ÉN, ÉN, ÉN...

Nehéz megtalálni az arany középutat az ÉN és a TE között. Alapvetően egy ÉN-központú, önző világban élünk, ahol muszáj is saját magunkat a középpontba helyezni, máskülönben eltaposnak, megsemmisítenek bennünket, tehát a saját boldogságunk, boldogulásunk érdekében kicsit önzőnek kell lennünk.

Kell, hogy fontosnak tartsd önmagad igényeit, szükségleteit, vágyait, és hogy tegyél is értük, mert helyetted nem teheti meg más. Jó esetben körülvesznek olyan emberek, akiknek fontos vagy és nem csak a szavak, hanem a tettek szintjén is, akik hozzájárulnak testi-lelki jólétedhez. Ha így van, boldog ember lehetsz. Mert szeretve lenni jó.

És te teszel a másikért? Van olyan ember, a szüleid, a gyermekeid, a barátaid, a szomszéd néni, vagy bárki más, akiért te magad teszel valamit? Mert fontos számodra, hogy jól, jobban érezze magát? Hogy szeretve legyen és értékesnek érezze magát azáltal, hogy figyelmet, törődést kap tőled?

Rutinszerűen élünk, rutinszerűen ölelünk, rutinszerűen kérdezzük meg hogy van a másik, amire a rutinos IGEN-t várjuk válaszul, mert ha NEM a válasz, akkor azzal már foglalkozni kellene...

Pedig ha figyelsz a másikra és észreveszed mire van szüksége, mire vágyik, mi esne jól neki, akkor a másikra fordított figyelmed vissza fog rád is hatni. Mert szeretni is jó.