Hozzá tartozik a napi rutinunkhoz, hogy időről-időre belenézünk a tükörbe. Már a napot azzal indítjuk, hogy az éjszaka arcunkba vésett nyomait fürkésszük benne, majd a reggeli készülődés során is sokat időzünk előtte. Segítségével igyekszünk a lehető legjobb, legelfogadhatóbb formába hozni magunkat, belepillantva visszaigazolást kapunk a külsőnkről. Fontos, hogy nézünk ki, hisz mi is komfortosabban érezzük magunkat, ha a tükör patent képet mutat rólunk, így szociális térben is magabiztosabban mozgunk.

A nap folyamán is sokszor keresünk alkalmat arra, hogy szemügyre vegyük magunkat egy munkahelyi, egy bevásárlóközpont mosdójának tükrében, egy kirakatüvegben, a kocsi visszapillantó tükrében, a táskánkban lapuló zsebtükörben, egy tó vagy pocsolya tükrében vagy telefonunkban és még munka után, lefekvés előtt is belenézünk a fürdőszobai tükörbe.

Egy tanulmány szerint sokkal elégedettebbek, magabiztosabbak lennénk, ha nem használnánk tükröket. Ha nem az lenne számunkra a fontosabb, a mérvadóbb, hogy nézünk ki, hanem, hogy milyen emberek vagyunk.

A tükör nélküli létet azonban nehezen viselnénk, hiszen az általa megszokott visszajelzések, a külsőnk felett érzett kontroll elvesztése híján, frusztrálva éreznénk magunkat.

Viszont ha már van tükrünk, olykor hosszabb időt is érdemes lenne eltölteni előtte. A felszíni vonások tanulmányozása mellett, belső értékeinket, vonásainkat, hiányosságainkat is néha jó átvizsgálni.