Mindenkinek van egy – vagy akár több – olyan „pohara”, amiben gyűjtögeti a sérelmeit, a csalódásait, minden elszenvedett rosszat, amit másoktól kapott. Addig pakolgatja, gyömöszöli bele, míg tele nem lesz a pohár.

Életünk számos területén szerezhetünk nehezen gyógyuló sebeket, érhetnek bántások, mardosó fájdalom. Van, hogy észre sem veszi az ember, mennyi minden belefért az elmúlt hónapok, évek, vagy akár évtizedek alatt a poharába.

Sokszor érezzük úgy, eljutottunk tűrőképességünk határára és betelt a pohár! Ha pedig így van, akkor ugye kellene kezdeni vele valamit…. , ám olykor becsapva magunkat, mielőtt az utolsó csepptől minden borulna, gyorsan leiszogatunk belőle egy keveset: Jé, hiszen még fér bele!! Ezzel magunkba öntjük, mindazt a rosszat, amit eddig cseppenként összegyűjtöttük és helyet csinálunk a pohárban a jövőbenieknek!!

Ahelyett, hogy kidobnánk a poharat.