A BIZALOM.
Rengeteg felületes kapcsolattal rendelkezünk. A munkahelyen, egy adott lakóközösségben, a napi postára-boltba járok, ügyet intézek során, a sok régi osztálytárs, munkatárs, a falu- és utcabeliek, az innét-onnét ismerős, mind-mind felületes kapcsolat. Velük a Hogy vagy?-on, Mi újság?-on kívül, mélyebb beszélgetéseket nem folytatunk, de ezekre is szükségünk van, mert nélkülük elszigeteltségben, impulzus hiányban élnénk.
Azonban lelki szükségleteink egyike, hogy legyen néhány ember, akivel a felszínes beszélgetéseken kívül legbensőbb gondolatainkat, érzéseinket, félelmeinket, véleményünket is megoszthassuk. Akikkel akadály- és zökkenőmentesen, őszintén kommunikálhatunk, anélkül, hogy tartanunk kellene a sértő kritikától, megvetéstől, becsmérléstől. Akik előtt felfedhetjük igazi önmagunkat, mert tudjuk, hogy segítséget, figyelmet, megértést, szeretetet kapunk tőlük.
Az ilyen kapcsolatok a bizalomra épülnek. A bizalom az a plusz, ami megindíthatja két ember között a nyílt kommunikációt és annak kölcsönössége összekovácsolhatja és egyben tarthatja azt.
(És miért néhány ember? Mert, ha mindenkit válogatás nélkül a bizalmadba fogadsz, az már nem a bizalomról szól, hanem felelőtlen kitárulkozás.)

Ha introvertált vagy, az alapvetően is - de nem feltétlenül - bizalmatlanságot vonhat maga után, aminek a jele a kézírásodban a kicsi vagy nem is létező bal margó, a nagy jobb margó, az árkádos kötésmód, a végvonal hiánya és a balra dőltség. Ha így írsz, akkor nehezebben nyílsz meg, kevesebb, de mélyebb barátságokat ápolsz, jobban megválogatod kinek, mit mutatsz meg magadból.
És te magad megbízható vagy-e? Nos, a "legjobb", ha álló írás a tiéd, de ha nem, akkor se dülöngéljen össze-vissza, sőt az egész íráskép mentes legyen az összevisszaságtól. Jó, ha a törzsvonalad egyenes és nem gond, ha nem formahangsúlyos, de mindenképpen olvasható legyen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése