KAMASZ ÍRÁS.

Most, a pályaválasztás időszakában több kamasz írást fogok a kezemben, több kamasz gyermeket és szülőt hallgatok meg, mint egyébként. Nagyon kevés tizenéves tudja merre is menjen továbbtanulni. Általában teljes a bizonytalanság a Hogyan tovább? kérdés megválaszolásában. Ha mégis mond valami elképzelést a gyermek vagy a szülő, azt sem feltétlenül az adott szakma iránti elköteleződés miatt, inkább a bizonytalan tapogatózás, a "mégis legyen valami" eredménye.

Ilyen helyzetben több család azt szeretné, ha a grafológiai elemzés során konkrétan rámutatnék egy adott szakmára. Legyen a gyerek...fogorvos. Szuper, már nem is kell tovább gondolkodni, hanem mehet gimibe, orvosira, aztán szakosodhat fogdokinak.

Miről is beszélünk? Egy 14-15 éves gyerekről, akinek általában nagyon tág az érdeklődési köre, "mindenre érzékeny" radarral rendelkezik, de semmi nem érdekli annyira, hogy komolyan letegye mellé a voksát. Hány olyat látni, hogy valaki elkezd egy szakmát tanulni, egy év után iskolát vált és valami teljesen másba kezd, majd az iskola elvégzése után egy harmadik szakmában helyezkedik el. Nos, egy ilyen világban nagyon nehéz megtalálni azt az egy utat, amin el lehetne indítani a kamasz gyereket.

Ha mégis van komoly elképzelés - ami nagyon ritka -, akkor hozzám nem is jut el a gyermek, mert mind a szülők, mind a tanárok, mind a gyermek számára egyértelműen körvonalazódik a lehetséges jövőkép, így nem lesz szükség az én segítségemre.

Grafológusként nem könnyű és nem is lehet egyértelmű, egy irányba mutató segítséget nyújtani, életre szóló iránymutatást adni. 14 éves kor körül a gyerekek érdeklődése még kiforratlan és rendkívül szerteágazó. Kézírásukból érdeklődési területeiket nagy részben, képességeiket viszont maradéktalanul fel lehet térképezni.

Sokszor a képességeik adottak egy adott szakmához, azonban, ha az érdeklődés nincs meg, akkor halott dolog abba az irányba terelni. Ez fordítva is igaz, több esetben olyan szakmával kacérkodik a fiatal, amihez valamilyen illúziót társít, ami kecsegtetővé teszi az adott pályát, de ha saját karaktere nem harmonizál azzal  a pályával, akkor a megvalósulás esélye a 0-val lesz egyenlő.

Bár teljesen megértem a szülők igényét, jó lenne konkrét, egy irányba mutató választ kapni, de egy folyamatos változásban lévő személyiségnél a fentieket is figyelembe véve maximum több szakmát felölelő nagyobb terület felé, mint például művészet, kommunikáció, szociális pálya... stb felé lehet ezt megtenni.

A h BETŰ.

Ez a betűnk is a családot, az otthont jelképezi. Leírásával kiderül, hogy a közvetlen hozzátartozóiddal milyen kapcsolatot ápolsz, vannak-e közösen megélt élményeitek.

Ugye te is találkoztál már olyan emberrel, aki csak azt tudja hajtogatni, hogy őt senki nem szereti, összefogott az egész világ ellene, és mindig panaszba folytja a bánatát?!

Persze végighallgatod, de tudod, hogy ennek fele sem igaz. Igen, ő lehet, hogy így érzi, így éli meg azt, ami körülötte, vele történt, de nem feltétlenül igaz, hogy ez valóban így is van.

Ugyanez viszont fordítva is igaz! Attól, hogy valaki nem panaszkodik, nem háborog minden miatt, még nem biztos, hogy körülötte, vele, benne, minden rendben van. Lehet, hogy cudarabb élete van, mint az örök zsörtölődőnek, de ő igyekszik más szemmel nézni a világot.

Íráselemzés során szigorúan szem előtt tartom, hogy minden érzés, amit látok a betűkben viszonylagos.

Látom, hogy nem érzed jól magad a munkahelyen, nem jó a viszonyod a szüleiddel, a párkapcsolatodban is csak feszengesz, de ezt te érzed! A te kézírásod, a te érzéseidről szólnak. Ami nem azt jelenti, hogy tényleg pocsék a munkahelyeden a helyzet, hogy gond van a szüleiddel, hogy a pároddal való kapcsolatod is problémákkal teli.

"Pusztán" azt jelenti, hogy személy szerint te nem érzed jól magadat az adott közegben. Tehát a te érzéseiden keresztül nem lehet és nem szabad minősíteni az adott helyzet többi résztvevőjét.

AZ f BETŰ.

Az f betű, férfi írásban a férfi szerep megélését, női írásban a férfihoz, a férfiassághoz való viszonyulást fejezi ki.

Egyetlen háromzónás kisbetűként írás közben a kezed "megjárja" a felső, a középső és az alsó zónát is. Az f betű megformálása során láthatóvá válik, milyen az átmenet, a kapcsolat a szellemi, a mindennapi, és az ösztön tevékenységeid között, zökkenőmentes vagy akadályoztatva van. Férfiként hogy éled meg az "átváltást", nőként hogy viszonyulsz ehhez a helyzethez.

A felső és az alsó zónában felölelt hurok nagysága, formája, azok középzónába való bekötése élménykészségedet és annak mindennapokba való bevitelét mutatja.

AZ e BETŰ.

Egy régebbi bejegyzésben írtam arról, hogy bizonyos betegségek tetten érhetőek a kézírásban. Emlékszem arról is írtam, hogy betegségek feltárásával nem foglalkozom, mert hiába lenne rá lehetőség, úgy gondolom az nem az én dolgom, egy beteg ember jobb kezekben van orvosnál, mint grafológusnál.

A legtöbb szimbolikus jelentéssel bíró betű testünk egy-egy szervét is jelképezi - jelképezheti. Ezen betűk közül csak az e, a szív betűje az, amivel én ilyen szinten foglalkozni szoktam. Nekem ez a betű "bizonyított".

A nagypapám és más korosabb emberek írásában láttam érdekes megformálású e betűt, amely orvosilag is bizonyított szívbetegség jele volt.

Más megközelítésben a kézírásodban az e betű nagysága, kidolgozottsága szellemi önértékelésedről árulkodik.

A d BETŰ.

Fiatalabb korú személy írásában a d betű azt mutatja, milyennek látja szülei kapcsolatát, mennyire szoros, harmonikus az apa és az anya közötti viszony.
A te felnőtt írásodban a jelentéstartalom megváltozik és az anyához fűződő - szoros vagy inkább távolságtartó - viszonyodba enged bepillantást.

A betű törzsvonalának mérete, plusz hurokkal való ellátása a szellemi élmények megszerzése való törekvésedet, a szellemi kihívások szeretetét jelenti.

A c ÉS A cs BETŰ.
 
 
Minden egyedül álló betű téged, a te érzéseidet, gondolataidat, tevékenységedet jeleníti meg. Páros betűk esetén az első téged, a második egy másik embert jelképez. A c és a cs betű a család betűi, a családban betöltött szerepedre, családtagjaiddal való viszonyodra enged következtetni.
A c betű méretbeli azonosságát külön is és a cs betűben is vizsgálom. Illetve a páros betűben a betűk egymás közti távolságát, kötési stílusát, egymáshoz viszonyított nagyságát, kidolgozottságát.

A b BETŰ.

A betűszimbolikát nagyon jól lehet alkalmazni bizonyos tulajdonságok árnyalására, de attól óvakodni kell, hogy kiragadva egy-egy betűt az írásból tegyünk valakivel kapcsolatban megállapításokat. Csak egy betűre támaszkodva rossz útra is tévedhetünk.
Így van ez a b betű esetében is. E betű is olyan információhordozó, melyet fenntartással kell kezelni, de mindenképpen érdekes lehet, ha az írás egyéb elemeivel összecsengőt mutat.

A szerzés, a bekebelezés, a birtoklás betűje. Megformálása, az ívelt rész által felölelt rész nagysága, a szerzés módját, a birtoklási, az anyagi javak utáni vágy és az azokért való tenni akarás mértékét mutatja.

BETŰSZIMBOLIKA.

Az íráselemzés minden mozzanatát bemutattam már nektek. Láthattátok mennyire sokrétű és szerteágazó, mennyi ok-okozati összefüggést mutató az írás elemeinek vizsgálata.
Azonban ez még tovább is fokozható, ugyanis egy-egy betű külön jelentéstartalmat is hordoz, mely személyiségképed finomításához plusz információt szolgáltat.

AZ a BETŰ.

Az a, az ÉN megjelenése az írásban. A többi ovál betűhöz hasonlóan megmutatja, hogy érzed magad a mindennapokban. Ki tudsz-e teljesedni, örömmel töltenek-e el vagy inkább frusztrálttá tesznek. Mennyire vagy gyakorlati ember, hogy boldogulsz az életben, milyen a munkához, feladathoz való hozzáállásod, a vele való viszonyod.
Nyitottsága, zártsága a környezettel való kapcsolatfelvételről, annak nagysága pedig a kitárulkozás mértékéről mesél. Magassága megmutatja mekkora jelentőséget tulajdonítasz magadnak, szélessége a saját komfort területedet és abban való elhelyezkedésedet láttatja. Az a betűd horpadásai a téged ért sérülésekről, azok önértékelésedre gyakorolt hatásáról is árulkodnak.

Ha valahol szóba kerül a munkám, a leggyakrabban az érdekel másokat, hogy mennyire életképes a tevékenységem - meg lehet-e élni belőle -, illetve van-e valami szuper jó sztorim, ami a hozzám fordulókkal, elemzésekkel kapcsolatos.

Komolyan azt gondolom, hogy minden eset érdekes, hiszen nagyon sok embert, új élettörténetet ismerhetek meg egy-egy íráson keresztül.

Soha nem gondolkodtam azon, melyiket emelném ki és miért.

Aztán mégiscsak.

Van néhány eset, amit, már említettem nektek. Például, amikor azt feltételezte az érdeklődő, hogy nincs anyagi vonzata az elemzésnek, vagy amikor beleegyező nyilatkozat nélkül szerette volna a feleség a férj írását analizáltatni. Ezek a lehetséges megbízások nem valósultak meg. "Sajnos" a fizetéstől nem tudok eltekinteni és bár érthető volt a feleség kérése, a személyiségi jogok tiszteletben tartása nem hagyható figyelmen kívül.

Ami azonban mégis a legérdekesebb történet, amikor enyhén szólva meg akartak vezetni. Egy szándékosan eltorzított írásról kellett volna hamis véleményezést kiállítanom. Az írás eltorzítására a megbízás létrejötte után, az elemzés kezdeti szakaszában figyeltem fel, így azt vissza kellett adnom.

A létrejött megbízások legtöbbje "gond" nélküli. Talán azt tartom még érdekesnek, ha egy hozzám forduló kezébe adom a megoldást és nem él vele, azaz lényegében felesleges volt a munkám, de legalább a fiókja mélyén ott lapul mindig a lehetőség, hogy újraolvassa és újraértelmezhesse az általam megállapítottakat. Hátha egyszer...!

Legyen szó bármilyen munkáról is, amit végzel, több mint valószínű, hogy azt nem fogod tudni letenni a napi 8 órád után. A munka jellegétől függően, akár az egész életedet is behálózhatja. Ha te fényképész vagy, lehet, hogy mindig azt figyeled, mit és hogy fotózhatnál le. Ha orvos, akkor a veled szemben állót fürkésznéd, vajon felfedezel-e rajta valamilyen betegségre utaló jelet, stb. Nos én sem vagyok másként.

A hétvégén 25 éves gimis osztálytalálkozón voltam. Jó volt viszontlátni a régi osztálytársakat és hallgatni, kinek hány gyermeke van, mivel foglalkozik, mit tartott fontosnak elmondani az elmúlt 25 évből.

Van, akinek hosszabb, van, akinek rövidebb lett a haja. Van, aki felszedett egy-két kilót, van, aki leadott, de az alapvető külső vonásai senkinek sem változtak meg annyira, hogy ne legyen felismerhető.

Természetesen nagyon hosszú idő 25 év, de mégis...

Elnéztem a régi osztálytársakat... Mindenkinél ugyanazok a gesztusok, a már jól ismert viselkedésformák voltak megfigyelhetőek, mint a középiskolás évek alatt.

" Hiába" a sok eltérő és színes életút, teletűzdelve rengeteg szép élménnyel, problémával, nehézséggel, az alap vonásai, az alap természete senkinek nem változott meg. Aki akkor a társaság középpontja volt, az most is beállt a megszokott központi helyre, aki akkor csendesen szemlélődött, az most sem kezdett indiántáncba.

Az életünk alapjainak lerakása - minden területen - megtörténik gyermekkorunkban, melyekre később építkezni fogunk, ki így, ki úgy. A gyermekkorban kialakult jellemvonásaink az évek múlásával, az átélt események, történések hatására finomodhatnak, vagy éppen erősödhetnek. Személyiségünk új tulajdonságokkal bővülhetnek, de számos tinédzserkorig megszerzett vonás egész életünk során elkísér bennünket.

Az osztálytalálkozó után előkerestem egy 18 éves kori kézírásomat. Az adott szöveget újraírtam. Nézzétek csak! Vannak elemei melyek alig, vannak, melyek nagyon sokat formálódtak, ahogy a személyiségem is. Ezt akár ti is kipróbálhatjátok!

EZT MÁR RÉG MEG KELLETT VOLNA MUTATNOM!

Ha ránézek az írásodra, azonnal látom az írástömb térbeli elhelyezkedéséből, hogy milyen típusú emberrel állhatok szemben. A bal tendenciát vagy jobb tendenciát mutató írásjegyek megmutatják mely tulajdonságok lehetnek rád jellemzők.

De csak lehetnek!

Csatoltam a grafológiai térszimbolika egy szeletét, amelyben meg tudom mutatni, melyek azok a visszatartó erők, amelyek a papírlap bal oldalán marasztalhatnak téged és melyek, amelyek előre visznek a jobb oldal felé.

Ez azonban nem azt jelenti, hogy mindegyik jellemző igaz lesz rád! Az, hogy melyik vagy te és milyen mértékben, az az írásod kisebb egységeinek vizsgálata során fog kiderülni. Sőt, arra is, hogy a maradás, az elszakadás, az előrejutás, a haladás, stb. közül mely jelenik meg benned vágyként és mely egy létező, megvalósult állapotként.

MÁSODLAGOS SZÉLESSÉG, azaz a BETŰK KÖZÖTTI TÁVOLSÁG.

Egy adott szón belül betűidet írhatod egymáshoz közel vagy távol. A távolság mértéke attól függ milyen az autonómia igényed, mennyire vagy távolságtartó, hogy viszonyulsz a közösséghez.

Ha támaszkereső és kissé bizonytalan vagy, szűkebbre veszed a távolságot, de ha a normánál nagyobbra veszed, az jelenthet fokozott távolságtartást, önállóságot vagy pusztán a lendületes, gyors írás egyik velejárója is lehet.

Másodlagosan széles és szűk írások.

ELSŐDLEGES SZÉLESSÉG, más néven, BETŰSZÉLESSÉG.

Attól függően, hogy horizontálisan - vízszintesen - milyen kiterjedésűek a betűid, mennyire térnek el az iskolában tanultaktól, lehetnek szűkek vagy szélesek.

Ahogy már megszokhattátok mindegyik jelenthet épp úgy pozitív, mint negatív megítélést is. Az önuralomtól, a visszafogottságtól kezdve a tartózkodáson át a múlthoz való görcsös ragaszkodás, a közösségtől való félelem jele is lehet, ha szűkre szabod a betűidet.

Ha szélesebbre formálod őket, akkor az a lendületességedről, aktivitásodról, tág érdeklődési körről, de akár gátlástalanságodról, meggondolatlanságodról is tanúskodhat.

Tehát nagyon széles skálán mozognak azok a tulajdonságok, amelyek közül "válogathatok", ha szeretnélek jellemezni a betűid szélessége alapján.

Természetesen nem mindegy, hogy mindemellett milyen kötésmódot, nyomatékot és dőlést alkalmazol betűid megformálása során.

Egy elsődlegesen széles és egy szűk írás.

AZ ÍRÁS SZÉLESSÉGE.

Már oly sokszor említettem, hogy minden íráselem kapcsolatban van egymással, így a jelentésük is ok-okozati összefüggést mutat. Tehát nagyon nehéz úgy beszélni egy adott íráselemről, hogy ne kapcsoljam egy másikhoz.

Ebben az esetben is igaz, hogy az írásod szélességét sem lehet önállóan vizsgálni és kiragadni az analízis során.

De mégis, vajon miről árulkodik az írásod szélessége?

Miközben írjuk a bevásárlólistánkat, vagy egy rövidke üzenetet a gyermekünknek, egy hosszabb levelet a hivatalnak, a barátnőnknek, észre sem vesszük milyen belső folyamatok vetülnek ki az adott papírlapon.

Ezek közül a folyamatok közül az Én-től, a múlttól való tudatos elszakadást, leválást, a másik, a többi ember felé való nyitást, a jövő felé orientálódást fogom látni abból, hogy mennyire írsz szélesen, vagy szűken. Mindemellett a távolodás-közeledés folyamatának gördülékenysége, az előrehaladás esetleges gátoltsága is láthatóvá válik általa.

Megkülönböztetünk elsődleges (betűszélesség) és másodlagos (betűk közötti távolság) szélességet. Ezek kicsinyített másai adott esetben az egész írástömböd bal lapszéltől való eltávolodásának, jobb lapszélhez való közeledésének, amiről már esett szó.

Bármit is teszel az életben, a fejedben született gondolatban, annak megfogalmazásában, minden cselekedetedben, az emberekhez való viszonyulásodban ott lesz a te egyedi, megismételhetetlen személyiséged.

Egy simogatást adni, az ebédet megfőzni, kifesteni a lakást, a munkahelyeden a feladatodat ellátni, az ismerősre ráköszönni, senki nem tud úgy, mint te. A te személyiséged, a te hangos, a te kezed, a te szíved kell hozzá. A másé már nem olyan... De úgy morogni, haragudni sem tud senki, mint te.

Nos, pontosan 8 hónapja indítottam a grafológiával foglalkozó facebook oldalamat, hogy megmutassam nektek mivel foglalkozom és azt, hogy azt hogy teszem. Ez a hivatalos verzió.

Az igazság azonban ennél sokkal összetettebb és személyesebb.

Összetettebb, mert igen, valóban közelebb akartam vinni hozzátok a grafológiát és szerettem volna, ha szélesebb körben tudtok arról, hogy mivel foglalkozom és tudjátok, hogy itt vagyok és elérhető vagyok.

Rám is igaz, hogy az életemet úgy élem, a munkámat annak megfelelően végzem, ahogy a személyiségem diktálja. Ezért van, hogy elkalandozom egy általam fontosnak ítélt téma felé és csak írom-írom, amiről azt feltételezem érdekelhet benneteket. Ahogy, és amit mondok, az mind én vagyok.

Személyesebb, mert saját magam terápiájának szántam az oldalt. Szerettem volna kilábalni egy betegségből. Saját írásaimon keresztül igyekeztem magamat erősíteni és bátorítani, fogni a saját kezemet a bajban... Furán hangzik ugye?

Kettős célt szolgáltam, szolgálok és ugye a célért tenni és tenni kell, bármi is legyen az odáig vezető úton.

Véleményem szerint a grafológia nem "pusztán" kézíráselemzésről szól, hiszen, mint minden cselekedetünkben, így az írás kivitelezésében is benne van egész személyiségünk. Így nem csoda, ha én sem szorítkozom az oldalamon "csak" a grafológiai ismeretek átadására.

Ahogy láthatjátok el-el kalandozok más területekre is, amelyeket fontosnak tartok egy-egy tulajdonság, képesség kialakulásában. Egy-egy jellemvonás megléte vagy hiánya kapcsán.

Néha olvasgatok más oldalakat is, és való igaz, hogy mindig mindenből van mit tanulni, sokszor elég egy szó is, ami felnyitja a szememet valamivel kapcsolatban, ami úgy érzem kicsit hozzáad az eddigi ismerteimhez.

Így akadtam minap egy videóra, amely arról szólt, hogy időről időre meg kellene köszönnünk azoknak az embereknek - amit értünk tettek -, akik jobbá, teljesebbé, boldogabbá tették az életünket, akiknek nagy szerepük volt abban, hogy olyanná váljunk, amilyenek most vagyunk!

Az előadó szavai bennem is elindítottak gondolatokat, hogy igen, nekem is ezt kellene tennem... Csupa olyan ember jutott eszembe, akire számíthattam, ha bajban voltam, aki kimondatlanul is értette, érezte, mit érzek egy gondokkal teli helyzetben, aki nap, mint nap tesz értem, mert szeret. Vagy aki őszintén érdeklődik a hogylétem felől, aki betérve egy üzletbe mosollyal fogad, és még sorolhatnám a törődés, az odafigyelés, a segítőszándék felém irányuló formáit.

Aztán nem kellett sok, hogy eszembe jussanak azok, akik ha lehetett keresztbe tettek nekem, vagy akik még ha tudtak volna, akkor sem segítettek nekem, akik soha nem emelik fel a telefont, hogy megkérdezzék: Mi újság? Akik negatív gondolatokkal, tettekkel tarkították életem útját...

Rájöttem, bármilyen furcsán is hangzik, ők is köszönetet érdemelnek. Hisz ők is hozzájárultak, ahhoz, hogy olyanná váljak, amilyen most vagyok. Az életnek nem csak szép és jó oldala van. Ha pofont kapsz tudod értékelni a simogatást, ha nem becsülnek, hálás leszel, ha értékelnek, ha nem kapsz figyelmet, ott lesz a példa milyen ne legyél.

Szóval mindenből és mindenkitől tanulhatunk valamit, hisz minden hatással van ránk, formál, alakít bennünket.

MI KÖZE VAN A SZEMÉLYISÉGNEK A KÉZÍRÁSHOZ?

Bár a válasz számomra kézenfekvő, mégis nehéz elmagyarázni annak, aki nem mozog ezen a területen, hogy hogy nyilvánul meg a kézírásában saját személyisége.

Az iskolában elsajátított normaírás kimondatlanul is bizonyos keretek közé szorít. Idővel az attól való kisebb-nagyobb fokú eltérés, a szabályoktól, a keretekből való szabadulás mértékét, önmagunk vállalását, kiteljesedését, egyéniesedését is jelenti.

Vitathatatlan, hogy ahány ember, annyi egyéniség és való igaz, hogy nem vagyunk egyformák. Bár hasonlíthatunk egymásra, de két hasonló személyiség is eltér egymástól egy-két halvány árnyalattal.

Sokszor hallom, hogy: Néha így, néha úgy írok! Na abból mit állapítasz meg?

A kérdésben már benne is van a válasz. Vannak alaptulajdonságaink, melyeket folyamatosan "cipelünk" magunkkal és vannak a pillanatnyi lelkiállapotot tükrözőek, melyeket alkalmanként veszünk csak magunkhoz. Ez a pillanatnyi lelkiállapot természetesen megnyilvánul a kézírásunkon is.

Ha sietünk, ha idegesek, zaklatottak, feszültek vagyunk, az kihat minden cselekedetünkre, megnyilvánulásunkra, így az írásunkban is tetten érhető.

Ezért írunk egyszer így, másszor úgy.

Hogy egy tulajdonság állandó birtokosa vagy-e, vagy csak alkalmankénti, az is láthatóvá válik a kéznyomodban.

A grafológiával, az emberi pszichével való foglalkozás engem is formál, alakít. Az emberekkel való érintkezés által én is csiszolódom.

Bármilyen területen is dolgozol, mindenhol találkozol emberekkel, ki többel, ki kevesebbel, tehát nem mindegy milyen stílusban nyilvánulsz meg, hogy kommunikálsz velük.

Természetesen, ha beugrasz valahová három kifliért, ott sem mindegy milyen az eladó, kedves, barátságos vagy látod, hogy a háta közepére sem kíván téged. De vannak területek, ilyen a grafológia is, ahol különösen fontos milyen tulajdonságokkal bírsz, mit közvetítesz a másik felé.

Az analízis átadása, megbeszélése a legsarkalatosabb része a megbízó-grafológus kapcsolatnak.

Mire erre kerül a sor "elvileg" már ismerlek a kézírásodból. Tudom, hogy adhatom át számodra a mondanivalómat. A gyakorlat azonban azt mutatja, hogy soha nem lehet elég tapintatosnak lenni, főleg, ha problémákról, negatív tulajdonságokról van szó.

PÁLYAVÁLASZTÁS ÉS GRAFOLÓGIA....

2.

Mi történik a gyermekeddel, ha grafológushoz fordulsz vele?

Kérni fogom, hogy hozzál magaddal egy gyermeked által írt írásmintát, illetve helyben történő írásra is meg fogom kérni. Ha még nem múlt el 14 éves, akkor csak a te hozzájárulásodra van szükségem, ha igen, akkor az övére is, hogy elvégezhessem az elemzést. Ezen kívül szükségem lesz egy adatlapra, amely a gyermek adatait tartalmazza.

Megbeszéljük, te mint szülő mit gondolsz a gyermeked jövőjéről és az ő véleményére is kíváncsi leszek. Az írások vizsgálata során felállítok egy komplex képet gyermeked személyiségjegyeiből, mentális, szociális képességeiből, melynek segítségével irányt, pályát javasolhatok. Addigi elgondolásodat megerősíthetem, támogathatom, de akár meg is cáfolhatom.

A grafológusként nagy a felelősségem, hiszen olyan kérdésben fordulsz hozzám segítségért, amely gyermeked egész jövőjét befolyásolja, befolyásolhatja. Iránymutatásnak nagyon jó lehet egy elemzés, ha bizonytalan vagy, de nem szabad elfelejteni, hogy egy 8. osztályos gyermek még sok tekintetben olyannyira kiforratlan, hogy nem tehetem, hogy egy adott szakma felé tereljem, hacsak azt nem látom, hogy arra az adott pályára "született".

PÁLYAVÁLASZTÁS ÉS GRAFOLÓGIA...

1.

Az utolsó évet végző általános iskolásoknál, a végzős középiskolásoknál felvetődik a kérdés: Hogyan tovább? Mind a gyermeknek, mind a szülőknek nagy fejtörést okoz a továbbtanulás.

Az iskola és ezzel együtt a szakma választását egy hosszabb folyamat előzi meg, melynek során a szülők egymással és gyermekükkel is többször megvitatják a kérdést. Hova szeretne menni a gyermek - ha egyáltalán van elképzelése - és mi szülők mit tartunk jónak, "neki valónak". Megbeszéljük miben jó, mihez van tehetsége. Látjuk milyen tulajdonságokkal rendelkezik, milyen típusú személyiség. Miben kimagasló a teljesítménye, mi okoz számára örömet.

Mindezek tükrében leülünk 1-2...14-szer beszélgetni, mivel fontos döntés előtt állunk. Ilyenkor a fentieken kívül még 1001 dolgot figyelembe veszünk. Pl. anyagi hátterünk megengedheti-e azt a sulit, gyermekünk elengedhető-e koleszba. Be tud, be akar-e majd illeszkedni. Az iskola által nyújtott oktatást bírni fogja-e, stb. Mindent megbeszélünk és döntünk.

Ha a sokadik beszélgetés után sem tudod, hogy hogyan alakuljon a csemete élete, akkor elmehetsz pl. grafológushoz tanácsot kérni.

VÁLTOZNI SZERETNÉK!

Nagyon sokszor megfogalmazódik bennünk, hogy elegünk van abból, amilyenek vagyunk, és ezen változtatni, változni szeretnénk. Amikor rosszul érezzük magunkat a bőrünkben, amikor már feszültté tesz egy külső vagy belső tulajdonságunk.

Persze a külső megjelenés nagyon fontos, de egyre több ember érez késztetést egyes belső tulajdonságain való változtatásra. Annak felismeréséhez, hogy belső változásra van szükségem, kell egy bizonyos fokú érettség.

Ez az a pont, amikor már nem a szőnyeg alá sepred a problémáidat, hanem felvállalva azokat saját magad előtt, nem félsz a tükörbe nézve felismerni személyiségbeli hibáidat. Idáig eljutni sem egyszerű, olyan, mint amikor belátod, hogy a 120 kg-ból le kellene adni egy kicsit. A neheze viszont csak ezután jön, hisz a terved, a célod, megvalósításához vezető út tele lesz nehézséggel, kísértéssel, Inkább hagyom a csudába! érzéssel.

Van, aki türelmesebb, higgadtabb, kiegyensúlyozottabb szeretne lenni. De akad, aki nagyobb önbizalomra, hatázottabb fellépésre vágyik, vonzóbb kisugárzású személyiséget kíván magának. Az áhított ÉN-kép elérését sok belső harc kíséri.

Kézírásunk nem csak azt mutatja milyenek vagyunk, hanem a változás igénye által milyenné szeretnénk válni. S teszünk-e érte vagy csak mutatjuk a magunkénak kívánt tulajdonságot.