HATÁROZOTTAN ÁLLÍTOM, HOGY BIZONYTALAN VAGYOK!

Igen, ezt én szoktam mondani, mert bizony így van!

Mindenkivel előfordult már, hogy kételkedett abban, elég jó-e. Megfelel-e egy adott munkára, egy adott személynek. Döntéshelyzetben jól választott-e, meg tudja-e oldani az előtte álló feladatot.

Teljesen természetes, ha felmerül benned, a: Mi van, ha nem sikerül?, Mi van, ha kevés vagyok ehhez? érzés. Ilyenkor a belső védekező mechanizmusod lép működésbe, ami igazából segít, hogy ne meggondolatlanul ugorj bele valamibe, ne rohanj ész nélkül a falnak. Az a félelem, aggódás, amit ilyenkor érzel, teljesen természetes, sőt szuper jó - nem engedi, hogy felfújt önbizalmú lufiként keringj a világban és belefuss valamibe átgondoltság nélkül.

Ha te sem vagy az a: Ide nekem az oroszlánt! típus, akkor biztos noszogatott már téged is valaki, hogy: Naaa, legyen már egy kicsit nagyobb önbizalmad! Légy egy kicsit határozottabb!

Igen, nagyszerű, ha van önbizalmad, jó az önbecsülésed, ha meglátod és értékeled magadban a jót, de attól még helye van benned a kételynek is.

Van, aki ész nélkül beleveti magát az olyan helyzetekbe, melyekkel szembetalálkozva a másik ember napokat, heteket, hónapokat tipródik, rengeteg álmatlan éjszakát maga mögött hagyva. Egyik sem jó, mert míg a "bátor" ugró felelőtlen, addig a toporgó, önmagát gyötrő, felesleges köröket futva, lemaradhat egy lehetőségről.

Ha félsz, ha tartasz valamitől, ha bizonytalan vagy magadban, azzal nincs semmi baj! Az is annak a folyamatnak a része, amely az elindulásodat segítheti. El kell fogadni, nyugodtan hagyd, hogy átjárjon, aztán indulás...

Extrém esetben a kínzó bizonytalanság bénító lehet, szinte cselekvőképtelenné tehet. Ebben az esetben viszont lehet, hogy a bizonytalanságod az erősen sérült, megtépázott ÉN-képből, a magadba vetett bizalom és hit megsemmisüléséből fakad. Ha te ilyen vagy, akkor a külső hatások könnyen megingathatnak. A befolyásolók és manipulátorok igazi kincsként tekintenek rád.