"Minél gyengébb vagy, annál hangosabban kiabálsz."

Néha a túlzásokkal tűzdelt kézírás csak kompenzálás. Az író személy belső bizonytalanságát, gyengeségét kívánja palástolni, elrejteni, figyelemfelkeltő formák mögé.

Természetesen ő így fog viselkedni a mindennapi életben is.

"Mennyi elővigyázatosság szükséges, hogy ne elsőként mond ki az utolsó szót."

Olvastam Joseph Joubert-t idézetét az 1995-ös kiadású Grafológia című újságban.

Nem egyszerű türelmet gyakorolni és kivárni a megfelelő pillanatot, jókor kimondani azt a szót, gondolatot, ami valóban pontot tehet valaminek a végére.

(De vajon miért akarjuk, hogy az utolsó szó mindig a miénk legyen?)

TE HOL TARTASZ ?

Mindamellett, hogy fontos hol tartasz, az sem mindegy, honnét indultál és mit hoztál magaddal. Mennyire ment zökkenőmentesen a fejlődésed, az előrehaladásod, mennyire támogatott, segített ebben a környezeted.

Két azonos korú ember közel sem biztos, hogy azonos tudatszinten van, hiszen mindnyájunkat más, mások neveltek, különböző életkörülmények között, eltérő értékrend szerint. Mások a barátaink, ismerőseink, munkatársaink, eltérő közegben mozgunk. Életünk során különböző történéseken mentünk keresztül, más-más súlyú megpróbáltatásokban volt részünk. Ezek összeadódva azt eredményezik, hogy "ugyanabban" az élethelyzetben, a történéseket, élményeket eltérően dolgozzuk fel és reagáljuk le. Más gondolatokat, érzéseket, cselekedeteket váltanak ki belőlünk. Hozott dolgaink, szociális térben való mozgásunk és társas kapcsolataink alakítják a természetünket, formálnak egyedivé bennünket. Ezért mást tartunk jónak, rossznak, fontosnak, követendőnek, elutasítandónak.

Eközben fejlődünk. Ki gyorsabban, ki lassabban, ki gördülékenyebben, ki döcögősen. Van, akinek mindeközben nem kell vért izzadnia, de van, akinek ugyanazért vagy akár kevesebbért is meg kellett szenvednie.

Ezért nem okos dolog, ha csak azt nézzük, éppen most holt tartasz, azt is látni kell, milyen út áll mögötted.

„Sajnos” az egyes tudatszintek között nem közlekedik lift. Lépésről-lépésre, a saját adottságaidnak, belső késztetéseidnek – vagy éppen akadályaidnak – megfelelően tudsz felfelé haladni, közelebb önmagadhoz, egy teljesebb, értékesebb, megélt élethez.

De nem csak előre vihet az út.

Sokszor kínkeservesen feltornászod magad egy jobb tudatszintre, aztán történik valami, ami az egészet romba dönti, és mint egy meredek csúszdán, visszacsúszol oda, ahonnét indultál.

Ahogy alakul a személyiségünk, úgy a dolgokhoz, helyzetekhez, emberekhez való hozzáállásunk is változik. Ami ma visszavet, az lehet, hogy - a tapasztalás által - holnapután motiválttá tesz, előrevisz.

Attól függően, mely tulajdonságok jellemeznek téged, te magad is be tudod azonosítani a tudattérképen, mely szinten tartasz.

AHÁNY EMBER, ANNYI ÉLET.

Mindenkinek mást jelent az a szó, hogy ÉLET, mert mást tart benne fontosnak, máshogy viszonyul hozzá, másként éli meg.

Úgy kerek az életed, ha minél több „dolgot” ölel fel. Ha szeretsz és szeretnek, ha olyan munkát végzel, ami egyben a hivatásod is és még a megélhetésedet is biztosítja. Ha másokon kívül, magaddal is tudsz foglalkozni és van időd kikapcsolódni, feltöltődni. Ha hódolhatsz a hobbydnak, ha vannak terveid és azok mozgatórugóként vannak jelen az életednek és persze jó, ha mindehhez fizikálisan és mentálisan is jól érzed magad.

Az önmagunkkal való szembenézés életünk során olykor elkerülhetetlen. Főleg akkor szoktunk tükörbe nézni, önvizsgálatot tartani, amikor valami rossz történik velünk. Amíg minden happy – legalábbis látszólag -, nincs miért magunkba nézni. Ha valakit elveszítünk, ha megromlik az egészségünk, ha elveszítjük a munkánkat, ha úgy érezzük összedőlt a világ körülöttünk és bennünk, akkor ülünk le és kotorászunk saját romjaink között.

Ilyenkor számot vetünk saját magunkkal és visszanézve az életünket vagy a jelenlegit megvizsgálva, megtaláljuk mi is okozta a problémánkat, az összeomlásunkat.

Olykor „nyugalmi” állapotban is érdemes lenne átgondolni, hogy a számunkra fontos dolgokkal hogy is állunk, ezzel megelőzhetjük válságainkat, hatalmas összeomlásainkat. Ha őszintén magunkba nézünk – mert csak így érdemes – akkor még idejében jobbá tehetjük az ÉLET-ünket.

Az életkerék saját életünk leképezése.

Rajzolj egy 5cm átmérőjű kört, amibe rajzolj még 9 kisebbet. Az egészet oszd fel 8 egyenlő részre. Ezeket a részeket nevezd el életed legfontosabb területei szerint. Figyelj arra, hogy ha nincs munkád, nincs párkapcsolatod, nincs családod, vagy éppen mindegyik vacak, akkor is kapjon egy szeletet, hiszen attól, hogy nem jól működik, vagy rossz érzéssel tölt el, még az életed fontos egységét képezi. Attól függően, hogy mennyire működik jól egy adott terület, mennyire érzed benne jól magad, mennyit ad számodra, a megrajzolt 10-es skálán színezd ki eltérő színű ceruzával.

Az egy-egy terület egészséges vagy „hibás”, hiányos működése kihat a többire is. Ha életed valamely része sérül, az rányomja bélyegét a többire, hiszen egyik, másikának a függvénye.

Úgy működik jól a szélforgó is, ha egyensúlyban vannak a lapátjai. Nos, a te életed is akkor fog jól működni, ha egyensúlyban vannak az egyes területek egymással, ha valami nagyon kilóg a sorból, az megborítja az egyensúlyt és nem is kell hozzá szélvihar, elég egy kisebb széllökés is, hogy megakadjon vagy akár az egész megboruljon.

KÉZZEL ÍRT ÖNÉLETRAJZ.

Még néhány éve teljesen természetes volt, hogy a leendő munkáltató kézzel írt önéletrajzot kért tőled, de manapság nagyon ritka. Ma már inkább a munka szempontjából lényeges információkat tartalmazó, sablon önéletrajz a kívánalom.

Ha mégis ragaszkodik a majdani munkáltató, hogy kézzel írott formában nyújtsd be, akkor tuti, hogy nem csak az önéletrajz tartalmára, hanem arra a plusz infóra is kíváncsi, amit a kézírásod adhat a számára.

Ebben az esetben vagy meg fogja mutatni grafológusnak, vagy a HR-es kollégára bízva, annak, a kézírásod összbenyomása által kapott érzéseire kíváncsi.

Ha a cég alkalmaz grafológust a munkaerő-felvétel során, arról tájékoztatást kell kapnod, az analizálás ugyanis

nem történhet meg a belegyezésed nélkül. Ebben az esetben azonban nem mélyreható és komplex az elemzés, csak a megpályázott munka szempontjából fontos dolgokra térhet ki, a személyiségi jogaid nem sérülhetnek, a munkaadó nem élhet vissza a rólad „megszerzett” információkkal.

Ha kíváncsi vagy milyen véleményt alkotott rólad a grafológus, jogod van kérni annak eredményét.

Saját szexualitásodhoz és önmagához a szexhez való viszonyodat is vizsgálom az analízis során, hiszen a kézírás alsó zónája nagyrészt ezt a területet öleli fel. E zóna középső és felső zónához viszonyított nagysága, kidolgozottsága, hurkainak kivitelezése, a vonalak minősége, nyomatéka, a betűtesthez és a többi hurokkal való kapcsolata meg fogja mutatni, hogy a szex mennyire része az életednek. Jóban vagy-e a saját szexualitásoddal, és mekkora a jelentősége, van-e egyáltalán jelentősége párkapcsolati szinten.

Az íráskép a pszichoszexuális fejlődést, illetve az abban keletkezett megakadásokat, sérüléseket is jelezni fogja. E fejlődés egyik eleme, a gyermek saját testének felfedezésével járó örömszerző öningerlés. A gyermekkori önkielégítés természetes jelenség, amit a környezet, a szülő reakciója meg is tarthat természetesként, vagy büntetve, szidva, egy elutasítandó, bűnös cselekedetté is formálhat. Így a gyermekben kialakulhat bűntudat a maszturbáció kapcsán, ami alapjaiban rengetheti meg a majdani, felnőttkori szexualitását.

Kamaszkorban a nemi érés részeként, az erőteljesen ébredező nemi vágy, jelentősebbé teszi az önkielégítés szerepét. A gyermek és a felnőtt ÉN közötti átmeneti időszak a markáns nemi átalakulások színtere, amikor a fiatal másként néz magára, mint gyermekként és saját testével is másként bánik. A serdülőkor amúgy is a legérzékenyebb személyiségformáló időszak, így nem csoda, ha ekkor az önkielégítést önvád, szorongás, önértékelési zavar, szégyen kíséri.

Az önismeret része nem csak a lélek, hanem a test felfedezése, megismerése is.

Ezt az utat kisgyermekként kezdjük, kamaszként folytatjuk. Amit ekkor tapasztalunk saját magunkról, azzal lépünk bele a felnőttkorba. Ekkor már normál esetben csökken a maszturbáció jelentősége. (Természetesen partner, megfelelő partner hiánya, közösülési problémák és egyéb zavarok ezt befolyásolhatják.)

Felnőttkori szexualitásunkat a gyermekkorban letett alapokra és a kamaszkorban megéltekre fogjuk építeni. Ha korábban elfojtás, önvád, szorongás, tagadás volt bennünk, akkor felnőttként garantáltak a szexuális problémák, melyek az önmagunkkal, párunkkal való kapcsolatunkra is rányomják bélyegüket.