A kezedbe fogott íróeszközzel rajzolt vonalakkal azokat az érzéseket, gondolatokat jeleníted meg a papírlapon, ami benned van, ami körülvesz. Nem lesznek lágyak a vonalaid, ha agresszív vagy, nem engednek ki a görcsös, töredezett betűid, ha szorongással teli az életed, nem lesz letisztult, olvasható, ha káosz uralkodik benned. Csak azt tudja tükrözni, ahogy érzed magad, ahogy érzékeled, feldolgozod és megéled a veled történteket.

" Minden görbe a kézírásban a lélek valamely nemes vonásának reprezentánsa, minden egyenes vonal akaratot vagy szembeszállást árul el, minden hegyes szög a lélek durvaságát, minden hegybe futó vonal rosszindulatot mutat és minden hirtelen irányt változtató vonás izgalmat jelent, két betű ügyes összekötése intelligenciát árul el, minden alaknak túlzásba vitele egzaltáltságot, a mérséklés hiányát mutatja, míg két egymáson fekvő vonal alattomosságnak jele."

Ezek a sorok a MAGYAR GYERMEKTANULMÁNYI TÁRSASÁG KÖZLÖNYÉNEK 1918.-ban megjelent számában olvashatóak és tökéletesen megfogalmazva érzékeltetik, hogy jelenik meg a kézírásban az emberi jellem.

AMIKOR A LÁTSZAT CSAL.

Ahogy éled az életedet, rendezed a mindennapi dolgaidat, úgy fogsz tevékenykedni, megnyilvánulni a papírlapon.

De vannak kivételek.

Előfordult már olyan, hogy nagyon közeli ismerősöm kézírását látva meglepődtem. Tapasztalatból tudom, hogy az otthonát, a környezetét rendben tartja, önmagára mindig igényes… a kézírása viszont olyan, mintha bomba robbant volna.

A kusza vonalakat, a tér rendezetlenségét látva, akár arra is következtethetnék, hogy hanyag, igénytelen, nem törődöm, felületes, szétszórt emberrel állok szemben, akinek a gondolati között is káosz uralkodik.

Attól, hogy magadra és a környezetedre különös figyelmet fordítasz, hogy igyekszel tudatosan cselekedni, rendet tartani mind magadban, mind azon kívül, attól még a legtöbbünk életét jellemző felfokozott életritmus, a túlterheltség átrendezheti az eredendő kézjegyeidet.

Természetesen ez fordítva is igaz. Lehet úgy is rendezett, összeszedett, kiegyensúlyozottnak ható a kézírásod, hogy közben fut a lakás, elúszol a tennivalóiddal és azt sem tudod fiú vagy-e vagy lány.

A grafológusi munkámat nagyon megnehezíti vagy akár félre is viheti, ha pusztán a kézírásodra hagyatkozom. Sokszor bebizonyosodott már, mennyire fontos, hogy tisztában legyek a téged övező nehézségekkel, a körülményeiddel, hogy van-e valami betegséged, történt-e veled valami, ami nagy jelentőséggel bír a számodra!

GRAFOFÓBIA.

Gyakran hallani, hogy valaki pókfóbiás, klausztrofóbiás, agorafóbiás.

De mi is a fóbia?

Mindannyian tartunk, félünk, irtózunk valamitől. Ki helyektől, ki helyzetektől, ki adott személytől vagy tárgytól. Ha "csak" félünk, akkor az adott félelmet legyűrve, minden erőnket összeszedve, szembe tudunk nézni a rossz érzést keltő dologgal.

Viszont, ha a félelem megbénít, cselekvőképtelenné tesz bennünket, ha minden gondolatunkat átjárja, ha szorongóvá válunk általa és nem tudunk uralkodni rajta, akkor fóbiáról beszélünk.

Bármi és bárki kiválthat belőlünk olyan ellenérzést, ami bénultságot, feszültséget vagy akár pánikrohamot generál bennünk.

Mivel mindentől és mindenkitől kaphatunk frászt, így nem csoda az érdekes, furcsa, vagy akár viccesnek hangzó fóbiák létezése. Lehet félni a lépcsőzéstől, a brokkolitól, a repüléstől, a szerepléstől, a macskától, a sötétségtől, az érintéstől, az intimitástól, a piros színtől...szóval bármitől.

Aki nem ismeri ezt a fajta félelmet, az nem is tudja, mekkora ereje van, milyen pusztítást tud végezni. Mennyire befolyásolhatja akár egy aprócska tárgytól való viszolygás is a beteg életét. Esetében nem döntés kérdése, hogy fél-e vagy sem, nem pusztán elhatározás kell ahhoz, hogy felvegye vele a harcot! Kőkemény, embert próbáló meló szembeszállni a félelem tárgyával.

Felnőttként is válhatunk fóbiássá. Gondoljunk csak bele, hogy van, aki egy autóbaleset túlélőjeként, az átéltek miatt sem utasként, sem vezetőként nem ül soha többet autóba. A legtöbb fóbia viszont gyermekkorunk hozadéka. Az akkori testi vagy lelki sérülések, krízisek, sikertelenségek, nem gyógyuló sebként, fóbia formájában évekig, évtizedekig is elkísérhetik az embert.

Többek között ilyen a grafofóbia is, mely lehet akár diszgráfia vagy egyéb írásbeli sikertelenség következménye. Az ettől szenvedő ember nem, hogy nem ír kézzel, de még az írás gondolata is félelemmel tölti el. Tudja, hogy "csúnyán", olvashatatlanul ír és még, ha felnőttről is van szó, a tudattalanjából felsejlenek azok a szidások, becsmérlések, azok az aprócskának hitt, de annál nagyobb sebet ejtő szólövedékek, melyeket még hajdanán szüleitől, tanítóitól, nevelőitől kapott. A szemmel nem látható érzelmi sérülések még jobban erősítették a Nem vagyok elég jó! érzést és képtelen íróeszközt ragadni, hisz olyat kell tennie, amiben nem leli örömét, sőt!

Jogos lehet a kérdés: Akkor a grafológus mit tud kezdeni egy ilyen személytől "kicsikart" kézírással?

MENJEK VAGY MARADJAK?

Irtó kényelmes és a biztonság látszatát adó saját kis komfortzónánk. Minden zegét-zugát ismerjük, otthonosan mozgunk benne, hiszen tudjuk , hogy "falai" között mire számíthatunk. A megszokott környezetben úgy érezzük, saját magunk lehetünk, jól érezzük magunkat, jól teljesítünk, jó kapcsolatokat ápolunk, kiegyensúlyozott életet biztosít számunkra, tervszerűsége és kiszámíthatósága okán.

Márpedig, ha így van, miért lépjünk ki e falak közül oda, ahol minden idegen? A biztonságot adót miért cseréljük le egy félelemmel, bizonytalansággal teli, kockázattal, stresszel járó, gyötrő élettérre?

Sok embert a megszokottól eltérő már zaklatottá, nyugtalanná tesz, hatására romlik a teljesítménye és kapcsolatai is megsínylik a változást.

Bár kényelmes a faltól-falig mozgás a komfortzónában, de abban biztos egyetértünk, hogy egyben le is szűkíti azt az életteret, amiben élsz. Ha nem engedsz be új ingerek az életedbe, ha nem próbálod ki magadat valami olyanban, ami eddig nem volt az életed része, ha nem tágítod ki azt a teret, amiben élsz, nem lesz teljes az életed és nem tud kibontakozni az igazi személyiséged. Fejlődésed megtorpan, mert nincs, ami előrevigyen, ami energiával, plusszal lásson el.

Mindenki maga dönti el, hogy a megszokottból kilép-e vagy sem és, ha igen, mekkora teret kíván bejárni "sétája" során. Nem kell ész nélkül "kirohanni" a nagyvilágba, de érdemes bátornak lenni és apránként felfedezni azt. Ha nem tetszik, amit látsz, még mindig visszahátrálhatsz, de ezzel megfosztod magadat új élményektől, lehetőségektől, kapcsolatoktól, új élettörténésektől. Ha nagyon ragaszkodsz a megszokott, a rutinból élt életedhez, megcsontosodnak a szokásaid, falat húzol önmagad és a világ közé.

Az a kulcs, ami nyitja saját komfortzónád ajtaját, a te kezedben van! Hogy használod-e vagy sem, csak rajtad áll!

DISZLEXIA, DISZGRÁFIA.

Teljesen természetes, hogy az éppen írni - olvasni - tanuló kisgyermek írásképe még kissé rendezetlen, betűit nehezen alakítja, formaképzése kicsit suta. Semmi baj ezzel, hiszen az óvodai vagy otthoni kötetlen rajzolgatást felváltja - vagy inkább kiegészíti - az írás elsajátítása, ami bizonyos keretek közé szorítja a gyermek kezének mozgását. Gyakorolnia, szoknia kell az új mozdulatokat, hogy betűit idővel szépen tudja formálni.

Olykor azonban hiába a gyakorlás. Az írásképe nem lesz esztétikus és olvasható, felcseréli a betűket, esetleg kihagy néhányat. Hullámzó vonalvezetés, ingadozó betűméret jellemezheti, a hasonló betűk között eltűnnek a különbségek. A szótávolság ingadozó. Erős nyomatékkal, görcsös ceruzafogással, gyakori megszakítással hozza létre az írást.

E jelek hátterében észlelési zavar és mozgáskoordinációs probléma is állhat. De térbeli-időbeli tájékozódás nehézsége vagy látás és hallás probléma is okozhatja.

A diszgráfiás gyermek írásának külalakja csúnya, a betűk kilóghatnak a sorból, az egész íráskép rendezetlen lehet.

Más esetben a külalak elfogadható, de a gyermek, gondolatait nem tudja megfogalmazni és papírra vetni.

Az olvasási - és beszéd - zavar megjelenésének számos kiváltó oka lehet. Az idegrendszer fejlődésében, működésében fellépő zavarok, de akár negatív környezetei tényezők, lelki problémák is. Az olvasási zavar a kézírásban is megmutatkozik. Betűsorrend tévesztés, egybe-külön írási nehézség, hosszú-rövid hangok megkülönböztetésének hiánya, csúnya, esetenként olvashatatlan íráskép jellemezheti.

Mind a diszgráfia, mind a diszlexia súlyos lelki problémákat vonhat magával. Az olvasás, írás kudarcai a gyermeket szorongóvá, agresszívvé tehetik, önértékelése sérülhet, ami egyéb területen is gyengébb teljesítményt eredményezhet. A fel nem ismert képességzavar miatt a gyermek környezete kritikával illetheti, ami további életét megnehezítheti.

Van olyan gyermek, akit a diszlexia egyéb területen is akadályoztat és egész iskolai éveire rányomja a bélyegét. Enyhébb esetben az íráson kívül minden más tantárgyból kitűnő is lehet.

Figyelmeztető jeleket már óvódás korban fel lehet fedezni, így időben logopédus segítségét lehet kérni!