SOK JÓ EMBER KIS HELYEN IS ELFÉR.

Miért is?

Ha szó szerint értelmezzük, akkor azért, mert nem gond számodra, ha kis helyen osztoznod kell mással. Tudsz és akarsz is alkalmazkodni egy ilyen helyzetben. Összezártság esetén toleranciát, segítőkészséget, megértést tanúsítasz. Nem nehezíted akadékoskodással, mert tudod, hogy az adott szituáció másnak sem egyszerű. Ha a "csapatban" mindenki ilyen, akkor nem lesz számotokra probléma kis helyen vagy nehéz körülmények között együtt lenni, együttműködni.

Másrészt! Emlékszel még arra az időre, amikor egy házban három vagy akár négy generáció is együtt élt? Ha nem is voltak mindannyian jó emberek, mégis mennyi alkalmazkodás, elfogadás, türelem kellett egymáshoz, ahhoz, hogy viszonylag zökkenőmentes, elfogadható életet élhessenek együtt. Akkoriban meg kellett elégedni az egy vagy két szobával, a mindenből kicsivel és kevéssel. És még így is jutott mindenkinek. Olyan hogy személyes tér, tér- és távolságigény, nem is létezett.

Ezzel ellentétben ma nagy házakban lakunk, ahol két generáció is alig fér meg egymás mellett és ahol mindenkinek igénye van a saját külön kuckóra. Nehezen alkalmazkodunk, nehezen nyitjuk meg, és engedünk be a személyes terünkbe másokat.

Neked mekkora személyes térre van igényed? És e tér nagysága a papírlapon hogyan ölt formát?

Nos, erről majd legközelebb.