MINDEN ÍRÁS EGYEDI.

Minden ember milliónyi tulajdonsággal rendelkezik. Te is és én is birtokoljuk ezen tulajdonságok nagy részét, mégsem vagyunk egyformák.

Mutatok egy nagyon egyszerű példát: A papíron, a te soraid és az én soraim is felfelé futnak, ami az optimista gondolkodás egyik jele lehet. Mégsem vagyunk egyformák, hiszen a te és az én pozitív gondolkodásom nem ugyanabból ered, nem ugyanaz táplálja. Nem azonos szinten ég. Te lehet, hogy általa könnyebben veszed a mindennapokat, nincsenek álmatlan éjszakáid. Én viszont sokat aggódom és forgolódom éjszaka, de azzal a hittel élem a napjaimat, hogy minden rendben van és rendben lesz.

Mindketten optimisták vagyunk, mégsem vagyunk egyformák.

De miért is van ez így?

Nagyon messze vissza lehetne menni, hogy miért, de nekünk elég odáig, hogy már génjeink is különböző információkat hordoznak. Mások, másként, más körülmények között, más értékrend szerint neveltek bennünket. Mások a barátaink, ismerőseink, munkatársaink. Életünk során különböző súlyú megpróbáltatásokban van részünk. Ezek összeadódva azt eredményezik, hogy "ugyanabban" az élethelyzetben, a történéseket, élményeket eltérően dolgozzuk fel és reagáljuk le. Más gondolatokat, cselekedeteket váltanak ki belőlünk. Ezért mást tartunk jónak, rossznak, fontosnak, követendőnek, elutasítandónak.

Így egy adott tulajdonság is - az összes többivel együtt - másként fog megnyilvánulni benned is és bennem is. Így lesz minden ember egyedi!

HOGY MONDJAM EL NEKED?

Gondolj bele: Ott állsz másik két ember társaságában és mindkettő elmondja rólad a véleményét.

Az egyik csupa jó tulajdonságokat sorol fel rólad. Kedves vagy, segítőkész, jó a humorod, jól végzed a munkád, gondoskodó és figyelmes vagy. A szavai nagyon jól fognak esni, hiszen olyan, mintha a lelkedet simogatnák.

Majd a másik következik. Alapvetően kedves vagy, de ingadozó a hangulatod, ezért néha kiszámíthatatlanul viselkedsz. Segítőkész vagy, de csak, ha az érdekeid úgy kívánják. Van humorérzéked, csak nem veszed észre, hogy néha a másik emberbe belemarsz azzal, amit viccesnek tartasz. Jól végzed a munkádat, ha a kedved éppen úgy tartja.

Mindkettő rávilágít milyen vagy, de míg az első csak a jóra fókuszál, addig a másik a hiányosságaidat is elsorolja. Most mit érzel? Ugye, kedvesebb lesz számodra az az ember, aki csupa jót mond rólad és ellenségesebben fogsz nézni a másikra? 

Alapvetően nem akarjuk meglátni és elfogadni, hogy vannak rossz tulajdonságaink és élből elutasítjuk, ha valaki szembeállít vele. Vagy ha látjuk is, naná, hogy nem akarjuk felvállalni, hogy nekünk is vannak hibáink. Az meg pláne rosszul esik, ha ezt más is látja és még a fejünkre is olvassa.

A grafológusi munka márpedig erről szól. Nem csak azt kell belefoglalnom a személyiségrajzodba, ami téged pozitívan jellemez, hanem a negatív dolgokkal is szembe kell, hogy állítsalak. Bármennyire azt fogod mondani, hogy: Csak nyugodtan írj le mindent!, Tudom, hogy nem fog jól esni, ami nem léleksimogató.

Ezért aztán nem is vagyok egyszerű helyzetben. Az analízisnek építő jellegűnek kell lenni, tehát a fejlődésedet kell, hogy szolgálja, viszont úgy gondolom kiemelve a jó vonásaidat, meg kell, hogy tudd, mi az, amin esetleg változtatnod vagy csak elfogadnod kellene.

A kézírásod vizsgálata során látni fogom, hogy mindezt hogyan mondhatom el neked és ennek megfelelően alakítom a véleményezésemet.

BULI VAN.

A hétvégén buliban voltam. Kicsit sajnáltam, hogy nem résztvevője, inkább csak szemlélője voltam az eseményeknek, de ez ilyen volt.

A buli arról szól, hogy kicsit félre teszed a mindennapokat, lerázod magadról a gondokat és jól érzed magadat olyan emberek társaságában, akiket szeretsz.

Mivel én csak szemlélődtem, volt lehetőségem megfigyelni, ki hogy viselkedik. Mennyire engedi el magát, ha egyáltalán elengedi? Tudja-e hol a határ, mit illik, mit nem, megtenni ilyenkor, van-e önkontroll?

Akadt ilyen is - olyan is, hiszen ahány ember, annyiféle viselkedés volt jelen. Van, aki otthon hagyott minden illemet, van, aki kicsit feszengve táncolt, van, aki 5m-es kört kisajátítva ugrált magában. És láttam olyat is, akiben annyira, de annyira benne volt a táncolhatnék, mégsem mozdult a helyéről, vagy aki csendesen, magába roskadva nézelődött.

Pedig pont az lenne a lényeg, hogy megtaláljuk az egyensúlyt a mindennapi robot és a kikapcsolódás között. Csak nem merünk felállni, mert mit szólnak, meg bot lábam van, béna vagyok, nem tudok táncolni. (Vagy nagyon is fel merünk állni és kivetkőzve magunkból, kontroll nélkül átadjuk magunkat az érzésnek.) Valahol, valamikor meg kell szabadulni a felhalmozódott feszültségtől, meg kell tanulni kezelni gátlásainkat, félelmeinket.

A kézírásodban az ilyen helyzetekben való részvételed is, a buli hangulattal való azonosulás, vagy a "Jól érzem magam." megvalósulásának útjában álló feloldhatatlan merevség jelei is láthatóak.

AMI REJTVE MARAD.

Minél több írást elemzek, annál jobban szeretem amit csinálok. Viszont egyre inkább látom azt - amit már régebben említettem is -, hogy be kell látni, a személyiségrajz nem tudja 100%-ban visszaadni azt, amilyen te vagy, hiszen gondolj csak bele milyen összetett személyiségek vagyunk...

A hozott dolgaink, a neveltetésünk, a tapasztalataink, a tudásunk, a képességeink, készségeink által kialakult személyiségünk mennyire bonyolult. Milyen sok tulajdonság jellemez minket, mennyire egyformán vagy éppen eltérően reagálunk az élet adta milliónyi helyzetre.

Mindezt grafológusként 6-8 oldalban írom le neked, de ha jól belegondolsz, te, én és mindenki más is többről szól, mint 8 oldal. Miért mondom ezt?

Mert egyre több kézírás fordul meg a kezemben, és látom, hogy az ember jellemét feltáró grafológiának is vannak határai. A segítségével sok minden felszínre kerül a kézírásból, de vannak láthatatlan részek. Ez a tény kicsit bosszantó, de el kell fogadnom.

Egy gyerekkori ismerősöm megkért, hogy elemezzem le az írását. Mivel nagyon régóta ismerem, gondoltam nem érhet meglepetés, biztos folyamatosan olyan tulajdonságokba fogok botlani a vizsgálat során, amit tudok róla. Természetesen előttem sem nyitott az egész élete, de igazán jól ismerem, tehát jogos volt az "elvárásom".

Igen ám, de volt, olyan jellemvonása, amit nem találtam. Lényeges, a jellemét meghatározó vonásról van szó és sehol nem leltem. Sem a "helyén", sem máshol a kézírásban.

A hétvégén adtam át az analízis eredményét és olyannyira nem hagyott nyugodni a dolog, hogy megemlítem neki. Azt mondta, hogy utálja magában azt a vonást és tudatosan igyekszik úrrá lenni és legyőzni magában.

Ugyanezt saját magamról is elmondhatom. Bennem is néha-néha feltör egy bizonyos tulajdonság - vagy több -, aminek igyekszem nem teret adni és tudom, hogy ez elfojtásba megy át, de akkor sem engedhetem, hogy akaratom ellenére jellemezzen engem.

Mit mondjak? Sehol nem látom a saját kézírásomban, pedig bennem van, hisz időről-időre felbukkan.

Ha konkrétan a tulajdonságot nem is, de a magaddal vívott harcot, az akaraterőt, a kitartást amivel küzdesz látnom kell.

Sokszor mondjátok, hogy néha így, néha úgy írtok, azaz néha szebben, néha pedig olyan az egész, mint a macskakaparás. Vajon miért van ez?

Egyrészt azért, mert a lelkiállapotod változásának megfelelően a kézírásod is lehet nyugtalanabb, feszültebb vonalvezetésű, vagy elnagyoltabb, hanyagabb kivitelezésű, attól függően, hogy éppen milyen a hangulatod. Ha valami feldob és boldoggá tesz az az egész lényedet átjárva a viselkedéseden is meg fog látszódni, mint ahogy az is, ha lehangolt, enervált és búskomor vagy. Tehát teljesen természetes, hogy az írásod is másmilyen lesz.

Másrészt, nyilvánvalóan másképp fogsz írni, ha tudod, hogy ki kell adnod a kezedből, amit írtál és másképp, ha csak magadnak firkantasz le valamit - pl. bevásárló lista. Ebben az esetben az előző azt fogja megmutatni, milyen vagy, amikor meg akarsz felelni, milyen képet szeretnél kifelé mutatni magadról. A második pedig, hogy milyen vagy ha elengeded magadat. A kettőt összehasonlítva azt láthatom, hogy van-e egyáltalán benned megfelelési vágy, el tudod-e egyáltalán engedni magadat.

MIRE VÁGYIK EGY NŐ?

(A közelgő NŐNAP kapcsán jutott eszembe a kérdés.)

Nem vagyunk egyformák, eltérő személyiségként valószínűleg az egyiket más teszi boldoggá, mint a másikat. Ha ezt a kérdést több hölgynek is felteszed, a válaszukat nagyban meghatározza, hogy éppen milyen élethelyzetben vannak. De általában a kérdés nem kézzelfogható - tárgyi - dolgokra irányul és mi nők sem erre gondolunk, miközben a válaszon gondolkodunk, hanem tettekre, érzésekre, amik felénk irányulnak.

Férfi kollégákkal, barátokkal beszélgetve, sokszor azt a választ kapom: Pénz, biztos anyagi háttér, jó kocsi, nyaralás, ruhák, stb. Szóval szerintük minket ez tesz boldoggá!

A hozzám fordulók jelentős része hölgy, így a kézírásukat vizsgálva látom, hogy mit szeretnének, mire vágynak, mi hiányzik az életükből.

Egyikéből sem a kocsi, vagy luxus nyaralás..

Megértésre, figyelemre, törődésre, tiszteletre, szeretetre, együtt töltött időre vágynak, vagy sokan már inkább sóvárognak. Hogy fontosnak és, hogy a férfi mellett nőnek érezhessék magukat.

Ha te férfi vagy és szereted a párodat, akkor a legjobban úgy tudod boldoggá tenni, hogy ezt érezteted is vele. Minden nap egy mosoly, egy ölelés, egy Milyen volt a napod?, egy Bújj hozzám!, egy bók, egy Gyere csináljuk együtt!, egy kis Segítek!.

A gondoskodás, a dicsérő szó, a simogatás ereje visszahat arra is, akitől kapjuk. Mert az is fontos, amire a férfi vágyik!

TITOKTARTÁS.



Számomra minden megkeresés nagyon megtisztelő, hiszen ezzel megelőlegezed a bizalmat számomra.

Bárkiről is legyen szó, mindenkitől tanulok valamit, mindenki egy kicsit gazdagabbá tesz, hiszen ahány ember, annyi személyiség és mindenki hordoz magában olyat, amivel annak előtte még nem találkoztam.

Ha megkeresel, rajtad és rajtam kívül senki nem fogja tudni, hogy miért jártál nálam - hacsak te el nem meséled. A grafológusi munka által bepillantást nyerek az életedbe, amiről természetesen szintén nem fogok beszélni, hiszen ez bizalmi dolog.

HA EGYEDÜL VAGY...

... akkor lehet, hogy végre fellégezhetsz, mert nem nyomaszt már az a kapcsolat, amiben eddig élned kellett. (Más az, ha úgy lett vége, hogy elveszítetted a párodat. Most ugye nem arról beszélek.)

Ebben az esetben van időd és lehetőséged magaddal foglalkozni és akár azt is végiggondolni mit is várnál egy kapcsolattól. Szóval élvezed a függetlenségedet és türelmesen várod, hogy rád találjon a szerelem.

Vagy, mert nem jó egyedül, elébe mész a dolgoknak és keresgélni kezdesz.

Ha vizsgálom a kézírásodat tudnom kell, hogy párban vagy egyedül éled-e az életedet, mert csak ennek ismeretében lesznek helyesek a megállapításaim.

Ha egyedül vagy nézem-e a gy betűdet?

Természetesen igen, hiszen attól, hogy mondjuk 3 hónapja nincs senkid, az előző kapcsolatod, kapcsolataid nyomai ugyanúgy, mint benned, az írásodban is nyomot hagynak.

Több kapcsolat esetén, a partnereid különböző személyiségűek voltak, akikkel néha azonos, de sokszor eltérő problémákkal néztetek szembe. Mindegyik mást adott neked testileg, lelkileg. Kivel zaklatottabb, kivel harmonikusabb volt a kapcsolatod.

Igaz, hogy a partner változik, de te "maradsz". Lehet kettő vagy huszonkettő kapcsolatod, te mindegyikben ugyanúgy fogsz részt venni, a párkapcsolati viselkedés sémád ugyanaz lesz, a párkapcsolati rendszeredet viszed egyik kapcsolatból a másikba. Ugyanazokat az elvárásokat támasztod a másik irányában és te is ugyanazt tudod nyújtani ennek is, annak is. Tehát, ha jelenleg nincs is párod, azt mindenképpen látni fogom, általában hogy viselkedsz párkapcsolatban.

Tudni kell, hogy a partnerkapcsolatban átéltek, megtapasztaltak megjelenése nem korlátozódik csak erre a betűre, a kézírás más elemeiben is megnyilvánulhatnak. A különböző "minőségű" kapcsolatok rád gyakorolt hatása sem feltétlenül jelenik meg azonnal a gy betűdben, főleg nem gyakori partnercserénél. Idő kell, hogy az adott kapcsolat részévé váljon az életednek, beépüljön a mindennapjaidba, és az ezzel járó pozitív vagy negatív változások megjelenjenek a kézírásodban.

HA PÁRKAPCSOLATBAN ÉLSZ...

...akkor sem biztos, hogy van szexuális életed, vagy hogy olyanok az intim együttlétek, amilyennek szeretnéd.

Ha egzisztenciális, munkahelyi, anyagi gondjaid vannak, ha leterhelnek a mindennapok, ha testileg, lelkileg nem vagy jól, akkor az bekúszva a partnerkapcsolati hálódba, rányomja a bélyegét az együtt töltött időre. A másik oldalon ott a párod, akinek ugyanúgy jelen vannak az életében a problémák. Mire oda kerülnétek, hogy együtt töltenétek egy kis időt, valamelyikőtök fizikailag vagy szellemileg olyan lestrapált lesz, hogy nem tud vagy nem is akar figyelni a másikra. Plusz észre sem fogjátok venni, hogy a mindennapokban is úgy elmentek egymás mellett, hogy nem is látjátok, ha a másikat bántja valami, ha fáradt, ha szenved.

Szép komótosan ballag a kapcsolat a maga vesztébe, holott ott vagy te és a párod, aki tehetne érte.

Vagy! Sokszor nem mered, nem akarod vagy nem "tudod" még saját magadnak sem bevallani mire vágysz, mi tenne boldoggá a kapcsolatban. Ha nem vagy őszinte saját magaddal, hogy tudnál a párod elé állni és elmondani neki mit is szeretnél? Inkább játszmázol, játszmáztok össze-vissza akár éveket, évtizedeket is látszólagos - önámító - boldogságban.

Természetesen mindez megmutatkozik a kézírásodban is, a g és gy betűidben. A g betűdben a saját szexualitásodhoz való viszonyod ölt formát. A gy betűben pedig a kettőtök közötti kapcsolat, természetesen a te szemszögedből nézve. Hogy te milyennek látod a párodat. Mennyire érzed magadhoz közel testileg, lelkileg. Kiegészítitek egymást és harmonikus a kapcsolatotok, vagy csak elfogadod a közeledését, de nem kívánod az együttléteket, esetleg még a gondolatától is irtózol. Mi a véleményed róla, fontos szerepet tölt-e be az életedben, vagy "csak" együtt vagytok. Hozzád, a g betűhöz képest, hová és hogyan helyezed el a párodat, az y betűt. Kiemeled, vagy jelzésértékű vonallá csökevényesedik. A betűfejek a középzónában azt mutatják, hogy szellemileg, lelkileg milyen a viszony köztetek, az alsó zóna hurkolása pedig, hogy milyenek az intim együttlétek.

A SZEXUALITÁS.

Ha már a 9-e s szám kapcsán szóba hoztam, akkor érdemes egy kicsit beszélni róla.

Személyiségkép felállításánál az írásod alsó zónájának és a többi zónához való viszonyának vizsgálata közben nézni fogom, milyen a szexualitáshoz való viszonyod.

Miért fontos ez?

Mert bár fontos szerepet tölt be - illetve egyénenként változó - az életünkben, mégis kicsit félve nyúl a témához a grafológia, mert az intim szférád legféltettebb, legsérülékenyebb részéről van szó. A jellemrajznak is csak a végén kb. 1-2 gondolatban jelzem, hogy mit látok erre vonatkozóan a kézírásodból.

Pedig nagyon is fontos lenne többet foglalkozni vele, hiszen az ott megélt, vagy meg nem élt vágyak hatással vannak életed más területére is.

Hány olyan ismert emberről hallottunk, akik vagy azért alkottak valami maradandót, mert a jól működő szexuális életük hatására kibontakozott művészi tehetségük! Vagy fordítva, az ilyen vagy olyan okból meg nem élt vágyaikat "átcsoportosították" és például a festészet, a szobrászat vagy egyéb területeken élték meg.

De nem kell ismert emberek között kutatnunk. Több általam vizsgált kézírásban is tapasztaltam hasonlókat.

Természetesen a grafológia ezen területe sem maradt feltáratlan. Bodroghy Péter, Szex a kézírásban című könyve kifejezetten erre fókuszál és részletesen feltárja, hogy a g és gy betűd vonalvezetése milyen szexuális életet takar.

A szexualitás nem pusztán a testiségről szól, hiszen jó esetben nem csak a test, de a lélek is jelen van az intim együttlét során, ahol az érzékiség, az erotika, a szeretet, és a szerelem is.

A 9-ES.

A g betűben testet öltő szám grafológiai jelentése szerint erős indulatú, akadályokat nem ismerő embert takar, aki másokat szívesen kritizál, ő maga azonban nehezen viseli a személyét ért bírálatot.

Más esetben a nyugalom, a szeretet, a megértés jele lehet, attól függően, hogy milyen egyéb írásjegyek jellemzik a kézírást.

Azt viszont ebben az esetben sem szabad elfelejteni, hogy a g betű alapértelmezése szerint a szexualitásról, a szexhez való viszonyodról tájékoztat, és ha betűszimbolikát vesszük alapul, akkor egészen más jelentéstartalmat hordoz.

Tehát összességében kimondható, hogy jó, hogy van számszimbolika, de csínján kell bánni vele a grafológiában.

A 8-AS.

Viszonylag sok betűben, mint például az a, b, d, g, f, l, ly, s betűkben is megtalálható. A végtelen jelét is magába foglaló 8-as megjelenése a kézírásodban olyan élethelyzetet takarhat, amelyből szeretnél kitörni, de nem látsz kiutat, így csak az adott helyzetben való őrlődés, gyötrődés marad.

Bizonyos íráskörnyezetben kreativitást, érzékenységet is jelenthet. Sok plusz vonalat, bonyolult formákat tartalmazó kézírásban viszont nincs jelentősége a 8-asnak. Ebben az esetben a szám megjelenése is pusztán egy bonyolult sztorit takar és egy alapvetően kusza gondolkodású, túlbonyolított problémakezelésű emberrel állunk szembe.

A 7-ES.

Van még három szám, amiről nem beszéltem. Az egyik a 7-es, ami az áthúzott z és j betűből alakulhat ki. Grafológiai jelentése szerint, ha van ilyen szám a kézírásodban, akkor jók az ösztönös megérzéseid, nyitott lehetsz a misztikus és spirituális világ felé és analitikus gondolkodás jellemezhet.

A számszimbolika szerint ezt jelenti. Viszont már meséltem arról, hogy a betűszimbolikában a z betű áthúzása egyfajta túlbiztosítást jelent, a j betű hurkolása pedig a biológiai élménykészségedről informál.

Ha e két betű jelentéstartalmát így is, úgy is vizsgáljuk....hát akkor abból sok értelmes dolog nem sülhet ki.

Mivel sokkal reálisabb a betűszimbolikát alapul venni, ezért minden esetben azt használom elsődlegesen az elemzés során. A számoknak általában "csak" a megerősítő szerep miatt van jelentőségük.

SZERESD ÖNMAGAD!

A kézírás vizsgálat részeként nézem, hogy viszonyulsz önmagadhoz, milyen a kapcsolatod saját magaddal, mennyire vagy önmagaddal harmóniában. A rossz közérzet, a negatív gondolatok és életszemlélet ugyanis meglátszik a kézírásodban is.

Sokan nem is gondolják, hogy ezen tudnának változtatni, mert olyannyira "megszokták", hogy nekik rossz, hogy bár nem érzik jól magukat a jelenlegi életükben, a jövőben sem bíznak, önmagukkal is elégedetlenek, de mégsem tesznek semmit ellene, csak a panaszkodás marad. 
Mások viszont felismerik, hogy valami nagyon nem stimmel, és azt is látják, hogy a panaszkodás nem megoldás, magától pedig nem oldódik meg semmi, ők kezükbe veszik az irányítást és elkezdenek tudatos életet élni. Ha el tudtál jutni a felismerésig, az már tutira fél siker, mert nem csak belülről érzed, hogy neked rossz, de kívülről is tudod szemlélni magadat. Látod hol és mi lehet a gond az életedben, mi az, amin kicsit formálnod kell, hogy ne elégedetlen, hanem boldog ember legyél.

A boldogság viszont nem emelhető le a boltok polcairól.

Mivel nem vagyok pszichológus, ezért nem is vagyok alkalmas arra, hogy a boldogtalan élet okait hosszan taglaljam - és persze nem is értek hozzá. Viszont véleményem szerint sok esetben a hibás vagy negatív Én-értékelésből fakadhat, ha pocsékul érzed magadat a bőrödben, ami pedig a gyermekkor hozadéka. Ott dől el, a neveltetésed során, hogy te milyen embernek fogod magadat tartani. Ha téged kisgyermekként feltétel nélkül szerettek és fontos voltál a környezeted számára, akkor te azzal a hittel lépsz ki a nagyvilágba, hogy értékes és szerethető vagy. Ha azonban szidással, becsmérléssel, folyamatos megalázással terhelt pszichés háttérrel teszed ezt, akkor az felnőttként - és már gyerekként is - akár önértékelési problémához, személyiségzavarhoz, magánéleti kudarcokhoz vezethet.

Sokan igyekeznek helyre hozni azokat a hibákat, amiket mások ejtettek rajtuk. Minél előbb felismered, hogy nem oké, ami benned és körülötted van, annál előbb meg tudod kezdeni a "munkát" magaddal.

Soha nem késő, mert bár akár évekig, évtizedekig (!) is eltarthat, de megéri, mert jó érzés, hogy a saját életedet te irányíthatod és nem vagy a körülményeid rabja.

A tudatos életvezetés pedig meghozza a testi-lelki harmóniát, a belső szabadságot. Persze ettől még meg fognak találni a problémák, de ezeket már fogod tudni kezelne és nem engeded, hogy leigázzanak és megsemmisítsenek.

LELKI BÉKE.

Mindannyian boldogok  szeretnénk lenni, de a legtöbben a boldogságot valami külső dologban keressük. Valakitől vagy valamitől várjuk, hogy majd boldogabbá fog tenni bennünket.

Pedig amit keresünk, azt nem fogjuk megtalálni semmi és senki másban.

A teljesítési kényszer, a megfelelési vágy, az értéktárgyak utáni hajtás eredménye pillanatnyi eufóriát okozhat. A másik ember rólunk alkotott pozitív véleménye felemelő lehet. De mindezek semmit nem érnek, ha bennünk gondolati és érzelmi káosz uralkodik, ha hiányzik a belső egyensúly.

Észre sem vesszük azt, ami nyilvánvaló, hogy az életünk, a boldogságunk vagy boldogtalanságunk rajtunk és nem valamilyen külső tényezőn múlik.

Természetesen ennek felismerése nem megy egyik napról a másikra, hosszú folyamat mire az ember ráeszmél, hogy önmagunk elfogadása, szeretete a kulcsa annak a lelki békének, ami meghozhatja számunkra a boldogságot.

Ha rátalálunk magunkra és jól kijövünk vele, megértjük és elfogadjuk a hibáival együtt, akkor a minket körülvevő nehézségekre is derűsebben tudunk tekinteni és kevésbé leszünk általuk megingathatóak.

Azt meg már régóta tudjuk ugye, hogy aki szereti önmagát, az szeretetteljesebben tud mások felé is fordulni és ő maga is szerethetőbbé válik.

MAJD HOLNAP...

Naponta kétszer megyek el mellette. Reggel a napfelkeltét csodálhatom meg, este a Hold kerek arca terül szét a felszínén vagy a túlsó part fényeiben gyönyörködhetek. Fürödni nem szeretek benne, de nézni, csodálni, elmerengeni a partján egyenesen imádok.

Minden nap ugyanaz, mégis más. Hol csillogóan fehér, hol világos vagy mély kék, szürke vagy haragos zöld. Mikor megpillantom, elfog a vágyódás, hogy kicsit közelebb lehessek hozzá, hogy lássam és halljam, mert megnyugtat, feltölt, csak 10 perc és mintha átvenné tőlem a terhet, amit cipelek. Na majd holnap lesétálok! Aztán rájövök, hogy főzni "kell", vagy vasalni, vagy matekot tanulni, vagy vár egy A/4-es oldal, hogy megfejtsem milyen embert takar. Nem baj, majd holnap!

Itt lakok tőle néhány méterre, mégis alig van időm lemenni, mert mindig van valami más, ami fontosabb (fontosabb, mint a magamra szánt idő).

Pedig tisztában vagyok vele, hogy jót tesz nekem, hogy jobban érzem magam tőle. De majd holnap!

Persze nem fér bele minden egy napba, de milyen sokszor mondjuk: Majd holnap! Majd a jövő héten, majd nyáron, majd jövőre, majd, ha nyugdíjas leszek!

Néha csak egy finom kávé, egy más világba repítő könyv, egy jó kis film, egy meghitt baráti beszélgetés, egy megnyugtató séta, a családdal egy közös vacsora, egy feszültségoldó kirándulás, ami hiányzik, ami segítene, hogy tovább tudj menni. De majd holnap! És még mennyi mindenre mondjuk ezt!

Bárcsak ma tennénk meg, amit szeretnénk! Holnap pedig megint valami olyat, ami jó nekünk!

GARANCIA.

Tegnap mesélte valaki, hogy a kézírását elemezte már grafológus és egyáltalán nem adta vissza a kapott jellemrajz a személyiségét, sőt. Éppen ezért ő nem is hisz ebben az egészben. Azt kérdezte, ha én analizálnám az írását, milyen garanciát tudnék adni, annak hitelességére.

Garanciát?

Egyrészt, szerintem lehetetlen, hogy ne rólad szóljon, azaz ne ismernéd fel magadat a jellemrajzból. Még a kevésbé tapasztalt grafológus sem tévedhet akkorát, hogy azt mond: Ez nem én vagyok!

Másrészt, a grafológiai analízis 90-95%-os biztonsággal adja vissza azt, aki vagy. Igen, nem feltétlenül 100%-os, bár a legtöbben mégis maximálisan elégedettek a kapott eredménnyel. És, hogy miért nem 100%-os pontosságú? Mert sok olyan körülmény befolyásolhatta a kézírásodat, amiről nem tudok. Amit talán már te is elfelejtett (!) vagy nem is gondoltad, hogy fontos lehet, ezért nem is említetted.

Legyünk őszinték! Az emberek nagyon nagy része igenis tisztában van vele, hogy milyen. Tudja mik az erényei, hibái, gyengeségei, miben jó és mihez ért kevésbé és általában azzal is tisztában van, mindennek mi az oka, honnét eredeztethető. Pusztán arról van szó, hogy van, amit szeretnél elfelejteni, mintha soha nem is lett volna, szőnyeg alá sepred, mert félsz vele foglalkozni, száműződ a tudatalattidba, de akkor is ott van és a személyiséged része.

A grafológiai analízis mindezt eléd tárja, tehát szembesít saját magaddal. A kapott eredménnyel természetesen vitatkozhatsz, de olyan nincs, hogy nem ismered fel benne magadat, esetleg 1-2 gondolattal nem fogsz egyet érteni.

Persze, aki kekec, az mindenbe bele fog kötni és semmi nem fog tetszeni neki. Ebben az esetben vagy nem vállalja el a grafológus a munkát vagy mivel látja kivel áll szemben úgy fogalmazza meg a személyiségképet, hogy igazodik az adott személy viselkedéséhez. Mondjuk, aki ilyen, az miért is fordul grafológushoz?

Tehát garanciát nem tudok adni, csak ígéretet.