Észre sem vesszük, hogy a rengeteg tennivalónk, kötelezettségünk, mennyire telezsúfolják a mindennapjainkat, az életünket. Ez nem társadalomkritika, ez pusztán tény, ami nem csak rád, rám is igaz. Tehát tudom, hogy nehéz időt szakítani bármi egyébre, ami nem a muszáj kategóriába tartozik. De, ha picit is belegondolsz elég gáz, amikor már a családodra vagy a barátaidra szánt időt is a naptáradból lesed ki. Igen én is onnét ollózom ki, tehát én is gáz vagyok. Vagy talán nem is ez a helyes szó. Nem gáz, hanem szomorú. Mert mindannyiunknak szüksége lenne, tartalmas, értékes kapcsolatokra. Mindannyian vágyunk a családi együttlétekre, a baráti, ráérős beszélgetésekre, hogy feltöltődjünk, hogy érezzük, tartozunk valahová, valakihez, és, hogy mi is éreztessük a másikkal, fontos nekünk. Mert muszáj dolgozni, muszáj ügyeket intézni, muszáj elmenni ide-oda, megoldani ezt-azt, muszáj főzni holnapra valamit, mosni, vasalni, kertet ásni, határidőre elkészülni ....
És muszáj lenne a lelket is ápolni.
De arra nincs idő.
Így üresednek ki a családi, a rokoni, a baráti kapcsolatok. Így távolodnak el egymástól az emberek, így lesz közöttünk előbb csak kis távolság, majd tátongó mélység. Így lesz belőlünk elmagányosodott, szeretet-figyelem-megértés-törődés-érzelem, azaz "mindenmentes" ember (GB.).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése