A MÚLT.

Nem tudok és nem is akarok azonosulni, a "Felejtsd el a múltat!", "Hagyd magad mögött!", "Soha ne nézz vissza!" "Engedd el!" tanácsokkal.

Miért ne nézzünk vissza? Miért felejtsük el? És nem csak az a kérdés, hogy miért, hanem az is, hogy hogyan? Hogyan lehet elfelejteni valamit, ami az életünk része? Hiszen bármennyi idős is vagy, minden egyes nap ami mögötted van, az már a múltad és a mai napot megelőző napok, évek, évtizedek eseményeinek hatására formálódtál azzá, aki ma vagy.

Minden múltbéli történés adott valamit a személyiségedhez. Minden múltbéli élmény lenyomatot hagyott benned, és attól, hogy hátat fordítasz, hogy nem foglalkozol vele, még örökre benned marad.

Grafológiai analízis során pedig kifejezetten fontosnak tartom a múlt felgöngyölítését, hiszen az is az életed része, és mint ilyen, anélkül nem teljes a rólad alkotott kép.

A múlt kutatása számomra mindig a fogantatás pillanatáig való visszanyúlást jelentette, de azt is tudom, hogy génjeink, felmenőinkről is rengeteg információt hordoznak, így sokszor saját nehézségeinkre, problémáinkra - melyekkel évekig, vagy akár évtizedekig nem tudtunk zöld ágra vergődni - szüleink, nagyszüleink, dédszüleink, ... életében keresendő a válasz.