során milyen történéseken mentünk keresztül.

Az agresszió is ilyen. Már az ovis gyerekeknél is megfigyelhető, hogy mint az akarat érvényesítés egyik eszköze, mennyire "jól", "hatékonyan" alkalmazzák az agressziót, ha valami nem tetszik nekik, ha valamit meg akarnak szerezni. Szemrebbenés nélkül belerúgnak a másik gyerekbe, kárt okoznak a ruhájában, fenyegetik, megfélemlítik. Gyermekkorban a környezet, elsősorban a szülő feladata, hogy megtanítsa a kicsit, hogy kezelje a számára nem tetsző helyzeteket. A kontrollnélküliség, sőt a ráhagyás, a: Majd kinövi! hozzáállás miatt ez a viselkedésforma rögzül a gyerekben, főleg, ha az agresszivitással el is éri, amit akar.

Belőle nyílt agresszor lesz, aki felnőttként a saját gyerekét simán szájon vágja az utcán is és számára a mindennapok részévé válhat a verbális és testi erőszak.

Hogy szükséged van-e a belső fék használatára és, ha igen, akkor azt, hogy teszed, azt a vonalaidból is látni fogom. A hegyes, szúró áthúzásaid, végvonalaid, ékezeteid, a szöges vagy szögesedő kötésmódod, az erőteljes nyomatékod megmutatja, hogy hordozol-e magadban agresszióra utaló jeleket, és, ha igen, akkor az milyen mértékű és önmagad vagy a másik ember irányába nyilvánul-e meg.

AGRESSZIÓ.

Mindenkivel előfordul, hogy olykor felhúzza magát, dühös, indulatos, elönti a harag. Szerencsés esetben az önkontroll bekapcsol és az indulatok szép lassan lecsillapodnak.

Vannak olyan élethelyzetek, amikor az idegrendszered annyira terhelt, hogy a legkisebb zavaró dologra is ugrasz, mert az már éppen a sokadik "legkisebb dolog" volt számodra. Kitör belőled az állat, zabolálatlanul viselkedsz, törsz-zúzol, átgondolatlanul beszélsz vagy eljár a kezed. Ilyenkor akár te magad is ledöbbensz és a környezet is sokkot kap, hogy: Mi van veled?, Nem szoktál ilyen lenni?

A felgyülemlett feszültséget soha nem szabad elfojtani, elnyomni magadban, de nem lehet megengedni, hogy úgy törjön ki, hogy másnak vagy akár magadnak árts vele.

Kell, hogy ott legyen az a belső fék, amire ráléphetsz, amikor baj van, hogy kontroll alá helyezhesd a saját viselkedésedet. Ennek hiányában a téged uraló negatív erők olyan rossz cselekedeteket, szavakat eredményeznek, amelyekkel másokban vagy magadban is kárt tehetsz.

Ha "hajlamos" vagy rá, akkor meg kell tanulni kezelni, mert anélkül elhatalmasodhat rajtad.

Az agresszív, bántó szavak ugyanúgy rombolnak és pusztítanak, mint az agresszió szülte testi bántalmazás. Sokszor a kezelhetetlenné duzzadó düh szadizmussal párosul, amikor az erőszakos, irányítási kényszeres, dominanciára törekvő ember, a szavaival és a tetteivel is szándékosan bántani, sebezni, megsemmisíteni akarja a másik embert. Sőt számára az okoz örömet és kielégülést, amikor látja a másik fájdalmát. Ez a viselkedés már a személyiségzavar kategóriába tartozik.

Az agresszív viselkedés soha nem elfogadott, nincs ami felmenthetne alóla. (Igaz vannak olyan mentális, de akár szervi eredetű betegségek is, amelyeknek sajnos velejárója lehet az agresszív viselkedés.)

AZ EMBERI LÉLEK EZER ABLAKA.

Úgy gondolom minden ember lelke olyan, mint az adventi kalendárium, csak rajtunk nem 24, hanem milliónyi kis ablakot kell ahhoz kinyitni, hogy az egész személyiség feltárható, megismerhető legyen.

Mindenki tele van titokkal. Amíg nem ismerjük a másikat, addig minden ami őt körülveszi, jellemzi, homályos, sejtelmes, titokkal teli.

A kis ablakokat soha nem szabad feszegetni. Bekopogtathatunk, ha be szeretnénk tekinteni, de fel nem feszíthetjük, be nem törhetjük. Hagyni kell, hogy a mögötte megbújó, kedve szerint nyissa ki őket.

Van, aki szélesre tárva, kopogtatás nélkül is bepillantást enged önmagára, van, aki hét lakattal zárva, berácsozva éli az életét.

De a legmakacsabb emberi lélek sem bírja az idők végezetéig a bezártságot. Szüksége van emberi szóra, simogatásra, szeretetre és előbb-utóbb kinyit magán résnyire egy ablakot.