AMI REJTVE MARAD.
Minél több írást elemzek, annál jobban szeretem amit csinálok. Viszont egyre inkább látom azt - amit már régebben említettem is -, hogy be kell látni, a személyiségrajz nem tudja 100%-ban visszaadni azt, amilyen te vagy, hiszen gondolj csak bele milyen összetett személyiségek vagyunk...
A hozott dolgaink, a neveltetésünk, a tapasztalataink, a tudásunk, a képességeink, készségeink által kialakult személyiségünk mennyire bonyolult. Milyen sok tulajdonság jellemez minket, mennyire egyformán vagy éppen eltérően reagálunk az élet adta milliónyi helyzetre.
Mert egyre több kézírás fordul meg a kezemben, és látom, hogy az ember jellemét feltáró grafológiának is vannak határai. A segítségével sok minden felszínre kerül a kézírásból, de vannak láthatatlan részek. Ez a tény kicsit bosszantó, de el kell fogadnom.
Egy gyerekkori ismerősöm megkért, hogy elemezzem le az írását. Mivel nagyon régóta ismerem, gondoltam nem érhet meglepetés, biztos folyamatosan olyan tulajdonságokba fogok botlani a vizsgálat során, amit tudok róla. Természetesen előttem sem nyitott az egész élete, de igazán jól ismerem, tehát jogos volt az "elvárásom".
Igen ám, de volt, olyan jellemvonása, amit nem találtam. Lényeges, a jellemét meghatározó vonásról van szó és sehol nem leltem. Sem a "helyén", sem máshol a kézírásban.
A hétvégén adtam át az analízis eredményét és olyannyira nem hagyott nyugodni a dolog, hogy megemlítem neki. Azt mondta, hogy utálja magában azt a vonást és tudatosan igyekszik úrrá lenni és legyőzni magában.
Ugyanezt saját magamról is elmondhatom. Bennem is néha-néha feltör egy bizonyos tulajdonság - vagy több -, aminek igyekszem nem teret adni és tudom, hogy ez elfojtásba megy át, de akkor sem engedhetem, hogy akaratom ellenére jellemezzen engem.
Mit mondjak? Sehol nem látom a saját kézírásomban, pedig bennem van, hisz időről-időre felbukkan.
Ha konkrétan a tulajdonságot nem is, de a magaddal vívott harcot, az akaraterőt, a kitartást amivel küzdesz látnom kell.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése