AGRESSZIÓ.

Mindenkivel előfordul, hogy olykor felhúzza magát, dühös, indulatos, elönti a harag. Szerencsés esetben az önkontroll bekapcsol és az indulatok szép lassan lecsillapodnak.

Vannak olyan élethelyzetek, amikor az idegrendszered annyira terhelt, hogy a legkisebb zavaró dologra is ugrasz, mert az már éppen a sokadik "legkisebb dolog" volt számodra. Kitör belőled az állat, zabolálatlanul viselkedsz, törsz-zúzol, átgondolatlanul beszélsz vagy eljár a kezed. Ilyenkor akár te magad is ledöbbensz és a környezet is sokkot kap, hogy: Mi van veled?, Nem szoktál ilyen lenni?

A felgyülemlett feszültséget soha nem szabad elfojtani, elnyomni magadban, de nem lehet megengedni, hogy úgy törjön ki, hogy másnak vagy akár magadnak árts vele.

Kell, hogy ott legyen az a belső fék, amire ráléphetsz, amikor baj van, hogy kontroll alá helyezhesd a saját viselkedésedet. Ennek hiányában a téged uraló negatív erők olyan rossz cselekedeteket, szavakat eredményeznek, amelyekkel másokban vagy magadban is kárt tehetsz.

Ha "hajlamos" vagy rá, akkor meg kell tanulni kezelni, mert anélkül elhatalmasodhat rajtad.

Az agresszív, bántó szavak ugyanúgy rombolnak és pusztítanak, mint az agresszió szülte testi bántalmazás. Sokszor a kezelhetetlenné duzzadó düh szadizmussal párosul, amikor az erőszakos, irányítási kényszeres, dominanciára törekvő ember, a szavaival és a tetteivel is szándékosan bántani, sebezni, megsemmisíteni akarja a másik embert. Sőt számára az okoz örömet és kielégülést, amikor látja a másik fájdalmát. Ez a viselkedés már a személyiségzavar kategóriába tartozik.

Az agresszív viselkedés soha nem elfogadott, nincs ami felmenthetne alóla. (Igaz vannak olyan mentális, de akár szervi eredetű betegségek is, amelyeknek sajnos velejárója lehet az agresszív viselkedés.)