"MINTA" KAPCSOLATAINK.

"Közel 20 éve vagyok férjnél és még soha nem volt közöttünk hangos szó, mindenben egyet szoktunk érteni, mindent meg tudtunk beszélni. Ezért ért villámcsapásként és állok értetlenül a férjem mostani viselkedése előtt. Nem lehet hozzászólni, ha kérdezem hol járt, elintézi annyival, hogy dolgozott. Nem foglalkozik velem, velünk és kerüli a társaságomat. Biztos megcsal, amit nem értek, mert eddig mintaházasságban éltünk."

"Soha semmi gondom nem volt a gyerekkel. Mindig szót fogadott, engedelmes és jó magaviseletű volt. Nem értem mi lelte, de felesel, bevágja előttem az ajtót, teljesen kivetkőzik magából, mintha nem is ő lenne. Talán a kamaszkor teszi ezt vele."

Igen, lehet, hogy az egyik megcsal, a másikat pedig bekebelezte a kamaszkor, de lehet, hogy másról van szó.

Lehet, hogy az eddigi időszak konfliktusmentessége az oka a most kialakult helyzetnek. Olyan nincs, hogy mindig minden klappol két ember között. Mert bármilyen kapcsolatról is van szó, legyen az pár-, szülő-gyermek-, munkahelyi-, baráti- kapcsolat, az eltérő érdekeink, értékrendünk, véleményünk

keresztezhetik egymást. Temparementumunktól, érzelmi beállítottságunktól és neveltetésünktől függően fogjuk kezelni ezeket a szituációkat, fogjuk érvényesíteni meggyőződésünket.

A konfliktus mentes kapcsolatok kicsit gyanúsak. Feltételezhető, hogy a kapcsolatban résztvevők valamelyike, elnyomott, vagy alárendelődik a békesség kedvéért. Ennek eredménye lesz a látszatra jó, kiegyensúlyozott, harmonikus kapcsolat. De ez az állapot hosszú távon megbetegítheti a háttérbe szorult személyt, ami megváltozott viselkedésben fog megnyilvánulni, de akár konkrét betegségjegyeket, szorongást, depressziót is eredményezhet.

A konfliktus szerves része kapcsolatainknak, igaz kezelésük nem egyszerű. Ilyenkor ki védekező, ki támadó állásba helyezkedik, ki pedig megtalálva az arany középutat figyelembe veszi nem csak a saját, hanem a másik fél igényeit, gondolatait, érdekeit is.