"Ahogy másokról vélekedsz, azzal önmagadat is minősíted." Byron Katie

Ha valakit nem ismerünk, és csak hallunk róla valamit, akkor akaratlanul is arra fogjuk alapozni a véleményünket, amit a másik ember mond róla. Pedig nem is ismerjük, pusztán azt hallottuk, hogy..... tehát az ismeretlen már mínuszból vagy jó esetben pluszból fog indulni nálunk, attól függően milyen infókat kapunk róla.

Ha leülsz valakivel beszélgetni, óhatatlanul előjön egy harmadik, negyedik, .... személy, akiről lehet beszélgetni, akit jól ki lehet vesézni.

Figyeld meg magadat vagy a beszélgetőpartneredet!

Ha nem ismeri el a kitárgyalt ember érdemeit és csak a rosszat látja meg benne, akkor több mint valószínű, hogy irigység, féltékenység vagy rosszindulat dolgozik benne. Ő az, aki harci vérebként fogja várni a másik ember bukását, meghasonulását, hibázását.

Ha te magad vagy ilyen, akkor érdemes elgondolkodnod, hogy veled minden rendben van-e, megalapozott-e a véleményed, jogod van-e a becsmérlő szavakhoz!

Ugye ismerős a helyzet: Benyitsz egy olyan helyre, ahol több ember beszélget és... hirtelen mindenki elhallgat. Oké lehet véletlen - nincsenek véletlenek -, de ha mondjuk az már a 112-dik alkalom, akkor lehet hogy mégsem véletlen.

Vagy: Körülötted mindenki egy emberként fúj, rúg, csíp valakire és közben arra gondolsz, vajon mikor te nem vagy ott, rólad, veled kapcsolatban milyen vélemények fogalmazódhatnak meg.

Miért így alkot az egyik ember a másikról véleményt, miért akkor és úgy, amikor nem tudja magát megvédeni? Miért alkot egyáltalán bármiféle véleményt?

Azt szoktuk mondani: Á, ne is foglalkozz vele! Engedd el! Nem számít ki, mit mond!

Szerintem csak annak a véleménye számítson, akinek a tiéd is fontos! A többi pedig csak arra jó, hogy megtud milyen ember a másik, aki a szavaival inkább saját magát minősíti, mint téged.