MIT TESZEL, HA HIBÁZOL?

Saját hibáinkat, tévedéseinket, botlásinkat eltérően kezeljük. Ki azonnali hárításba kezd és mintegy önmaga feloldozásaként, más számlájára írja, mást okol az általa elkövetett hibákért. Más mérhetetlen önostorozásba kezd, bármekkora tévedésről legyen is szó. A két véglet között megannyi reakciót vált ki belőlünk, annak a felismerése, hogy: Ezt jól elszúrtam!

Tudjuk, hogy olyan nincs, hogy mindig minden flottul megy és olykor megesik, hogy mellé nyúlunk, rosszul döntünk, rosszkor szólunk, elrontunk valamit, bántunk, sértünk, egyszóval hibázunk.

A kérdés az, hogy mit kezdesz vele, hogy próbálod, egyáltalán megpróbálod-e kijavítani, amit véletlenül, vagy akarattal tettél. (Ugyanis nem csak véletlenül lehet hibázni, hanem szándékosan is lehet hibát elkövetni. Pl. véletlenül is kicsúszhat a szádon egy bántó szó, de lehet, hogy eleve bántani is akarsz a szavaiddal.)

Ahogy ezeket a helyzeteket kezeled a mindennapi élet során, úgy fogod a papírlapon is az elvétet betűket, szavakat javítani. Ha ki "mersz" adni a kezedből olyan kézírást, amiben felfedezhető hiba és annak javítása, akkor - az önkontrolláltságon kívül - azt is nyilvánvaló lesz, hogy vállalod: Ilyen vagyok! Néha hibázom!

A hibásan leírt szavakat áthúzhatod, zárójelbe teheted, átsatírozhatod, hibajavítóval áthúzhatod. A javítás során a vonalaid lehetnek könnyedek, vagy agresszívek, annak megfelelően, ahogy a saját hibáidat a mindennapokban kezeled. A papírlapon ejtett hiba drasztikus javítása viszont inkább kiemeli, felhívja a figyelmet a hibára, mintsem elfedné azt.

Van, aki éppen azért nem ír szívesen tollal, mert ott, a hiba és annak javítása megmutatná a tökéletlenségét, ami ceruzával való írás során rejtve maradhat, hiszen ebben az esetben a radírozás "eltünteti" a tévedést.

Munkám során néha kapok olyan elemzésre szánt kézírást, ami hemzseg a felvállalt, "rosszul" javított hibáktól... Azért az is elgondolkodtató...( A sok hibának mi lehet az oka? Miért úgy javítja, ahogy? Miért nem érzett igényt arra, hogy új papírlapot vegyen elő?)

Vagy mint, az az íráskép, ami annyira merev, jól "komponált", hogy látom magam előtt az író személyét, amint túlzásba esve, a sokadik elkezdett levelet dobja ki, mert ejtett rajta egy jelentéktelen hibát. Ő csakis és kizárólag tökéletes kézírást akar átnyújtani nekem. ( Nem vállalom fel magam, azt a látszatot akarom kelteni, hogy nem szoktam hibázni.)