HOGY MONDJAM EL NEKED?

Gondolj bele: Ott állsz másik két ember társaságában és mindkettő elmondja rólad a véleményét.

Az egyik csupa jó tulajdonságokat sorol fel rólad. Kedves vagy, segítőkész, jó a humorod, jól végzed a munkád, gondoskodó és figyelmes vagy. A szavai nagyon jól fognak esni, hiszen olyan, mintha a lelkedet simogatnák.

Majd a másik következik. Alapvetően kedves vagy, de ingadozó a hangulatod, ezért néha kiszámíthatatlanul viselkedsz. Segítőkész vagy, de csak, ha az érdekeid úgy kívánják. Van humorérzéked, csak nem veszed észre, hogy néha a másik emberbe belemarsz azzal, amit viccesnek tartasz. Jól végzed a munkádat, ha a kedved éppen úgy tartja.

Mindkettő rávilágít milyen vagy, de míg az első csak a jóra fókuszál, addig a másik a hiányosságaidat is elsorolja. Most mit érzel? Ugye, kedvesebb lesz számodra az az ember, aki csupa jót mond rólad és ellenségesebben fogsz nézni a másikra? 

Alapvetően nem akarjuk meglátni és elfogadni, hogy vannak rossz tulajdonságaink és élből elutasítjuk, ha valaki szembeállít vele. Vagy ha látjuk is, naná, hogy nem akarjuk felvállalni, hogy nekünk is vannak hibáink. Az meg pláne rosszul esik, ha ezt más is látja és még a fejünkre is olvassa.

A grafológusi munka márpedig erről szól. Nem csak azt kell belefoglalnom a személyiségrajzodba, ami téged pozitívan jellemez, hanem a negatív dolgokkal is szembe kell, hogy állítsalak. Bármennyire azt fogod mondani, hogy: Csak nyugodtan írj le mindent!, Tudom, hogy nem fog jól esni, ami nem léleksimogató.

Ezért aztán nem is vagyok egyszerű helyzetben. Az analízisnek építő jellegűnek kell lenni, tehát a fejlődésedet kell, hogy szolgálja, viszont úgy gondolom kiemelve a jó vonásaidat, meg kell, hogy tudd, mi az, amin esetleg változtatnod vagy csak elfogadnod kellene.

A kézírásod vizsgálata során látni fogom, hogy mindezt hogyan mondhatom el neked és ennek megfelelően alakítom a véleményezésemet.