BULI VAN.

A hétvégén buliban voltam. Kicsit sajnáltam, hogy nem résztvevője, inkább csak szemlélője voltam az eseményeknek, de ez ilyen volt.

A buli arról szól, hogy kicsit félre teszed a mindennapokat, lerázod magadról a gondokat és jól érzed magadat olyan emberek társaságában, akiket szeretsz.

Mivel én csak szemlélődtem, volt lehetőségem megfigyelni, ki hogy viselkedik. Mennyire engedi el magát, ha egyáltalán elengedi? Tudja-e hol a határ, mit illik, mit nem, megtenni ilyenkor, van-e önkontroll?

Akadt ilyen is - olyan is, hiszen ahány ember, annyiféle viselkedés volt jelen. Van, aki otthon hagyott minden illemet, van, aki kicsit feszengve táncolt, van, aki 5m-es kört kisajátítva ugrált magában. És láttam olyat is, akiben annyira, de annyira benne volt a táncolhatnék, mégsem mozdult a helyéről, vagy aki csendesen, magába roskadva nézelődött.

Pedig pont az lenne a lényeg, hogy megtaláljuk az egyensúlyt a mindennapi robot és a kikapcsolódás között. Csak nem merünk felállni, mert mit szólnak, meg bot lábam van, béna vagyok, nem tudok táncolni. (Vagy nagyon is fel merünk állni és kivetkőzve magunkból, kontroll nélkül átadjuk magunkat az érzésnek.) Valahol, valamikor meg kell szabadulni a felhalmozódott feszültségtől, meg kell tanulni kezelni gátlásainkat, félelmeinket.

A kézírásodban az ilyen helyzetekben való részvételed is, a buli hangulattal való azonosulás, vagy a "Jól érzem magam." megvalósulásának útjában álló feloldhatatlan merevség jelei is láthatóak.