LELKI BÉKE.

Mindannyian boldogok  szeretnénk lenni, de a legtöbben a boldogságot valami külső dologban keressük. Valakitől vagy valamitől várjuk, hogy majd boldogabbá fog tenni bennünket.

Pedig amit keresünk, azt nem fogjuk megtalálni semmi és senki másban.

A teljesítési kényszer, a megfelelési vágy, az értéktárgyak utáni hajtás eredménye pillanatnyi eufóriát okozhat. A másik ember rólunk alkotott pozitív véleménye felemelő lehet. De mindezek semmit nem érnek, ha bennünk gondolati és érzelmi káosz uralkodik, ha hiányzik a belső egyensúly.

Észre sem vesszük azt, ami nyilvánvaló, hogy az életünk, a boldogságunk vagy boldogtalanságunk rajtunk és nem valamilyen külső tényezőn múlik.

Természetesen ennek felismerése nem megy egyik napról a másikra, hosszú folyamat mire az ember ráeszmél, hogy önmagunk elfogadása, szeretete a kulcsa annak a lelki békének, ami meghozhatja számunkra a boldogságot.

Ha rátalálunk magunkra és jól kijövünk vele, megértjük és elfogadjuk a hibáival együtt, akkor a minket körülvevő nehézségekre is derűsebben tudunk tekinteni és kevésbé leszünk általuk megingathatóak.

Azt meg már régóta tudjuk ugye, hogy aki szereti önmagát, az szeretetteljesebben tud mások felé is fordulni és ő maga is szerethetőbbé válik.