MI KÖZE VAN A SZEMÉLYISÉGNEK A KÉZÍRÁSHOZ?

Bár a válasz számomra kézenfekvő, mégis nehéz elmagyarázni annak, aki nem mozog ezen a területen, hogy hogy nyilvánul meg a kézírásában saját személyisége.

Az iskolában elsajátított normaírás kimondatlanul is bizonyos keretek közé szorít. Idővel az attól való kisebb-nagyobb fokú eltérés, a szabályoktól, a keretekből való szabadulás mértékét, önmagunk vállalását, kiteljesedését, egyéniesedését is jelenti.

Vitathatatlan, hogy ahány ember, annyi egyéniség és való igaz, hogy nem vagyunk egyformák. Bár hasonlíthatunk egymásra, de két hasonló személyiség is eltér egymástól egy-két halvány árnyalattal.

Sokszor hallom, hogy: Néha így, néha úgy írok! Na abból mit állapítasz meg?

A kérdésben már benne is van a válasz. Vannak alaptulajdonságaink, melyeket folyamatosan "cipelünk" magunkkal és vannak a pillanatnyi lelkiállapotot tükrözőek, melyeket alkalmanként veszünk csak magunkhoz. Ez a pillanatnyi lelkiállapot természetesen megnyilvánul a kézírásunkon is.

Ha sietünk, ha idegesek, zaklatottak, feszültek vagyunk, az kihat minden cselekedetünkre, megnyilvánulásunkra, így az írásunkban is tetten érhető.

Ezért írunk egyszer így, másszor úgy.

Hogy egy tulajdonság állandó birtokosa vagy-e, vagy csak alkalmankénti, az is láthatóvá válik a kéznyomodban.