KAMASZ ÍRÁS.

Most, a pályaválasztás időszakában több kamasz írást fogok a kezemben, több kamasz gyermeket és szülőt hallgatok meg, mint egyébként. Nagyon kevés tizenéves tudja merre is menjen továbbtanulni. Általában teljes a bizonytalanság a Hogyan tovább? kérdés megválaszolásában. Ha mégis mond valami elképzelést a gyermek vagy a szülő, azt sem feltétlenül az adott szakma iránti elköteleződés miatt, inkább a bizonytalan tapogatózás, a "mégis legyen valami" eredménye.

Ilyen helyzetben több család azt szeretné, ha a grafológiai elemzés során konkrétan rámutatnék egy adott szakmára. Legyen a gyerek...fogorvos. Szuper, már nem is kell tovább gondolkodni, hanem mehet gimibe, orvosira, aztán szakosodhat fogdokinak.

Miről is beszélünk? Egy 14-15 éves gyerekről, akinek általában nagyon tág az érdeklődési köre, "mindenre érzékeny" radarral rendelkezik, de semmi nem érdekli annyira, hogy komolyan letegye mellé a voksát. Hány olyat látni, hogy valaki elkezd egy szakmát tanulni, egy év után iskolát vált és valami teljesen másba kezd, majd az iskola elvégzése után egy harmadik szakmában helyezkedik el. Nos, egy ilyen világban nagyon nehéz megtalálni azt az egy utat, amin el lehetne indítani a kamasz gyereket.

Ha mégis van komoly elképzelés - ami nagyon ritka -, akkor hozzám nem is jut el a gyermek, mert mind a szülők, mind a tanárok, mind a gyermek számára egyértelműen körvonalazódik a lehetséges jövőkép, így nem lesz szükség az én segítségemre.

Grafológusként nem könnyű és nem is lehet egyértelmű, egy irányba mutató segítséget nyújtani, életre szóló iránymutatást adni. 14 éves kor körül a gyerekek érdeklődése még kiforratlan és rendkívül szerteágazó. Kézírásukból érdeklődési területeiket nagy részben, képességeiket viszont maradéktalanul fel lehet térképezni.

Sokszor a képességeik adottak egy adott szakmához, azonban, ha az érdeklődés nincs meg, akkor halott dolog abba az irányba terelni. Ez fordítva is igaz, több esetben olyan szakmával kacérkodik a fiatal, amihez valamilyen illúziót társít, ami kecsegtetővé teszi az adott pályát, de ha saját karaktere nem harmonizál azzal  a pályával, akkor a megvalósulás esélye a 0-val lesz egyenlő.

Bár teljesen megértem a szülők igényét, jó lenne konkrét, egy irányba mutató választ kapni, de egy folyamatos változásban lévő személyiségnél a fentieket is figyelembe véve maximum több szakmát felölelő nagyobb terület felé, mint például művészet, kommunikáció, szociális pálya... stb felé lehet ezt megtenni.