ZENE.

Mindenki szeret zenét hallgatni. Van, aki meditáláshoz, főzés, vasalás közben, van, aki sportoláshoz, kerti munkához, vezetés közben, mert egyedül van, vagy mert nincs egyedül...

Hogy éppen milyen zene esik jól a lelkünknek, az attól függ milyen tevékenységet űzünk, mert ugye rockra nem lehet meditálni - vagy igen? - és, hogy milyen a lelkiállapotunk. Alapvetően is van egy-egy zenei stílus, amit szívesebben hallgatunk, mint a többit, de olyan is van, hogy tegnap még az érzelmes, szerelmes számokat kerested a rádióban, ma viszont elkapcsolsz róla, mert valami pörgősebbre vágynál.

A fülünk mindig arra a zenére, dalra nyitottabb, ami adott pillanatban szinkronizál a hangulatunkkal. Könnyebb a ráhangolódás arra, a befogadása annak, amelyik velünk együtt rezdül, amelyik olyan húrokat penget, amilyen húrok a lelkünkben szólnak.

Ha szomorú vagy, akkor melankolikusabb dalt keresel, ha zaklatott, akkor lehet, hogy egy erőteljesebb, dob alapú, feszített ritmus ragad meg, ha fűt a szerelem, akkor minden jöhet, ami romantikus. Az adott lelkiállapotodhoz passzoló zene mélyíti azt, amiben vagy. Ha eddig levert voltál, még levertebb leszel, ha szárnyaltál, még magasabbra fogsz szállni és ha szerelemes vagy, akkor a romantikus érzések is fokozódnak benned.

Ha valami fáj, hiába akarnál életvidámságot hirdető dalt hallgatni, ha pedig madarat lehet veled fogatni, akkor nem leszel nyitott a depresszív zenére.

A zene ritmusában visszaköszönnek érzések, emlékek, felszakíthatnak sebeket, de gyógyírként is hathatnak.