JIN ÉS JANG A GRAFOLÓGIÁBAN.

Ha mindig sütne ránk a nap és mindig szitálna az eső, ha mindig lenne előttünk egy tál étel, ha mindig egészségesek lennénk, ha mindig tiszta lenne az ég felettünk, akkor nem értékelnénk egyiket sem, mert természetesnek vennénk a sok jót, ami körbevesz bennünket. És mindez akár unalmas, sivár, egyhangú is lenne egy idő után.

Csak akkor vesszük észre milyen jó életünk van - volt -, ha valami megborítja az addigi állapotunkat. Csak akkor értékeljük, hogy étel van az asztalunkon, ha éhesek vagyunk, akkor örülünk az esőnek, ha már hetek óta szárazság van, akkor a napfénynek, ha előtte sokáig viharfelhők tornyosultak felettünk és akkor látjuk mennyit ér az egészségünk, ha már éreztük a tarkónkon a halál leheletét.

A jó csak akkor nyer értelmet, ha mellette ott a rossz, a világosság csak akkor értelmezhető számodra, ha már jártál a sötét oldalon.

Egyik sincs a másik nélkül, mindkettő energiaáramlására szükség van a megfelelő egyensúly létrejöttéhez.

A Jin a nőiességet, a befogadást, a belső nyugalmat, a megfontoltságot, a biztonságot, a lágyságot, a rugalmasságot, a sötétséget és még több tucatnyi dolgot ölel fel.

A Jang a férfiasságot, az erőt, a tettvágyat, a magabiztosságot, a melegséget, a világosságot.

Ennek ismeretében máris sejthető milyen grafológiai jelei lehetnek egy Jin vagy Jang típusú írásnak.

Minél kerekdedebb, lágyabb, füzéresebb, hajlékonyabb, mázolt a vonalvezetésed, lassabb tempóval létrehozva, gyengébb nyomaték kíséretében, annál biztosabb, hogy te Jin vagy. Ellenben, ha feszes, szögesedő, éles vonalakkal írsz, gyors kivitelezéssel, erős nyomatékkal, akkor Jang vagy.

Valahol olvastam: Minden létező jót és rosszat magunkban hordozunk, mindennek a pozitív és negatív oldalát is. Ha érzékeled magadban ezt is, azt is, ne azon görcsölj, hogy melyiket válaszd, hanem azt kell tudnod eldönteni, hogy mikor melyiket használd és mikor válts át másikra.