AMIKOR A LÁTSZAT CSAL.

Ahogy éled az életedet, rendezed a mindennapi dolgaidat, úgy fogsz tevékenykedni, megnyilvánulni a papírlapon.

De vannak kivételek.

Előfordult már olyan, hogy nagyon közeli ismerősöm kézírását látva meglepődtem. Tapasztalatból tudom, hogy az otthonát, a környezetét rendben tartja, önmagára mindig igényes… a kézírása viszont olyan, mintha bomba robbant volna.

A kusza vonalakat, a tér rendezetlenségét látva, akár arra is következtethetnék, hogy hanyag, igénytelen, nem törődöm, felületes, szétszórt emberrel állok szemben, akinek a gondolati között is káosz uralkodik.

Attól, hogy magadra és a környezetedre különös figyelmet fordítasz, hogy igyekszel tudatosan cselekedni, rendet tartani mind magadban, mind azon kívül, attól még a legtöbbünk életét jellemző felfokozott életritmus, a túlterheltség átrendezheti az eredendő kézjegyeidet.

Természetesen ez fordítva is igaz. Lehet úgy is rendezett, összeszedett, kiegyensúlyozottnak ható a kézírásod, hogy közben fut a lakás, elúszol a tennivalóiddal és azt sem tudod fiú vagy-e vagy lány.

A grafológusi munkámat nagyon megnehezíti vagy akár félre is viheti, ha pusztán a kézírásodra hagyatkozom. Sokszor bebizonyosodott már, mennyire fontos, hogy tisztában legyek a téged övező nehézségekkel, a körülményeiddel, hogy van-e valami betegséged, történt-e veled valami, ami nagy jelentőséggel bír a számodra!