2020. augusztus 7., péntek

MENJEK VAGY MARADJAK?

Irtó kényelmes és a biztonság látszatát adó saját kis komfortzónánk. Minden zegét-zugát ismerjük, otthonosan mozgunk benne, hiszen tudjuk , hogy "falai" között mire számíthatunk. A megszokott környezetben úgy érezzük, saját magunk lehetünk, jól érezzük magunkat, jól teljesítünk, jó kapcsolatokat ápolunk, kiegyensúlyozott életet biztosít számunkra, tervszerűsége és kiszámíthatósága okán.

Márpedig, ha így van, miért lépjünk ki e falak közül oda, ahol minden idegen? A biztonságot adót miért cseréljük le egy félelemmel, bizonytalansággal teli, kockázattal, stresszel járó, gyötrő élettérre?

Sok embert a megszokottól eltérő már zaklatottá, nyugtalanná tesz, hatására romlik a teljesítménye és kapcsolatai is megsínylik a változást.

Bár kényelmes a faltól-falig mozgás a komfortzónában, de abban biztos egyetértünk, hogy egyben le is szűkíti azt az életteret, amiben élsz. Ha nem engedsz be új ingerek az életedbe, ha nem próbálod ki magadat valami olyanban, ami eddig nem volt az életed része, ha nem tágítod ki azt a teret, amiben élsz, nem lesz teljes az életed és nem tud kibontakozni az igazi személyiséged. Fejlődésed megtorpan, mert nincs, ami előrevigyen, ami energiával, plusszal lásson el.

Mindenki maga dönti el, hogy a megszokottból kilép-e vagy sem és, ha igen, mekkora teret kíván bejárni "sétája" során. Nem kell ész nélkül "kirohanni" a nagyvilágba, de érdemes bátornak lenni és apránként felfedezni azt. Ha nem tetszik, amit látsz, még mindig visszahátrálhatsz, de ezzel megfosztod magadat új élményektől, lehetőségektől, kapcsolatoktól, új élettörténésektől. Ha nagyon ragaszkodsz a megszokott, a rutinból élt életedhez, megcsontosodnak a szokásaid, falat húzol önmagad és a világ közé.

Az a kulcs, ami nyitja saját komfortzónád ajtaját, a te kezedben van! Hogy használod-e vagy sem, csak rajtad áll!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Hozzá tartozik a napi rutinunkhoz, hogy időről-időre belenézünk a tükörbe. Már a napot azzal indítjuk, hogy az éjszaka arcunkba vésett nyoma...