Ahhoz, hogy teljes képet kapjál magadról, nem elég ha "csak" önelemzést végzel, ha "csak" magadba nézel. Bele kell nézned abba a tükörbe is, amelyet a családod, a barátaid, a munkatársaid, az ismerőseid és a tágabb környezeted tart eléd. Ez nem azt jelenti, hogy mindenkinek a véleményére adnod kell - sőt(!) -, viszont sokat hozzáadhatnak az önmagadról alkotott képhez.

Mások rólunk alkotott véleménye erősíthet, de akár gyengíthet is bennünket. Ezért mindenképpen szanálni kell és csak azok szavát elfogadni, akik őszinték és véleményezésükben a segítő szándék nyilvánul meg. (Ha megfelelő önismerettel rendelkezünk, akkor kevésbé ingatják meg a magunkba vetett hitet a külső vélemények, de ha még magunk előtt sem merjük vagy akarjuk beismerni milyenek is vagyunk, akkor ez nagyon könnyen megtörténhet.)
Ha valaki kritikával illet bennünket, azt általában nem jó néven vesszük. Mindegy, hogy a körülményeinket, a cselekedeteinket, a szokásainkat, a szavainkat, a külsőnket éri vagy valamely belső tulajdonságunkra mutat rá a negatív vélemény, egyik sem esik jól, mert a bennünket bíráló megjegyzések akkor is fájdalmasan érintenek, ha mi magunk is tudjuk, hogy van valóság alapja.
Észrevetted, hogy a hátad mögött sokkal hamarabb formálnak az emberek véleményt, mint szemtől szembe? És míg az előbbi több negatívumot, úgy az utóbbi szinte csak pozitívumot tartalmaz. A szemedbe kevesen "merik" megmondani az igazi véleményüket, főleg "békeidőben". Viszont, ha "hadi állapot" áll be kettőtök között, már zúdítja is a másik a nyakadba a sok ki nem mondott, sérelembe burkolt, negatív tulajdonságaidat. Ekkor ne feledd, a véleménye inkább őt magát, mint téged minősít.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése