HA A LÉLEK BETEG.

Ami szemmel látható, az létezik, ami a szem elől rejtve marad, az mintha nem is lenne.

Ha szembejön veled valaki az utcán és látod, hogy gipszben van a keze, sántikál az egyik lábára, ha kihullott a haja, ha feltűnően sokat fogyott, rögtön beindul benned az agyalás, hogy: Jaj szegénnyel vajon mi történhetett! Naná, hogy elgondolkodsz rajta és meg is kérdezed tőle, hogy hogy van, hiszen látszik rajta, hogy valami nincs rendben, valami történt, valami nagyon nem stimmel. Látod, hogy beteg.

De mi van azokkal az emberekkel, akiken nem látszik?Akiknek - egyenlőre! - nem beteg a testük, viszont ugyanúgy küzdenek, csak éppen nem testi problémák, hanem a lelkükben vívott harcok nehezítik az életüket. Önmagukkal, saját démonjaikkal harcolnak nap mint nap és vergődnek megértetlenül magukra hagyva a félelmeikkel, szorongásaikkal, a depresszív hangulatukkal, viselkedésükkel.

Ha a lelkünk nincs jól, az előbb utóbb továbbgyűrűzve megmérgezi a testünket is és látható jeleket fog produkálni rajta.

Addig viszont, amíg csak a lelkedet rombolja, sokszor a kutya sem figyel rád, mert ami nem látszik, az nincs is. A lelki problémáid következtében a megváltozott viselkedésed előtt értetlenül fognak állni és inkább támadás fog érni, mintsem hogy segítséget kapnál. Ez sima út az egyre nagyobb stresszel kibélelt magányos, meg nem értettség felé, ami egyre nagyobb és nagyobb plusz lelki terhet fog jelenti számodra.

Sokszor tekintenek vagy éppen tekintünk mi más emberekre furán és tesszük fel magunkban a kétellyel teli kérdést, hogy: Ugyan mi baja lehet! csak csinálja a feszkót, csak fel akarja hívni magára a figyelmet, másnak nagyobb problémái vannak, mégsem esik depresszióba...

Soha nem tudhatjuk ki milyen múlttal rendelkezik, kit hogyan viseltek meg a vele történtek és persze nem is várható el, hogy mindenki iránt megértést tanúsítsunk, de sokszor a lélek betegsége is ugyanolyan rombolást tud végezni egy emberen, mint a testet megbetegítő probléma.