Nem vagyok jó motiválásból és nem is értek hozzá, mégis olykor úgy érzem ki kell mondanom, hátha segít. Való igaz nem tudom mit érez a másik, mert nem éltem át, amit ő, viszont tudom milyen az, ha az élet kicsit megszorongat, tehát a vacak érzés nekem is megvolt már!

NE ADD FEL!

Tök jó lenne, ha soha semmi gond, probléma nem nehezítené az életünket. Ha egészségesek lennénk és ha már azok vagyunk, azt csinálhatnánk, amihez éppen kedvünk szottyan, ha minden happy lenne kívül - belül.

De nem így van!

Mindig lapulhat valami a következő sarkon, ami előbújva megrendíti az életünket, ami próbára teszi a teherbíró képességünket, ami megingatja a hitünket. És, ha már előbújt rombol, zúz, tönkretesz. Egészséget, kapcsolatot, önbizalmat ingat meg vagy dönt le teljesen.

Ami eddig természetes volt, hogy jöttél, mentél, öleltél, hogy szerettek és szerethettél, hogy "normális" életet éltél, az most pillanatnyilag csak egy emlék, amire visszagondolva összeszorul a szíved. Mert az a múlté!

Sokszor mondják, minden ami veled történik, az okkal történik, és a te fejlődésedet szolgálni hivatott. Be kell látni nagy igazság van benne, bár én finomítanék ezen a gondolaton.

Egy megtört, megviselt embernek, aki most tudta meg, hogy halálos beteg, vagy most vesztette el egy szerettét, nehogy bárki azt mondja, hogy ez a fejlődését szolgálja, mert ... !

Az biztos, ha valami rossz történik velünk, az abból való kilábalás folyamata sok mindenre megtanít bennünket. Általa akár jobb emberek is lehetünk, olyan, aki jobban értékeli a szépet, az emberi kapcsolatait, a csillagos eget, a madárcsicsergést, az életet és nem utolsó sorban ezzel önmagunk megismerésében, megértésében is hatalmasat léphetünk előre.

De mindez csak a folyamat végére nyer értelmet, addig abszolút nem szép semmi és csak kapkodod a fejedet, hogy mi is legyen veled ebben a szorult helyzetben.

Amikor nagyon vacak helyzetbe kerülsz teljesen normális, hogy a padlón érzed magadat és akár úgy is érezheted: Nincs tovább! Hisz borult az életed, bizonytalanság, kilátástalanság lehet úrrá rajtad és sokszor úgy érzed nem bírod tovább.

Pedig dehogynem!

A felépülésed, a kilábalásod folyamatának részeként igenis benne van a pakliban, hogy időről időre összezuhansz, majd meglátva egy reménysugarat újra erőre kapsz és felállsz.

Aztán megint minden összeomlik és minden értelmét veszti, mert többet léptél vissza, mint előre. Ez teljesen normális. 

De ne add fel, mert ennél csak jobb várhat rád! És hidd el többet bírsz mint gondolnád!