MÉG EGY KICSI SZORONGÁS.

Hogy kiben milyen formát ölt a szorongás, az egyénenként eltérő. Kinél a lelki tünetek dominálnak, kinél a testiek erőteljesebbek és a megnyilvánulása is egyénenként eltérő árnyalatú.

Szorongóként az önmagadba és másokba vetett hited hiánya, a mindenhol veszélyt sejtő érzések, sebezhetővé, kihasználhatóvá tehetnek. Ha valakihez közel kerülsz - ami elég ritka -, azzal erős függőségi viszonyod alakulhat ki. Keveset alszol, azt is nyugtalanul, negatív gondolatokkal övezve, teli zavaros, rémisztő álmokkal. Ez természetesen a következő napodat is megpecsételi, folyamatosan fáradt, levert, enervált, motiválatlan leszel.

Ebben az esetben az írásképedben viszonylag jól megtartod az iskolában elsajátított normaírás formáit. Kis méretű, szűk, szögesedő írás jellemez. A problémáidat, a téged gyötrő gondolatokat nem akarod mások előtt felfedni. Izmaid feszülése miatt vonalkisiklások, elrántások is keletkezhetnek az írás folyamata során. Nagy, vagy nagyon is kicsi sor- és szótávolságot hagysz, attól függően, hogy fokozott távolságtartás jellemez, vagy éppen ellenkezőleg, erős a támaszigényed. Soraid lefelé tendálnak, és erőteljesebb hullámzást mutatnak. Az íróeszközt vagy nagyon kicsi vagy nagyon nagy erővel nyomod a papírlapra. Ebből is látszik milyen széles skálán mozog és milyen végletekkel bíró lehet a szorongásos betegséged.

A gyermekkori traumákon túl vagy azokat kiegészítve a felnőttkori szorongást az egészen egyszerű dolgoktól kezdve, a fóbiákon, kényszer cselekedeteken át, szexuális elfojtások, feldolgozatlan, szőnyeg alá söpört problémák is okozhatják.

(Szinte minden általam vizsgált írásban felbukkannak szorongásra utaló jegyek, amik bemutatásától most eltekintenék a téma érzékenysége, a személyiségi jogok tiszteletben tartása miatt.)