Ha nagyon benne vagy érzelmileg egy kapcsolatban, előfordulhat, hogy rosszul ítéled meg a kapcsolatban betöltött szerepedet.

Ezért néha érdemes kicsit kívülről szemügyre venni azt, aminek a részese vagy. Néha csak így mérhető fel a viszonyban elfoglalt helyed. Nézd meg, te mit adsz bele, mennyit kapsz tőle. Nagyon szép az önzetlen adás, de, ha csak a másik fél töltődik belőle, akkor nem vagytok egyenrangú felek a kapcsolatban. Az alá és fölé rendeltséget ne keverd össze a mellérendelt állapottal. Ha te kiteszed az asztalra amid van, ő elveszi róla, ami kell belőle, belőled, akkor előbb-utóbb csorbulni fog az adott kapcsolatodba vetett hited.

Legyen szó párkapcsolatról vagy rokoni, baráti-, egyéb társas kapcsolatról, ha úgy érzed, hogy csak bábú, ha csak eszköz vagy, ha csak használnak, de nincs különösebb értéked, akkor érdemes elgondolkodnod és, ha elengedni nem is tudod, de szép lassan lazítanod a köteléken.

A TÜRELEM GRAFOLÓGIAI JEGYEI.

Mint minden tulajdonságnak, a türelemnek vagy türelmetlenségnek is vannak a kézírásban felfedezhető jegyei.

Ha türelmes ember vagy, akkor visszafogottságot, lassabb írástempót fogok látni a kézírásodon. Betűid formahangsúlyosak lesznek, mind a négy margóhagyásod, a bal és jobb oldali margótartásod átgondoltságot, higgadt viselkedést fog tükrözni. Álló vagy balra döntött betűid, merevebb kötésmódod - pl. árkádos, árkáddal kombinált -, pontosan kitett vagy hátramaradó ékezeteid, egyenes vagy enyhén hullámos sortartásod is azt támasztja alá, hogy nem sietteted az eseményeket.

Ha nem érsz rá, ha mindenhová rohansz, ha felfokozott élettempóval élsz, akkor a várakozás számodra igazi kín, ami a gyors sebességgel alkotott, jobbra döntött betűidben, a füzéres, fonalas, elnagyolt betűkötéseidben, az előrerohanó ékezeteidben is vissza fog köszönni.

Természetesen mindezek a grafológiai jelek más tulajdonságokat is takarhatnak, tehát attól, hogy gyorsan írsz, stb, még nem biztos, hogy türelmetlen is vagy.

TE TÜRELMES VAGY?

A mai világban tudsz türelmes lenni? Ott, ahol a "most azonnal", a "rögtön", a "nincs idő rá" a jellemző. Velünk szembeni elvárás is, hogy mindenre azonnal reagáljunk, azonnal megoldjuk, azonnal döntsünk. Észrevétlenül bekebelezett az idő bennünket, így nem csak tőlünk várják el, hanem már mi is elvárjuk másoktól az azonnaliságot. Nem csoda hát, hogy a türelem szó sokak számára ismeretlenné és értékét vesztetté vált. Miért várjak valamire, ha azonnal is megkaphatom? Pedig: A türelem rózsát terem! Jó munkához idő kell! Isten malma lassan őröl! Lassan járj tovább érsz! Légy türelmes, minden nehéz, mielőtt könnyűvé válik! 

Nagy baj, hogy nincs időnk kivárni a gyümölcs, zöldség érését, ezért az érés folyamatát felgyorsítjuk műérleléssel. Gyermekünk érzelmi, értelmi - egyéni - fejlődésébe különórákkal, képzésekkel, ilyen-olyan fejlesztésekkel beleavatkozunk, hogy minél előbb felzárkózzon, mert nem maradhat le a többiektől. Állatainkat felpuffasztjuk, hogy mielőbb vágóhídra kerülhessenek. A húsukat teleinjekciózzunk, hogy az akár több hónapig tartó füstülési folyamatot kiváltva, már holnap piacra dobhassuk.

Nem hagyunk időt az érzelmek kibontakozására, nincs idő a szerelem érésére, mert ha az első randin nincs szex, akkor már nem is kell a másik ember. Nem akarunk a munkahelyen ranglétrát megmászni, hanem azonnal mi akarunk a vezetői székbe ülni. A cél fogalma is jócskán átíródott az utóbbi időben, mert nem kérünk az ÚT-ból, csak a CÉL-t akarjuk!

Mindent felgyorsítunk, mert türelmetlenek vagyunk, magunkkal és másokkal szemben is. Viszont elfelejtjük, hogy a türelmetlenség akár elhamarkodott, átgondolatlan megoldásokat is eredményezhet.

A türelem nagy kincs, és, ha azt hiszed "nincs rá időd", tévedsz! Az idő éppen, hogy nem ellened, hanem neked dolgozik. De az önkontrollt, belső fegyelmezettséget igénylő türelmet gyakorolni kell, ami ebben a felgyorsult világban igencsak embert próbáló. Pedig, azok a dolgok, amelyekhez türelemmel és ezzel együtt kitartással, higgadsággal állsz, a végén sokkal nagyobb örömmel fognak eltölteni, mint azok, amik most azonnal pottyannak az öledbe. Ehhez viszont akaraterő, olykor lemondás is társul, de a cél elérése közbeni vággyal teli várakozás jobbá, teljesebbé tesz bennünket.

- Azért nem segítek senkinek, mert nekem sem segít senki!
- Engem sem hallgat meg senki!
- Velem sem foglalkozik senki!
- Engem sem hív fel senki!
- És sem vagyok fontos senkinek!

Azt szeretnénk, ha mi magunk, az érzéseink, a gondolataink, amit teszünk, amit elértünk, ami aggaszt, ami bánt bennünket, az másnak, szeretteinknek, családtagjainknak, barátainknak is ugyanolyan fontos legyen, mint nekünk. Hogy számítsunk, hogy figyeljenek ránk, hogy értékeljenek bennünket.

Jogos a vágyunk, de valljuk be őszintén, mi mindent megteszünk a másikért? Mi mindig ott vagyunk a másik mellett, mindig számíthat ránk? Biztosítjuk őt időről-időre, hogy szeretjük, hogy érdekel minket mi történik vele?

Inkább elmegyünk egymás mellett és befogjuk a fülünket, minthogy megállnánk és meghallgatnánk a másikat, elfordítjuk a fejünket, nehogy meg kelljen látni, ha bajban van és nehogy segíteni kelljen, mondván rajtunk is átnéznek és átlépnek.

Kapni szeretnénk, adni viszont csak akkor, ha biztosak lehetünk a viszonzásban. A kölcsönös figyelem, szeretet, odaadás a legnagyszerűbb kapocs, bármilyen kapcsolatról is van szó.

Néha viszont annak is segíteni kell, aki nem tudja viszonozni a segítséget. A szeretet, a törődés ugyanis körbejár, egyszer valakitől úgyis visszakapod.

Bezzeg az én időmben...

(Igen, egy kicsit.)

Ha magadba nézel vagy szemügyre veszed a közvetlen környezetedben élő embereket, mit látsz? Hogy kezelik saját és mások érzéseit?

Nos, régen - az én gyermekkoromban - ha elromlott valami a háztartásban, addig-addig javítgattuk, toldozgattuk-foltozgattuk, amíg esély volt arra, hogy tovább működjön. Mindent elkövettünk, hogy "megmentsük" és ne kelljen újat venni. Persze volt az a pont, amikor le kellett cserél, de addig mindent megtettünk "érte".

Ma viszont egyrészt nem is éri meg, mert sokszor költségesebb a javíttatás, vagy úgy vannak összerakva, hogy esélytelen az alkatrész csere, mert "egyszer használatosra" tervezték. Másrészt nem akarsz bajlódni, hiszen jobban megéri, ha veszel másikat, az már többet is fog tudni az előzőnél, és szebb is, jobb is lesz.

Ami kicsiben így működik, az nagyban sem különbül.

Ahogy kezeljük ezeket, a semmiségnek tűnő dolgokat, úgy bánunk saját magunkkal és embertársainkkal. Úgy bánunk önmagunk és mások érzéseivel is.

Oké, ami nem megy nem kell erőltetni, nem kell energiát és időt belefektetni, nem kell érzelmet beleölni, de manapság egyre gyakoribb, hogy nem is akarunk. Minek bajlódni a párunkkal, a barátainkkal, vagy egyéb kapcsolatainkkal! Ha már elhasználtuk, meguntuk, kifacsartuk, ha már nem úgy funkcionál, ahogy nekünk tetszik, egyszerűen csak kidobjuk, hiszen lesz helyette másik, aki szebb, aki jobb, aki jobban szórakoztat, aki jobban megért, aki kielégít, akitől azt kapjuk, amire most szükségünk van. De meddig? Amíg valami megint nem tetszik és ahelyett, hogy megbeszélnénk, és megoldást találnánk a felmerülő problémára, inkább fogjuk, és kukába hajítjuk a másik embert, mint egy elhasznált papírzsepit.

Természetesen mi is vagyunk a másik oldalon. Minket is olykor kiállítanak a játékból és parkolópályára tesznek, mert már nem vagyunk elég jók, mert elhasználódtunk, már selejtesek lettünk. Tehát kölcsönös a semmibe vétel, a nem számítasz, nem kellesz. Így bánunk egymással.

A kérdés, hogy meddig. Mindenkinek szüksége van mély, szeretetteljes emberi kapcsolatokra, mégis játszunk egymás érzéseivel. Addig tesszük ezt, amíg egyszer, ha igazán lent leszünk a padlón senki nem lesz, akiért nyúlhatnánk.

A pesszimista és az optimista szemlélet, az érzések, a lelkiállapot, a hangulat, a gondolatok és tettek pillanatnyi negatív vagy pozitív kilengése, vagy rövidebb, hosszabb ideig rögzült állapota.

Biztos te is átéltél már olyat, hogy az egyik pillanatban még vidáman és bizakodóan álltál egy dologhoz, majd hirtelen történt valami és minden az ellenkezőjébe fordult át. Vagy volt az életedben egy nehezebb időszak, amikor minden romokban hevert, amikor nem is gondoltad, hogy jobb is lehet, így eszedbe sem jutott bizakodni. Vagy pont az ellenkezője, mert akkor éppen minden összejött, boldog voltál, és csak pozitív érzések jártak át.

A negatívabb és pozitívabb gondolatok egyikünket sem kerülnek el, de szélsőséges esetben van, akit annyira átjár egyik vagy másik, hogy képtelen reálisan, a maga valójában látni a dolgokat. Semmi nem zökkenti ki abból a szorongató, pesszimista, vagy éppen minden alapot nélkülöző túl pozitív, elvakultan optimista közegből, amiben napi 24-ben van.

A tények figyelembe vétele, a reális gondolkodás sem egyszerű, hiszen honnét tudhatjuk - kb. sehonnét -, hogy reálisan látja bárki is a világot és benne önmagát. Hiszen amit te valóságosnak, igazinak, ténynek gondolsz, az lehet, hogy szerintem nem az.

A negatív ember írásképe elég széles skálán mozoghat pesszimizmusának mértékétől függően. Közel sem biztos, hogy egy enervált, magába forduló, letargikus ember képe fog visszaköszönni a papírlapon. Szélsőséges esetben igen, de sokszor éppen az ellenkezőjét fogom tapasztalni, ugyanis lehet, hogy ugyanolyan sok vagy még több belső energiával rendelkezik, mint aki pozitívan gondolkodik, csak ő ezt az energiát a negatív gondolataira, folyamatos agyalásra, a hiba keresésére, annak továbbgondolására, a rosszra való várakozásra, önmarcangolásra, szorongásra fordítja.

A borúlátó személy írása nem féltétlenül hordoz tipikus pesszimista jegyeket, mint például kicsi írástömb, szűkülő oválok, lefelé tendáló sorok, leeső szóvégek, kis betűméret, szögesedő, árkádos formák, lassabb, mozgáshansúlyosabb formaalkotás, a betűk balra döntése vagy a bal oldalra elhelyezett aláírás. Hiszen ő is küzdhet vehemensen és kardoskodhat erőszakosan saját negativitása mellett, ami a kézírásban is meg fog mutatkozni.

Mint mindig, ebben az esetben is több oldalról meg kell támogatni egy-egy jelet, mielőtt valakire azt mondanánk, hogy pesszimista.

Az alábbi írásminta nem egy szélsőségesen pesszimista személytől származik, de bizony hordoz szorongásra, kisebbrendűségérzésre, bizonytalanságra, negativitásra jellemző jegyeket.

Ha pesszimista vagy...

..., akkor sem magadban, sem másban nem bízol igazán. Magadba nézve csak a hibáidat látod, nem ismered fel a jó tulajdonságaidat. Mivel kívülről is rosszra számítasz, kevésbé vagy nyitott, így a szociális életed is elég visszafogott. Az intimitás is nehezedre esik, mert magadról sem hiszed el, hogy elég jó lehetsz a másiknak és a másik sem elég jó neked. A rosszra, a negatívra, a gondokra vagy kiélezve, a radarjaid előbb észreveszik mi nem stimmel az eléd lerakott életben, a másik ember viselkedésében, és nem érted mások mit szeretnek a nyári napsütésben, amikor meg lehet sülni és mit az esőben, amikor szerinted csak vizes és sáros lesz tőle az ember.

Soha nem vagy igazán és felhőtlenül boldog, mert a legjobb dologban is meglátsz valamit, ami akadálya lehet, így viszont soha nem érzel elégedettséget és kielégülést.

Hajlamosabb vagy a hipohondriára, a depresszióra és ezzel együtt nyitottabb, befogadóbb is vagy a betegségekre.

Pesszimistaként nehéz erőt venni magadon - inkább nem is teszed -, hamar feladod és az elköteleződés is nehezen megy, bármiről is van szó.

Persze mindezek csak abban az extrém esetben igazak rád, ha már átestél a ló túloldalára, hiszen a pesszimizmusnak is vannak árnyalatai és vannak, akik csak az élet egyes területein azok.

A megtépázott önbizalom, a múlt hatása, és még ezeregy dolog lehet, ami sokszor nem engedi, hogy bizakodni merj!

Egyébként bizonyos helyzetekben nem is olyan rossz a negatívabb látásmód, mondjuk kevesebb csalódás érhet, ha eleve rosszra számítasz.

A derűlátó ember kézírása tükrözni fogja pozitív gondolkodását, nyitottságát, önmagába és a jövőbe vetett hitét, a másik emberhez való bizakodó hozzáállását.

Ennek megfelelően térkitöltőbb lesz az írása, nagyobb betűmérettel, lágyabb kötésmóddal ír, az ovál betűi kerekdedebbek, a szó és sorközei kisebbek, a sorai felfelé futnak, kicsi jobb margót hagy. Betűit jobbra dönti, ékezeteit kissé magasabbra helyezi és inkább mozgáshangsúlyos - ami az oválok szűkülésével jár - írás jellemzi.

Az optimizmus hőfokától függően kevesebb vagy több fenti jellemző fedezhető fel a kézírásában, tehát közel sem biztos, hogy mindegyik megtalálható benne, annál is inkább, mivel neki is vannak rossz napjai, az ő kedve sem mindig felhőtlen és vele is történhet olyasmi, ami megingathatja a pozitivitását.

Ha optimista vagy...

... lehet, hogy azon kevés szerencsések közé tartozol, aki igazi "született optimista", azaz teljesen természetes számodra, hogy mindenben és mindenkiben meglátod a jót. Derűsen tekintesz a jövőre, az előtted álló feladatokban lehetőséget látsz, szerinted minden nehézség és rossz amit elég gördít az élet csak kihívás és minden probléma megoldható. Ha kudarc ér nem kezdesz önostorozásba, hanem az adott helyzetet csak átmeneti állapotként kezeled és hiszel abban, hogy legközelebb minden sikerül.

Önmagad és mások elfogadása nem okoz nehézséget, nyitottabb, közvetlenebb vagy, könnyebben mozogsz szociális térben, gördülékenyebben veszed az akadályokat.

A pozitív gondolkodású ember kisugárzása is jó, energiát adó, felemelő társaság lehet.

De a túlzott optimizmus is rejthet buktatókat, abban az esetben, ha szemellenzőt viselsz és figyelmen kívül hagyva a realitásokat túlzott szárnyalásba kezdesz.

Ha a fejedet napi 24-ben negatív gondolatok gyötrik, sokkal nehezebb életed van, de az optimista gondolkodásmód tanulható. Nem fogod már holnap kebledre ölelni a világot, de ha minden nap teszel magadért valamit és a gyötrő, szorongató, visszahúzó gondolataidat egyenként lecseréled olyanra, ami előre mutat, ami jó érzéssel tölt el, akkor szépen, fokozatosan észre fogod venni magadban a jót és be tudod fogadni a világ szépségét is.

+ vagy -?

Születésedtől fogva, a neveltetésed alatt, az óvodai, iskola közösségben, ezer és ezer dolog történt veled. Minden, amit kaptál a környezetedtől vagy éppen nem kaptál (!), minden amin át kellett esned, aminek a részese voltál, beépült a személyiségedbe és ilyen vagy olyan formában magaddal vitted a további életedbe.

Bármi, amin keresztülmentél, hatott rád, akár tudatában voltál, akár nem. Mindezek részeddé váltak és általuk kialakult a saját életszemléleted, életvezetésed, helyzetkezelésed, önmagadhoz és másokhoz való viszonyulásod és az az aspektus, amelyből szemléled a világot. Ez lehet negatív vagy pozitív, attól függően, hogy mit látsz, mit akarsz meglátni magadban és a téged körülvevő világban.

A dolgokhoz, helyzetekhez, emberekhez való hozzáállásod, tükrözni fogja azt az alapvonásodat, ami nagyban meghatározza hogy fogod érezni magadat a bőrödben és a nagyvilágban.

Lehetsz optimista, pesszimista vagy realista.

Bármelyik is legyél az, mint a mindennapjaidat, a cselekedeteidet, megnyilvánulásaidat, úgy a kézírásodat is át fogja járni.

MIÉRT NEHÉZ A HAMISÍTÓ DOLGA?

Próbáltad már valaki más írását utánozni? Ugye, hogy nem ment?! Naná, hogy nem! Bármennyit is gyakorolnál, tökéletesen nem tudnád átvenni egy másik ember vonásait. A magyarázat nagyon egyszerű és kézenfekvő: Mert te és ő két különböző személyiségjegyekkel rendelkező ember vagytok és ahhoz, hogy úgy tudjál írni, mint ő, olyannak kellene lenned, mint ő.

Ha te empatikus - és a másikkal szinte együtt lélegző - ember vagy, teljesen akkor sem tudsz belehelyezkedni a másik helyzetébe, nem tudsz eggyé válni a gondolataival és a testében-lelkében zajló folyamatokat sem fogod magadban érezni. Feltételezheted és el tudod képzelni mit érezhet a másik, de az nem ugyanaz, mintha veled-benned történne, ami vele! Lehetnek hasonló élményeitek, történhetnek veletek hasonló események, de ugyanaz a helyzet mindkettőtökben mást fog megmozgatni, más cselekedetre fog ösztönözni, és eltérő gondolatot fog szülni.

A teljes mértékű azonosulás soha nem tud létrejönni két ember között.

Így teljesen nyilvánvaló, hogy minden igyekezet ellenére sem fogod tudni úgy formázni a betűidet, mint akit utánozni szeretnél.