KAPCSOLATAINK.

Pár-, partner-, családi-, munkahelyi, baráti-, és egyéb társas kapcsolataink, mind hozzájárulnak, adnak valami pluszt az életünkhöz.

Ezek gyógyítóak, felemelőek, de akár rombolóak, károsak is lehetnek. Van, amelyikben minket bántanak, míg a másikban mi bántunk. Van, amelyet a kölcsönösség jár át, és van, amely csak egyik félnek nyújt érdemben.

Bárhogy is legyen, mindegyikből tanulunk, általuk magunkról is sokat megtudhatunk, mert minden újabb kapcsolat, egy eddig nem ismert arcunkat hozhatja felszínre, mint ahogy a másik félnek is.

Soha sem fekete vagy fehér semmi, ami kapcsolat rendszereink egyes elemeire is igaz. A legszebb, legjobbnak, legtökéletesebbnek hittben is ott bujkál a sötétség és az is tartogathat pozitív meglepetéseket, amiről el sem tudnánk képzelni.

Ha elromlik, ha megborul benne valami, ha nem azt nyújtja, ami jó neked, attól még nem biztos, hogy ki kell belőle lépned. Van, amelyikbe érdemes és kell is energiát fektetni, de ami csak sérüléssel jár, annak nyugodtan mondjál búcsút.

HA ÖNZŐ VAGY...

... akkor az meg fog mutatkozni a kézírásodban is.

A nagyra puffadt ováljaid, a kiemelkedő kezdőbetűid, a szögesedő betűalakításod, az m és n betű megnyúló első szára, a páros betűk, és a megkettőzött betűk első tagjának felnagyítása megnövekedett nyomatékkal, mind azt közvetítik, hogy mindenki elé helyezed önmagad, saját igényeidet, vágyaidat.

Az egészséges önzést, azaz öntiszteletet, önbecsülést nem szabad összetéveszteni a mindenkin átgázoló önző magatartással. Azzal, hogy gondolsz magadra és fontosnak tartod, szereted önmagadat még nem vagy önző. Nem jelenti azt, hogy egoista vagy, hanem értékeled azt, aki vagy.

Baj akkor van, ha olyannyira magadra fókuszálsz, hogy nem veszed észre, nem veszed figyelembe, a másik ember szükségleteit. Amikor konkrétan nem is érdekel mi van a másikkal, mert csak magaddal vagy elfoglalva.

Ha a fontossági sorrend első helyén mindig te állsz, akkor önző vagy. Ha azonban képes vagy másokat magad elé helyezni, de közben önmagadat sem zsuppolod be utolsónak, akkor a kézírásodban is látni fogom az ÉN és a TE közti egyensúlyt.

ÉN, ÉN, ÉN...

Nehéz megtalálni az arany középutat az ÉN és a TE között. Alapvetően egy ÉN-központú, önző világban élünk, ahol muszáj is saját magunkat a középpontba helyezni, máskülönben eltaposnak, megsemmisítenek bennünket, tehát a saját boldogságunk, boldogulásunk érdekében kicsit önzőnek kell lennünk.

Kell, hogy fontosnak tartsd önmagad igényeit, szükségleteit, vágyait, és hogy tegyél is értük, mert helyetted nem teheti meg más. Jó esetben körülvesznek olyan emberek, akiknek fontos vagy és nem csak a szavak, hanem a tettek szintjén is, akik hozzájárulnak testi-lelki jólétedhez. Ha így van, boldog ember lehetsz. Mert szeretve lenni jó.

És te teszel a másikért? Van olyan ember, a szüleid, a gyermekeid, a barátaid, a szomszéd néni, vagy bárki más, akiért te magad teszel valamit? Mert fontos számodra, hogy jól, jobban érezze magát? Hogy szeretve legyen és értékesnek érezze magát azáltal, hogy figyelmet, törődést kap tőled?

Rutinszerűen élünk, rutinszerűen ölelünk, rutinszerűen kérdezzük meg hogy van a másik, amire a rutinos IGEN-t várjuk válaszul, mert ha NEM a válasz, akkor azzal már foglalkozni kellene...

Pedig ha figyelsz a másikra és észreveszed mire van szüksége, mire vágyik, mi esne jól neki, akkor a másikra fordított figyelmed vissza fog rád is hatni. Mert szeretni is jó.

ENNYIRE EGYSZERŰ!

A génjeidben hordozott információkkal, a neveltetésed során beléd táplált értékrenddel, normával, a mögötted álló évek tapasztalataival, egész eddigi életedben megszerzett tudásoddal alkotsz egy kerek egészt. Ezek összességének birtokában foglalod el a helyedet a világban, ezek határozzák meg hogyan éled az életedet, hogy viszonyulsz önmagadhoz, milyenek a társas kapcsolataid.

Senki nem tökéletes, mégis úgy vagyunk jók, ahogy vagyunk. Millió hibánk van, de mellette tele vagyunk olyan jó tulajdonságokkal, képességekkel és készségekkel, melyek csak ránk jellemzőek, melyektől egyediek, különlegesek vagyunk.

Hasonlítunk egymásra, de külső és belső adottságaink , a bennünk rejlő személyiségvonások ötvözete mégis egymástól eltérővé formáz bennünket.

Más az életvezetésünk, egyazon dologról másként vélekedünk, mást tartunk szépnek, értékesnek, fontosnak, más színű, stílusú ruhában érezzük jól magunkat, más a hobbink...

Ahogy a világban mozogsz, ahogy élsz, ahogy gondolkodsz, hajszál pontosan úgy viselkedsz a papírlapon is, miközben írsz. Az érzéseidnek, a késztetéseidnek, a lelki energiád mennyiségének megfelelően fogod formázni a betűidet, alakítod a hurkolásaidat, kötöd az egyes elemeket, stb.

A kézírásod te magad vagy!

Ennyire egyszerű!

MINDENMENTES KAPCSOLATOK!

Észre sem vesszük, hogy a rengeteg tennivalónk, kötelezettségünk, mennyire telezsúfolják a mindennapjainkat, az életünket. Ez nem társadalomkritika, ez pusztán tény, ami nem csak rád, rám is igaz. Tehát tudom, hogy nehéz időt szakítani bármi egyébre, ami nem a muszáj kategóriába tartozik. De, ha picit is belegondolsz elég gáz, amikor már a családodra vagy a barátaidra szánt időt is a naptáradból lesed ki. Igen én is onnét ollózom ki, tehát én is gáz vagyok. Vagy talán nem is ez a helyes szó. Nem gáz, hanem szomorú. Mert mindannyiunknak szüksége lenne, tartalmas, értékes kapcsolatokra. Mindannyian vágyunk a családi együttlétekre, a baráti, ráérős beszélgetésekre, hogy feltöltődjünk, hogy érezzük, tartozunk valahová, valakihez, és, hogy mi is éreztessük a másikkal, fontos nekünk. Mert muszáj dolgozni, muszáj ügyeket intézni, muszáj elmenni ide-oda, megoldani ezt-azt, muszáj főzni holnapra valamit, mosni, vasalni, kertet ásni, határidőre elkészülni ....

És muszáj lenne a lelket is ápolni.

De arra nincs idő.

Így üresednek ki a családi, a rokoni, a baráti kapcsolatok. Így távolodnak el egymástól az emberek, így lesz közöttünk előbb csak kis távolság, majd tátongó mélység. Így lesz belőlünk elmagányosodott, szeretet-figyelem-megértés-törődés-érzelem, azaz "mindenmentes" ember (GB.).

Érezted már azt, hogy kifutnál a világból? Nem, nem azért mert menekülni akarsz, hanem mert elég... Emberekből, helyzetekből, nehézségekből, érzésekből. Mert megkapta a tested vagy lelked azt az utolsó pofont, amitől szinte moccanni sem bírsz, miközben ordítanál, mert minden fáj. Szinte fáj már a létezés is. Mert lehajolva a talpad alatt már a mélypontot érintenéd.

Persze nyugodtan rád lehetne sütni, hogy azért szállnál ki, mert félsz, mert valami elől úgy elbújnál. Mondjuk egy felvállalás, egy szorongató helyzet, egy kínos szitu, a sok feladat, egy megmérettetés vagy bármi más futásra késztet.

Lehet ilyen is, de néha csak azért, mert mondjuk tele van a hócipőd, úgy mindennel. Nem is biztos, hogy megvan a konkrét okod, azt viszont érzed, hogy nagyon nem stimmel benned valami. De jó is lenne ilyenkor picit kiszakadni abból, amitől besokalltál és valami olyat tenni, ami kisöpri belőled, ami fojtogat.

Ugye, hogy éreztél már ilyet?

Mit teszel, mit tennél ekkor?

Futni lehet, de a világból nem tudsz, tehát helyben kell megoldanod önmagad feloldozását.

Néha elég egy pici is, hogy a megborult egyensúly helyreálljon. Egy beszélgetés, egy kávé, egy könyv, egy hosszú séta is sokat tud segíteni, de van, hogy ez nem elég. Olykor teljes elvonulás, a külvilág kirekesztése kell ahhoz, hogy összekaparászva önmagad újra folytatni tudjad.

HIÚSÁG.

Természetesen jó, ha tisztában vagy az értékeiddel és szereted magadat, de ha átesel a ló túloldalára, azt nagyító nélkül is észre fogom venni, mert ahogy a viselkedésed, úgy a kézírásod is túl lesz tolva önteltséggel.

Ha ilyen vagy, akkor valószínűleg az átlagnál nagyobb méretű betűkkel írsz, az ováljaidat pluszba fel is fújod, a nagy kezdőbetűid kiemelkedőek, díszesek és az egész írásképed kicsit mesterkélt, "csinált" lesz.

Sok embert gyötör belső bizonytalanság, határozatlanság, önbizalom hiány, ami rád nem lesz jellemző. Mivel te úgy érzed különb, értékesebb, érdekesebb vagy másoknál. Éppen ezért el is fogod várni, hogy a környezeted ezt észrevegye és tovább táplálja a már amúgy is hatalmasra duzzadt önimádatodat.

Lehet, hogy tényleg jobbak az adottságaid és okosabb vagy másoknál, vagy többre vitted, esetleg csúcs vagy valamiben, de előfordulhat, hogy azzal, hogy szeretnél a középpontban lenni és elismeréseket begyűjteni, valamely hiányosságodat kívánod kompenzálni.

A BIZALOM.

Rengeteg felületes kapcsolattal rendelkezünk. A munkahelyen, egy adott lakóközösségben, a napi postára-boltba járok, ügyet intézek során, a sok régi osztálytárs, munkatárs, a falu- és utcabeliek, az innét-onnét ismerős, mind-mind felületes kapcsolat. Velük a Hogy vagy?-on, Mi újság?-on kívül, mélyebb beszélgetéseket nem folytatunk, de ezekre is szükségünk van, mert nélkülük elszigeteltségben, impulzus hiányban élnénk.

Azonban lelki szükségleteink egyike, hogy legyen néhány ember, akivel a felszínes beszélgetéseken kívül legbensőbb gondolatainkat, érzéseinket, félelmeinket, véleményünket is megoszthassuk. Akikkel akadály- és zökkenőmentesen, őszintén kommunikálhatunk, anélkül, hogy tartanunk kellene a sértő kritikától, megvetéstől, becsmérléstől. Akik előtt felfedhetjük igazi önmagunkat, mert tudjuk, hogy segítséget, figyelmet, megértést, szeretetet kapunk tőlük.

Az ilyen kapcsolatok a bizalomra épülnek. A bizalom az a plusz, ami megindíthatja két ember között a nyílt kommunikációt és annak kölcsönössége összekovácsolhatja és egyben tarthatja azt.

(És miért néhány ember? Mert, ha mindenkit válogatás nélkül a bizalmadba fogadsz, az már nem a bizalomról szól, hanem felelőtlen kitárulkozás.)

Ehhez azonban édes kevés, ha azt mondja a másik: Bennem megbízhatsz! A gonosz mostoha is ezt mondja, mielőtt átadja az almát! A bizalom kiépülése egy hosszabb folyamat, aminek nélkülözhetetlen alapja a szimpátia. A hasonló gondolkodás, értékrend, a segítőkészség, szavahihetőség, becsületesség pedig út a bizalom kialakulásához. A kölcsönös bizalom, amiben mindkét fél felvállalhatja magát, anélkül, hogy tartania kellene sérüléstől, ritka kincs.

Ha introvertált vagy, az alapvetően is - de nem feltétlenül - bizalmatlanságot vonhat maga után, aminek a jele a kézírásodban a kicsi vagy nem is létező bal margó, a nagy jobb margó, az árkádos kötésmód, a végvonal hiánya és a balra dőltség. Ha így írsz, akkor nehezebben nyílsz meg, kevesebb, de mélyebb barátságokat ápolsz, jobban megválogatod kinek, mit mutatsz meg magadból.

És te magad megbízható vagy-e? Nos, a "legjobb", ha álló írás a tiéd, de ha nem, akkor se dülöngéljen össze-vissza, sőt az egész íráskép mentes legyen az összevisszaságtól. Jó, ha a törzsvonalad egyenes és nem gond, ha nem formahangsúlyos, de mindenképpen olvasható legyen.

Persze, egy jel nem jel, sőt kettő sem, tehát minden esetben látni kell az írásod többi elemét is, hogy biztosra mondhassam: Megbízható vagy!

És a hozzá tartozó diagram rövid elemzése:

A duktor - az írást adó személy - energia felhasználása nem mutat tendenciát, tehát lehet egyenletes vagy szétszórt a munkavégzése, mint ahogy az energiafelhasználása is az. Munkavégzése gyors és megbízható. Hatékony munkavégzésről akkor beszélhetünk, ha az egyén gondolkodása gyors, a munkát a lehető legrövidebb idő alatt kevés hibaszázalékkal, nagyfokú figyelemkoncentrációval hozza létre. A diagram alapján erre következtethetnénk, viszont mivel figyelmét nem tudja megfelelően összpontosítani, így a hatékonysága már meg is kérdőjeleződött. A gyakorlati munkát részesíti előnyben. Közösségbe jól be tud illeszkedni, így munkatársaival közvetlen, jó viszonyt ápol. A normáktól, a szabályoktól könnyedén el tud rugaszkodni, sőt olykor semmibe is veszi azokat, a régi megszokott dolgokhoz nem ragaszkodik. Elfogadja az új dolgokat, képes az újításra, a megújulásra.Vitás dolgokban szívesen foglal állást és annak következményeit fel is vállalja, de igyekszik kerülni azokat a helyzeteket, amelyek számára kudarccal végződhetnek.