Legyen szó bármilyen munkáról is, amit végzel, több mint valószínű, hogy azt nem fogod tudni letenni a napi 8 órád után. A munka jellegétől függően, akár az egész életedet is behálózhatja. Ha te fényképész vagy, lehet, hogy mindig azt figyeled, mit és hogy fotózhatnál le. Ha orvos, akkor a veled szemben állót fürkésznéd, vajon felfedezel-e rajta valamilyen betegségre utaló jelet, stb. Nos én sem vagyok másként.

A hétvégén 25 éves gimis osztálytalálkozón voltam. Jó volt viszontlátni a régi osztálytársakat és hallgatni, kinek hány gyermeke van, mivel foglalkozik, mit tartott fontosnak elmondani az elmúlt 25 évből.

Van, akinek hosszabb, van, akinek rövidebb lett a haja. Van, aki felszedett egy-két kilót, van, aki leadott, de az alapvető külső vonásai senkinek sem változtak meg annyira, hogy ne legyen felismerhető.

Természetesen nagyon hosszú idő 25 év, de mégis...

Elnéztem a régi osztálytársakat... Mindenkinél ugyanazok a gesztusok, a már jól ismert viselkedésformák voltak megfigyelhetőek, mint a középiskolás évek alatt.

" Hiába" a sok eltérő és színes életút, teletűzdelve rengeteg szép élménnyel, problémával, nehézséggel, az alap vonásai, az alap természete senkinek nem változott meg. Aki akkor a társaság középpontja volt, az most is beállt a megszokott központi helyre, aki akkor csendesen szemlélődött, az most sem kezdett indiántáncba.

Az életünk alapjainak lerakása - minden területen - megtörténik gyermekkorunkban, melyekre később építkezni fogunk, ki így, ki úgy. A gyermekkorban kialakult jellemvonásaink az évek múlásával, az átélt események, történések hatására finomodhatnak, vagy éppen erősödhetnek. Személyiségünk új tulajdonságokkal bővülhetnek, de számos tinédzserkorig megszerzett vonás egész életünk során elkísér bennünket.

Az osztálytalálkozó után előkerestem egy 18 éves kori kézírásomat. Az adott szöveget újraírtam. Nézzétek csak! Vannak elemei melyek alig, vannak, melyek nagyon sokat formálódtak, ahogy a személyiségem is. Ezt akár ti is kipróbálhatjátok!