JÁTSZANI JÓ!

Természetes igénye mindnyájunknak, hogy fontosnak, értékesnek érezzük magunkat. Hogy legyen egy vagy néhány ember, akinek számítanak a gondolataink, az érzéseink, aki kíváncsi a véleményünkre, vagy örül a puszta létezésünknek.

Ha a másik figyelemmel fordul felénk, ha időt szán ránk, az biztos jele annak, hogy fontosak vagyunk a számára. Mindenki arra vágyik, hogy szeressék és ő viszont szerethessen. Az a kapcsolat, amelyben úgy érezzük szükség van ránk, ami kölcsönös odafigyelésen, gondoskodáson alapszik, jó esetben mindkét fél számára felértékelődik.

Bár sok ilyenre van példa, sajnos egyre gyakoribb, hogy csak hamis illúzió, amiben részünk van. A visszajelzések a másik irányából azt erősítik, hogy dolgunk van egymással, hogy számít ránk, és mi is számíthatunk rá. (Természetesen nem csak párkapcsolati szinten, hanem baráti, rokoni kapcsolatokról is szó lehet.) Így abban a hitben ringatjuk magunkat, hogy minden rendben, helyen vagyunk, megérkeztünk. Sokszor hónapok vagy akár évek kellenek ahhoz, mire meglátjuk a hazugság jeleit. Becsapottnak, elárultnak, kihasználtnak érezzük magunkat, hiszen a másik fél csak használni, kihasználni, játszani akart velünk, ahogy az érdekei kívánták.

Persze mondhatnánk, hogy csak azzal lehet játszani, aki hagyja magát, de ugye tudjuk micsoda nagy játékosok, mágusok vannak, akik olyan hálókat szövögetnek, amibe észrevétlenül belesétál az ember.

Játszani jó, de más érzéseivel, testével, lelkével játszani gonoszság!