Sokszor mondjátok, hogy néha így, néha úgy írtok, azaz néha szebben, néha pedig olyan az egész, mint a macskakaparás. Vajon miért van ez?

Egyrészt azért, mert a lelkiállapotod változásának megfelelően a kézírásod is lehet nyugtalanabb, feszültebb vonalvezetésű, vagy elnagyoltabb, hanyagabb kivitelezésű, attól függően, hogy éppen milyen a hangulatod. Ha valami feldob és boldoggá tesz az az egész lényedet átjárva a viselkedéseden is meg fog látszódni, mint ahogy az is, ha lehangolt, enervált és búskomor vagy. Tehát teljesen természetes, hogy az írásod is másmilyen lesz.

Másrészt, nyilvánvalóan másképp fogsz írni, ha tudod, hogy ki kell adnod a kezedből, amit írtál és másképp, ha csak magadnak firkantasz le valamit - pl. bevásárló lista. Ebben az esetben az előző azt fogja megmutatni, milyen vagy, amikor meg akarsz felelni, milyen képet szeretnél kifelé mutatni magadról. A második pedig, hogy milyen vagy ha elengeded magadat. A kettőt összehasonlítva azt láthatom, hogy van-e egyáltalán benned megfelelési vágy, el tudod-e egyáltalán engedni magadat.